Este sokáig fent voltam, két német szobatársam nem ért vissza 11-ig a délután négyes vacsorájukról. Kértem egy csomagolt reggelit a recepción, mert nem akartam fél kilencig várni a kajára, nem is értem, miért ilyen kései, amikor főleg zarándokok vannak itt szezonban.
Az egyik német befutott éjfél után, a másik már akkor, amikor hajnalodott. Valamit beszélt a másikkal emberekről, egy Mercedesről, az útleveléről és a rendőrségről, szerintem valami zűrje volt a srácnak. Később megtudom, hogy berúgott pár portugállal, majd szívtak valami cigit, végül 15 kilométerrel arrébb egy másik városban tért magához a cipője nélkül és a rendőrök hozták haza. Sebaj, van még egy pár cipője, úgysem kell kettő, a tárcája meg a telója pedig megvan, szóval nincs nagy gáz. Mindezt a második napján sikerült összehoznia.
Fél hétkor kelek, mert hétre mondták a reggelimet. Összepakolok, majd lemegyek a portára, ahol megkapom ezt a csodálatos csomagot:
Ejha! A szomszéd utcáig sem nagyon megyek el ennyi kalóriával, szerencse, hogy tegnap vettem péksütit ma ebédre, így az most reggelivé változtatta státuszát.
Fél nyolckor már a hídon át ballagok, tegnap este megnéztem, hogy merre fog vinni az út, így nem a városon át, hanem a folyóparton közelítem a hidat, ez az út sokkal szebb. A híd tövében király kalózbárt találtam tegnap, de sajna zárva volt. Most is rápillantok, de nincs változás, nem lesz ebből ma reggelre ütős kalózos kávém.
Negyed kilenckor érek be Esposendébe. Itt vagy a városon keresztül tudunk menni (erre visz a jel) vagy tovább a folyóparton. Én ez utóbbit választom inkább. Többen is így tesznek, jó ez az út. Beljebb épp a bolhapiachoz pakolnak ki az emberek, de most nem engedek a kísértésnek, egyrészt mert akkor sosem indulnék tovább, másrészt pénzem sincs és cipelni sem szeretnék többet.
A sétány szép, süt a nap és sok a pálmafa. Mint ahogy (sajnos) nekem már zavaróan sok a turista, akik mini hátizsákjukkal előttem is és mögöttem is csapatosan mennek a járda helyett természetesen a bringaúton. Hangosak és a sokadik csengető bringás után sem esik le nekik a tantusz, hogy talán nem azon az oldalon kellene cammogni.
9:20-kor érek Marinhas temploma elé, ekkor 7,5 kilométert mutat a számlálóm. Egy nagyon szép São Miguel szobor áll mellette, a nap pedig pont mögüle süt, jól néz ki a fényképen. Kezd meleg lenni, ezért a sapimat lecserélem csősálra.
A király új túraingem gallérját meg "nagy olaszba" felhajtom, hogy ne égesse a nap a nyakamat. Nem voltam egy inges túrázó, de rettentő sok előnye van a pólóhoz képest: a gallér ugye, melegben kigombolható itt-ott, percek alatt megszárad, ultrakönnyű és van zsebe. Ennek ráadásul függőleges cippzárral bal oldalon, ami rettenetesen praktikus. Csak két dolgot sajnálok egy kicsit, hogy amikor rendeltem nem hosszúujjút kértem, ami felhajtható (a rövid ugye mindig rövid marad) és lehet, hogy L helyett XL lett volna a tutibb, az kicsit lazább lenne. Na majd megírom ezeket a Jézuskának, sosem lehet tudni...
Tízkor már a 11. kilométeremet taposom Belinhasban, amikor felharsan egy ének a templom tetejére szerelt hangszórókból, majd az egész misét így közvetítik a falu népének, ha tetszik nekik, ha nem, részt vesznek benne.
Betértem a helyi bolt/kocsma kombóba egy kávéra meg egy pihenőre, közben pedig befaltam a maradék péksütimet, meg a tegnap vásárolt naspolyát.
13,5 kilométernél végre erdei útra kavarodok. Jó ez a kis árnyék meg csend, úgy fest, hogy sikeresen lehagytam a turistahordát a kávézónál, most már csak tartanom kell az előnyt, nehogy megint beérjenek.
Az erdőben egy nagyon szép kőszobor áll, portugália formájú, a tetején kagylóval, rajta és alatta pedig a zarándokok által letett kövekkel. A kis gyerekkesztyű látványától elszorul a torkom, újra rájövök, hogy semmi bajom nincs nekem a világon. Elgondolkozom rajta, hogy az indulásom előtt elhunyt Mamikám fotóját letegyem ide, de még képtelen vagyok rá, viszem tovább magammal.
Az erdő csodálatos, keskeny ösvényen, alatta csobogó patakkaly madárcsicsergésben megyek tovább. A terepre figyelni kell, sziklák és gyökerek nehezítik a haladást.
Castelo do Neiva előtt régi kőhíd vezet át a patakon. Csodálatos a látvány. Egy zarándok épp előttem kel át, le is fotózom hamar.
A híd túloldalán emelkedő kezdődik. Megtolom ezerrel, hogy túl legyek rajta, a túrabot sokat segít megint. Pár pihegő zarándok mellett elmegyek, de fent én is megállok és meghúzom a kulacsot. Az emelkedő nem lenne annyira durva, de tűz a nap és nagyon meleg van.
A tetőn albergue és egy kis konténerbár található, itt sokan megállnak, de én megyek inkább tovább.
Újabb hegymenet jön, a tetején templommal, majd a temető mögötti eukaliptuszerdőn át folytatódik az út. Az erdő csendes és szép. Hamarosan beüt a reggelire evett LIDL vaníliás fánk, mert úgy megindulok, mint a gép. Fél tizenkettő van,16,5 kilométernél vagyok, ami nagyjából félút.
Fél egykor már hárommal arrébb Neiva melletti templomnál bukkanok ki az erdőből. Itt egy tábla mutatja a vízvételi helyet padokkal. Jó hideg a víz, kortyolok belőle és megmosakszom benne.
Innentől aszfaltúton megyek a falvakon át. Lassan pihenek egyet és megfejtem (a tehén egy bonyolult állat, de én megfejtem, bocs), hogy hol éjszakázom ma. A hely neve Chafé, úgyhogy itt kávézok egyet, hol máshol.
Ma lazára veszem, megállok 29-nél. Viana do Casteloban foglaltam egy alberguét 15€-ért. Elvileg szép, új, modern és van konyhája. Kíváncsi leszek rá.
Negyed háromkor már Anha temploma előtt állok, aminek kilincse kagylót formáz, fent pedig szent Jakab szobra néz le az emberre. Miközben a templomot fotózom két email is érkezik majdnem egyszerre, hogy támogatást kaptam. Ismét elszorul a torkom, de nem csak azért, mert segítetek, amire most különösen nagy szükségem van, hanem a vele küldött bíztató és támogató szavak érintenek meg.
Fél háromkor a 25. kilométeremnél pillantom meg a várost. A szállás visszaigazolásában szerepel, hogy arrafelé nem nagyon vannak boltok, úgyhogy a központban kell bevásárolnia annak, aki főzni akar. Szerintem valami mikrós cucc lesz megint (mikró tuti van ott), reggelire meg valami egyszerű, mondjuk zabkása.
A hosszú zöld hídon át negyed négyre értem a városba, ekkor 28 kilométernél tartottam Nézzétek, ezen a képen két király dolog is látható: az egyik a Tesla (kocsi) a másik pedig a távolból közeledő Hídszínű Lány, aki a korláthoz öltözött.
A szállásom fent lesz a szemközti domboldalon, az innen még vagy 2,5 kilométer. Addig nézelődök, mert kell egy bolt. Megtalálom, beszerezek egy kis epret meg egy kis tortillát vacsira, mert írták, hogy a hegyen nincsen se bolt, se bár, ami esetleg van, az is bezár hatkor.
A 600 lépcsőn kell csak felmennem, így a tüdőmet egészen a kétszázadikig tudom használni, utána nem emlékszem semmire. Később megtudom, hogy lett volna egy felvonó is 3€-ért, de én keményen nyomom, nem utazom gépekkel.
A király szállás gyakorlatilag új, azt hiszem talán egy éve épült, a hegy legtetején van egy luxushotel és a templom között A kilátás csodás, a szálláson pedig nagyjából tízen vagyunk a hét szobára. Itt viszont úgy van, hogy nem tesznek mindenkit egy helyre, hogy csak egy szobát kelljen takarítaniuk, hanem társaságonként osztják a helyeket. Így én egy külön hatágyasban dekkolok tök egyedül, 2 olasz egyben, 3 osztrák egyben és van egy holland lány, aki szintén egy szobában egyedül dekkol. Nagyon felhasználóbarát. Gyors mosás és fürdés után a két olasszal megosztjuk a szárítógépet, ami mindössze 2€-val működik, így szinte ingyen van.
Az egyetlen fura dolog az, hogy a hat férfitusolóra egy, azaz 1 darab WC jut, ebből lehet gond még reggel, bar most nem vagyunk sokan. Hatkor valóban, mintha ciánoztak volna, mindenki eltűnik a környékről, szóval kirongyolok és készítek pár felvételt. Sajnos az időjárás elég felhős, de a templom így is gyönyörű.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
