A reggel hatos kelésből végül csak nyolcas lett, mert úgy döntöttem, hogy indulás előtt inkább kipihenem magam rendesen. Itt úgyis világos van nagyjából este tízig, így majdnem mindegy, hogy mikor indulok.
Az ír srác is pontosan ugyanakkor kelt fel, amikor én. Forralok egy kis vizet, majd készítek egy instant kávét meg zabkását, amibe aztán beleteszem a tegnap szedett finom mocsáriszedret. Elég nagy luxus ez, imádom.
Reggelim
Kilátás a sátorból
A víznyerő hely alattunk. A bozót és a mocsár miatt kalandos volt az odajutás, de a szeder miatt megérte
Sátorhelyem elpakolás után, indulás előtt
Kaja után komótosan elpakolászok - a túrák első pár napjában ez még lassabban megy, mert meg kell szoknom, minek, hol van a helye - majd lemegyek a patakhoz vízért, aztán végre elindulok olyan fél tíz magasságában. A srác korábban elment, pacsiztunk és sok szerencsét kívántunk egymásnak. Rá is fér, mert szegény csak egy gagyi matracot hozott magával, amivel aztán fázott egész éjjel.
Egy gyönyörű tó mellett haladok, főképp pallókon és mocsáron, itt sem lehet túl gyorsan haladni, megyek, ahogy sikerül. Rengeteg pici legyecske van errefelé, a pallókon dekkolnak, amikor pedig arra megy valaki, felröppennek. Nem sok vizet zavarnak, de elég idegesítőek. Az egyik képemen látszik is egyikük.
A menedékház előtti tóparton strandszerű részeket is találtam, amit apró kavics botrít. Megnézem a vizet, egész jó, azaz ANNYIRA nem vészesen hideg. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy belemerészkedek, de aztán inkább elvetem a dolgot. Akad itt pár sátorhely is, nagyon tetszik, de még nem mentem ma eleget, illetve kíváncsi vagyok a következő menedékházra, ami már elég közel van, úgyhogy folytatom az utamat.
Az Alesjaure menedék egy emelkedőn van, így felkaptatok. Nagyon tetszik, hogy semmi felesleges flanc nincs körülötte, azaz nem képeznek ki lépcsőket, vagy odavezető ösvényt, csak a legszükségesebb módosításokat hajtják végre a környezetben, semmi többet.
A házikó nagyon szép, belül egy kandallóban lobog a tűz egy közösségi térben, mellette pedig egy szoba maga a kisbolt, ahol az ember feltöltheti a készleteit. A tűzifa nagy kincs errefelé, mert nincsenek fák, ezért ezt télen szánokkal hozzák ide, mint minden mást. Vagy ha gyorsan kell valami, akkor a helikopter is lehet szállítási opció.
Persze az árak emiatt a kisboltban elég erősek, példaképp egy Kex csokika 20 korona, azaz nagyjából 800 forint, a nagy táblás csoki 1000Ft. Találok kétszersültet, ami csomagolási hibás potom 10 koronáért (amúgy 30 lenne, ami több, mint ezer forint).
Csak ennyi a baja a kétszersültnek, emiatt kerül a harmadába
Veszek két mini lekvárt darabját 10 koronáért (horror ár, 370 forint!) és egy kis tartós füstölt sonkát. A lekvár nagyon jó gyümölcspótló lesz majd a reggeli zabkásámba, legközelebb, ha ilyen helyre megyek, tutira viszek magammal valamiben.
Kiülök a ház előtti kis faasztalhoz és eszegetek kicsit. A kilátás gyönyörű, a domb túloldalán egy hídon át egy csodás kanyonban vezet az út, azt nézegetem. A mosdót pottyantós WC-t (azaz latrinát) is meglátogatom. Nagyon tiszta, az ülőkéje hungarocellből van és van rajta fedél. Kicsit huzatos, ugyanis itt nem gödörben van a produktum, hanem alul és hátul nyitott a tárolója, gondolom a könnyebb üríthetősége miatt. Kint kézmosóhely van, kultúrált az egész, ki is fogom használni ezeket a lehetőségeket a jövőben.
Ballagok tovább mert a napi 20 kilométerem meg kell, hogy legyen, de olyan jó az idő, hogy emiatt elég sokat forgatok, amivel telik az idő, de nem haladok előre. Ki kell az ilyesmit használni, mert ki tudja, hogy mit hoz a holnap.
Lassan kezdek fáradni, az időjárás is egyre hűvösebbé válik. Egy híd tövében egy meditációs helyet találok, a patak túloldalán pedig páran sátoroznak. Úgy határozok, hogy ideje lesz megállni. Keresek egy lapos helyet kicsit távolabb a többiektől és a zajos pataktól és felállítom a sátramat.
Elég gyorsan sikerül, bár a cövekekkel kicsit variálnom kell a sziklás talaj miatt. Elkészítem a kis vacsorámat, iszom mellé egy finom meleg teát és forralok némi vizet a hidegre való tekintettel, hogy extrán fűteni tudjam vele majd a túrapaplanomat.
Az étel tekintetében még igen jól állok, hiszen még mindenből van, amit hoztam magammal. Én azt az elvet vallom, hogy nem szabad a finom kajákat tartogatni, mindig a legfinomabbat kell megenni a készletünkből. Mert így az az érzésem van, hogy mindig jót eszem, míg ha a finomat tartalékolom, akkor az az érzés fog el, hogy nem volt olyan jó a vacsora, mint ami lehetett volna.
A mai vásárlás: sonka, kétszersült, lekvárok
Vacsora: dehidratált norvég Real Turmat túrakaja teával
A Garmin szerint megvolt a 20 kilométer, így sikerült a mai etap a terveim szerint. Töltőre pakolom az eszközöket, aztán fekszem, mert hosszú lesz a holnapi nap.
Előző bejegyzések:
Felszerelések, kaja, utánpótlás
Következő bejegyzés:
Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel a Youtube csatornámra ide kattintva, vagy kövess Instagramon, illetve a blog Facebook oldalára (ezt itt találod) is kiteszem majd a friss napi bejegyzéseket, amikor elkészülnek.
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
A támogatók neve a túráról készülő kisfilm végén a stáblistában is megjelenik majd!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
