Reggel nem állítottam ébresztőt, aludtam is fél nyolcig simán. Ma egy harmincas a terv, ezzel holnapra már csak 15 maradna, így ki tudonám élvezni a megérkezés napját.

A hatos kelés hibálanul sikerül, de sajna eső kopog az ablakokon. Sebaj, lemegyek kajálni, hátha addig elmúlik.

Hatkor ébredtem, ezúttal tényleg, mert kiderült, hogy egy óra csúszásban voltam az időeltolódás miatt, Tegnap este ezért nyüzsögtek a többiek, mert még egy óráig nem volt takarodó, csak én hittem azt. Az órám/telóm ugyanis még a portugál időre volt beállítva a spanyol helyett, de ma már oké a dolog.

A hatos kelés után nem kapkodok, mert mindenki a konyhában tobzódik. Mire elkészülök, a nagyja már elment, úgyhogy le tudok ülni a pici asztalhoz, amit nem is értek: egy 20 személyes placcra 4 személyes asztal van csak. Itt nem nagyon tudsz bandázni, vagy közösségi vacsorázni az tuti.

Ma nem kapkodtam el a felkelést, mert nem aludtam túl jól. Fél kilenc is elmúlt, mire elhagytam a szállást, ami egyébként igen király.

Reggel 6:20-kor ébreszt a telefonom a menő saját szobámban. Kimegyek a mosdóba és pikk-pakk elkészülök. Ekkor veszem észre, hogy a 6(!) zuhanyzó mellett 3 pisszoár és 1(!!!) WC van mindössze a 40 ágyas albergue férfiaira. Azt hiszem, itt a tervező nem állt a helyzet magaslatán.

Este sokáig fent voltam, két német szobatársam nem ért vissza 11-ig a délután négyes vacsorájukról. Kértem egy csomagolt reggelit a recepción, mert nem akartam fél kilencig várni a kajára, nem is értem, miért ilyen kései, amikor főleg zarándokok vannak itt szezonban.