Hatkor ébreszt a telóm, de a spanyol muki a szomszéd ágyról beelőz az egyetlen fürdő/WC kombinációban. Már este is gond volt, hogy nincs másik, ami legalább WC, számítottam erre.
Aztán még egy pasas bemegy, én meg csak malmozok a konyhában. Sebaj, addig összekészítem a reggelit.
(Az Angol Út eleje ide kattintva elérhető!)
Reményeim szerint a ruháim majdnem megszáradtak az éjjel, fel is veszem hamar a nadrágot meg a pólót, hogy még itt bent a melegben száradjanak meg rajtam teljesen. Komótosan megkajálok, majd fél nyolckor kibattyogok a szállásról és visszasétálok a 200 méterre lévő Caminóra. Ma beérek Santiagóba, remélhetőleg még a délelőtt folyamán, mert csak 15 kilométert hagytam az utolsó napra szokásom szerint.
A ruháim tiszták, de nem borotválkoztam meg, mert ez az Angol Út olyan rövid, hogy az embernek épp csak a mindig divatos 3-4 napos borostája serken ki alatta.
Az időjárás szép, de vannak felhők, szóval bármi megESHET ma is. A központban meglelelm a 15,985-ös követ, szóval valójában kábé 16 van még hátra Santiagoig.
Kis barátaim a Portugál Útról tegnap szóltak, hogy ma érnek be Santiagóba ők is, tökéletes az időzítés. Még Coimbrában váltunk el, az egyiküknél ott maradt a túrabotom egyike kölcsönbe, így azt is visszakapom pár sör kíséretében. Megpróbálok egy alberguében 3 ágyat foglalni, akkor mindegy, hogy ki mikor ér a városba, úgyis egy helyre tudunk kerülni.
Érdemes is foglalni szezonban még előző nap, mert aznap reggel már alig vannak elérhető helyek aznapra, hiszen mindenki Santiagoba igyekszik minden Caminóról, úgyhogy hamar megtelnek a város alberguéi!
A városból egy hídon át megyek ki a főút mellett. Elég hideg van, látszik a lehellete, ezért becippzározom a kabátomat és az arcomra húzom a csősálat.
Nyitott bár hiányában a reggeli igazi kávémat egy benzinkúton kell beszereznem, de nem bánom, jó lesz ez is. A kutas hölgy nagyon kedves, az 1€-t úgy kéri a kávéért, hogy "un eurito", amit még sosem hallottam, de nagyon tetszik.
Öt perc múlva újra úton, nem akarom húzni az időt, inkább Santiagóban lennék többet ma.
Egy sarokkal odébb már szép kis erdei utakon ballagok, előttem és mögöttem zarándokokat látok. A nap mar felkelt, a lábamon érzem a melegét, szép nap ez a mai is.
Átsétálok autópálya felett, majd a túloldalon szép kertes házak között haladok Vila de Marantesben. Most nem zavaró a pálya annyira, mint tegnap, mert nincs forgalom, így csend van.
Fél kilenckor érek Cortos-ba, ami a 12,4-es kőnél van, szóval kábé 3,5 kilométert mentem egy óra alatt, ami kávézással együtt igen jónak mondható.
Kilenckor már 10 alatt vagyok (haha), ezért úgy döntök, hogy egy kávé még belefér, nem futóverseny ez a nap.
Két fura fazont látok, kis bőrtáskákkal mennek, amik hasonlóak, de nem egyformák. Az egyiken válltáska van, a másikon kis hátizsák, mindkettőn nagy "T" betű (vajon mit jelenthet?) és vadul fotózzák egymást. Közelebb érve észreveszek pár caminós felvarrót, majd meglátom, hogy mindkét táskán több Camino és egy-egy dátum szerepel.
Fél tíz után lelek először igazi nyitva tartó kávézót, egy hotel mögött van kiírva. Megkerülöm az épületet és egy zavaróan elegáns helyet találok. Két olasz épp a reggeli sörét issza, keményen tolják. Én beérem a kávé-kóla kombómmal. Kicsit félek a számlától, de a 3€ bár nem kevés, annyira azért nem durva.
A számlálóm 9,3-at mutat, szóval jól nyomom. Megint mákom van, amíg bent ülök, kint elered az eső, ezért nem rohanok tovább. Egy órát töltök itt, ami sok, de nem baj. Mire elindulok, az eső is teljesen eláll.
Csodás erdei út következik göcsörtös fákkal, patakkal és eukaliptuszokkal. Az eljén fázom, majd a napon melegem lesz, aztán jön egy felhő és vele megint a hűvös idő, így a kabát marad, csak a cippzárakkal operálok folyamatosan.
Hogy ne örüljek annyira, nem tart soká, következik a városszéli ipartelep, majd egy útszéli járda. Itt is több zarándok bandukol már, de ahogy elnézem őket, nekik nem volt akkora szerencséjük az esővel, mint nekem.
Pontosan 11:00-kor érek a járdán a 4,4-es kőhöz, vagyis tényleg meglehet délig az érkezés, főleg ha ilyen sima marad a terep.
Újabb zápor érkezik, de szerencsére épp egy bár mellett kap el. Beszaladok, majd ha már itt vagyok, kérek egy pecsétet. Meglepődve veszem észre, hogy a nyomaton már Santiago szerepel.
A hármas kőnél már gyakorlatilag Santiagóban vagyok, nincs sehol tábla (ahogy a Portugál Útnál se találtam). Újabb eső jön, ezt egy romos ház romos előtetője alatt vészelem át, úgyis csak maximum 5-10 perc az egész.
Ballagok kicsit tovább, de újra jönnek a felhők, ilyen ez a nap. Sebaj, egy lépcsőház kapuja épp kapóra jön, megállok és megeszem a gofrimat.
Az utolsó két kilométeren belül egy kis templom áll, előtte tábla hirdeti, hogy itt kaphatja meg az ember az Angol Út utolsó pecsétjét. Ez persze nem igaz, de mivel marketing szempontból igen jó ötlet, plusz nem is árt vele senkinek, ezért tetszik, így bemegyek.
A következő nagy körforgalomnál egyenesen kell menni. Itt újra bebizonyosodik, hogy hátra is kell nézni, ugyanis a körforgalom közepén lévő dús dzsindzsában a megérkező zarándok szobra áll. Ez ráadásul csak ebből az irányból visszanézve látszik, ezért fogadni merek rá, hogy rengetegen elmennek mellette nap mint nap anélkül, hogy észrevennék.
Nem sokkal arrébb megpillantom a tornyokat, már nagyon közel vannak. Lelassítok kicsit, már nincs hová sietnem.
Negyed egy után érek a katedrális elé. Nincsenek nagyon sokan, de azért akad pár zarándok. Készítek pár képet, aztán lesétálok a zarándokirodához, hogy kiváltsam a Portugál és az Angol Utas Compostelát, mert nem akartam kétszer sorban állni.
A sor vége az iroda mögötti kertben, a lépcső alján áll, ami kissé ijesztő, mert ilyen hosszú még nem volt, amikor én láttam. Sebaj, kivárom, ha kell, csak most ne essen az eső.
Fél egy után nem sokkal, pontosan 12:35-kor álltam be a sorba, majd 14:45-kor értem be az iroda előtti sárga vonalhoz, ami azt jelenti, hogy én leszek a következő páciens odabent.
Közben kétszer is eleredt az eső, de én akkor már szerencsémre bent voltam fedett helyen, de sokan elég rendesen megáztak.
Na mindegy, végül minden sikerült, megkaptam a Compostelákat a Portugál és az Angol Utakról, ezzel pedig vége lett az idei 1100-1200 kilométeres kalandomnak (a Rota Vicentinával, a leghosszabb egybefüggő európai homokos parttal, a Portugál Úttal Lisszabontól és az Angol Úttal Ferroltól), ami csaknem 50 napig tartott, úgyhogy leülök egy kicsit az árkádok alá és megvárom a cimborákat, akik a Portugál irányból jönnek, hogy este együtt mulassunk a megérkezés örömére.
Nem kell sokat várnom, fél óra sem telt el és besétáltak a térre, éppen elém. Volt nagy öröm, majd megállapították, hogy majd reggel mennek az irodába, most inkább lepakoltunk a szálláson és irány a katedrális.
Mise jelenleg nincs (itt, máshol megtartják a zarándokoknak, de sajnos a híres füstölő nélkül), mert felújítják a helyet, de Szent Jakab szobrát meg lehet ölelni. Így is teszünk.
Végül gyertyákat gyújtok azokért, akik nem lehetnek velünk, pár perc csend után pedig kimegyünk a már éledező esti forgatagba.
Az egyik kapualjban véletlenül megpillantom befordulni Jamest, aki egy fantasztikus figura, pár napot együtt töltöttünk az úton. A National Geographic-nek forgat filmeket, együtt sziklamászott a nagyokkal az El Capitanon és töltött két hónapot Alaszkában egyedül a vadonban 22 évesen egy 40 kilós hátizsákkal, aminek a felét a lőszer és a fegyverek tették ki. Fantasztikus sztorijai vannak, kellene vele készíteni egy dokumentumfilmet. Még lehet, hogy összejön a dolog egyszer.
Ő már két napja itt van, úgyhogy tud egy tuti helyet, ahová beülünk, majd megosztunk pár tapaszt és sztorizgatunk a külön töltött napokról. A remek kis estét egy élőzenés kiskocsmában zárjuk, amit szintén James tud. Fél 10 felé már mindenki ásítozik, ezétt irány a szállás, takarodó van! Itt Santiagoban nem veszik komolyan már a tízes villanyoltást, de az ember a hosszú hetek alatt már átállt erre teljesen.
Persze most is nálam van a Francia Út végén japott kézzel készített vörösfenyő medál, ami így már 4 Caminót járt meg. Remélem, hogy ezzel nincs vége a sornak...
Maradjatok velem, mert hamarosan készítek 1-1 összefoglalót a Portugál- és az Angol Utakról, illetve a Rota Vicentináról, amiben elmondom a benyomásaimat. A hazautamról Portón keresztül ide kattintva olvashatsz!
Lesznek újabb nyereményjátékok is, mert hozok haza sok szép dolgot Santiagóból, erről majd Facebook oldalamon értesülhetsz, illetve érdemes a Youtube és az Instagram fiókra is feliratkozni, hogy ne maradj le a legújabb videókról!
Video:
Előző szakasz Következő szakasz (Santiago-Muxia-Finisterra)
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Úgy gondoltam, hogy június elsején megajándékozom két támogatómat. A csomagokban 1-1 spanyolországi credencial, 1-1 santiagós karácsonyfadísz, felvarró és hűtőmágnes lesz. Bár ezek csak apróságok részemről, de nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített vagy segíteni fog május végéig. Ha esetleg Te is úgy gondolod és belefér, ide kattintva támogathatod a munkámat!
Ha szereted, amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy szállásra, szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
