Miután megérkeztem Santiago-ba, mindenképpen szerettem volna eljutni az óceánig. Gyalog már sajnos nem maradt rá időm, marad tehát számomra a "B" terv, azaz a motorizált közlekedés. Azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem mindenképpen ki kell ide menni, mert fantasztikus a látvány és az élmény.
Látkép Muxíában a hegyről a városka felé
Kétszer megy busz Santiagóból Muxíába naponta, egy délelőtt és egy délután. Ha a délutánit választjuk, akkor számoljunk azzal, hogy csak másnap tudunk majd visszajönni. Ez egyénkbként nem gond, mert vannak ott is alberguék, úgy tudom az egyiket ráadásul egy magyar nő üzemelteti!
A busz a pályaudvartól reggel 8:45-kor (hétvégén 9:45-kor) és délután 16:45-kor megy Negreírán keresztül, a jegy ára kb 8€, nagyjából egy és negyed óra a kb. 70 kilométeres utazás.
Maga Muxía egy tökéletes picike halászfalu, mesébe illő részletekkel, a szárazföld vége felé egy szép nagy sziklás dombbal.
Mivel eléggé megéheztem, úgy gondoltam kellene harapni valamit hegymászás előtt. De nem a főutcán a turistahelyeken, hanem egy olyan krimóban, ahol a helyiek is esznek. Egy utcával a főutca mögött sikerült is egy tuti helyet lelni.
Egy darab külföldi sem dekkolt itt (rajtam kívül), nem is volt szép terasza, az asztalokon egyszer használatos papírterítő, a napi menüt pedig a néni egy papírdarabra firkantva rakta elém.
Kértem egy menüt 9€-ért, de nem tudtam megenni. Előételnek ezt a nagyon fura UFO-nak kinéző kagylót kaptam.
A neve percebe, itt hirdetik is, hogy jó áron kapható. Mint kiderült, máshol ebből egy ekkora tál önmagában 15€-ba kerül, és még el sem kezdtem enni. Gyanúm beigazolódott, nem is bírtam betolni az összes krokettet (ami nem csak krumpli, hanem sonka is van belesütve, nagyon finom) és kagylós rizst.
A falucska végénél a hegyre fel lehet mászni, kis nyilak jelölik az utat a temető felől. Nem piskóta menet, a hátizsákkal még nehezebb, rendesen olyan, mintha falat mászna az ember, még extra fogások is fel vannak szerelve a sziklákra itt-ott.
Mint kiderült, van sima gyalogút is, ha lent szépen kisétálunk a sziget végére, majd onnan fel a hegyre egy kellemes köves ösvényen. Naná, hogy ez csak fent derült ki! :)
Mindegy, ha már itt voltam, gondoltam csinálok pár képet a kereszttel, meg párat a látványról.
A hegytetőről aztán lesétáltam a sziget legvégére. Itt egy templomot, sziklákat és egy világítótornyot találtam.
Csodás felvételeket sikerült készíteni, az idő is nagyon kegyes volt hozzám, kis széllel, ragyogó napsütéssel.
Itt van jelzőkő, ami Fisterra távolságát jelzi. Sajnos oda most nem jutok el, de nem sajnálom annyira, mert állítólag meg sem közelíti szépségben Muxíát. Meg hát akkor majd legközelebb miről fogok írni? ;)
Vissza a faluba már a könnyebbik úton mentem. A túlsó végén fain homokos strand van, ami tök üres volt. A víz meg rohadt hideg, de nem lehet kihagyni, ha már eljött idáig az ember...
Ezzel a képpel zárom a kalandot, de van még néhány poszt praktikus dolgokról, ezeket érdemes lehet elolvasni: kaja, szállások, posta, biztonság, egészségügyi problémák, zarándokok fajtái
Ja, a videót el is felejtettem, az is elkészült, íme:
Köszi, ha megosztod!
Előző bejegyzés Következő bejegyzés
Portugál Út útinapló Lisszabontól
Ha szereted, amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy szállásra, szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Csatlakozz hozzám Facebook-on, Instagramon és a Youtube-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
