Hétkor ébredek ismét, kint esik az eső. Annyira nem lepődök meg, sajnos számítottam rá, egész este esett. Kényelmesen összekészülök, felteszem főni a maradék 3 tojást, majd lassan negeszegetem a nem létező reggelit, ami mégis létezik: pirítóst lekvárral, joghurttal és egy jó kávéval.
A hostel hibátlan, mindenkinek ajánlom az Inn Golegã nevű helyet, minden fillért megér. A ház előtt szedek a fáról egy narancsszerű cuccot, tök jó, ilyet se csináltam még. Zsebrevágom, majd később megeszem.
Tegnap sikeresen elhagytam az ajakírt (megint, de most senki nem hozta utánam) úgyhogy a gyógyszertárban kezdek, ahol kapható Carmex, az egyetlen, ami eddig nekem bevált. Igaz, hogy sima nincs, csak epres, de nem bánom. Sajna 4,50€ meg vele a levesbe.
A jel a szállás mellett vezet ki a városból, majd a szűk műúton folytatódik. Most nem vészes, nincs forgalom, mint tegnap. Néha pár percre elered az eső, de aztán hamar el is áll, nem okoz nagy gondot, egyébként kellemesen hűs az idő.
Az 5. kilométernél egy kis faluféléhez érek, ami sok elhagyatott ház áll és egy nagyobb épület, ami nagyon szép, talán valami monostor lehet. Bekukkantanék szívesen, de nem lehet, így meglesem felülről. Nagyon tetszik.
Vila Nova da Barquinha nevű településre 11:10-kor érkezem meg, ideje van egy jó kávénak. Fura boszorkányos graffiti fogad a falu elején, szerintem látom is később a hölgyet a bárban a pult mögött.
A kávé finom és olcsó, mivel a bár nem a Camino útvonalán van, nagyon örül nekem a pultos. Ad is kóstolóba egy pici sütit, ami portugál specialitás, kicsit a mézeskalácsra emlékeztet az íze. A tizenegyedik kilométernél egy szép templomot lelek, megcsodálom. Kis falu melletti templomhoz képest meglepően impozáns épület.
Nem sokkal utána pedig erdei útra visz a jel. Elered az eső kicsit megint, de még mindig nem olyan vészes, fel sem veszem a poncsómat miatta. Nagyjából húsz perc múlva el is áll, a dzsekimnek meg se kottyan ennyi víz, a nadrágom pedig percek alatt megszárad, érdemes volt az út előtt levaxolnom.
Átkelek egy autópálya felett, majd egészen a 16,5 kilométerig meglehetősen sáros-pocsolyás terepen haladok.
Fél háromtól aztán újra aszfalt jön, amit általában nem annyira kedvelek, de most a sárnál azért sokkal jobban esik, az az igazság.
Kiderül közben, hogy miért volt annyira tele a reggeli fa gyümölccsel. Annyira keserű volt, hogy én még ilyen rosszat nem ettem. Tanulság: bízz a helyiekben, ha ők nem szedik le, akkor valószínűleg sz@r az íze.
A település neve Grou, csendes ez is, mintha nem lakna itt senki. A nap is kibújik a gyorsan mozgó felhők közül végre, de nem tart sokáig az öröm. A falu végi modern templom után elkezdek agyalni, hogy hová kellene behúzódni a láthatóan gyorsan közeledő vészjósló felhők (vagyis inkább a tartalmuk) elől.
A falu végén elhagyatott focipálya áll rozsdás kapukkal és lepukkant romos öltözőkkel, amiknek az ajtaja szerencsére nyitva van és az itteni romokhoz képest szokatlan módon van teteje is. Ahogy behúzódok, rögtön elkezd szakadni az eső, ami egy perc alatt nagyon durva jégveréssé alakul, csak úgy záporoznak be az ablakon az apró jégdarabok. Ezt megúsztam, NAGYON rossz lett volna most nyílt terepen.
A következő bárral is rendelkező településre három után érek be, itt felmelegszem kissé. A helyi öregek odajönnek dumálni, nagyon kedvesek. Egyébként a legtöbb portugál öreg, akivel összefutottam az utamon idegen nyelvként szinte kivétel nélkül franciául beszél, amin csodálkozom.
A Tomar előtti 7 kilométeren ismét többnyire a főút mellett visz a jel. Kissé unalmas, de legalább itt van útpadka, nem úgy, mint tegnap. Újabb eső jön, ezért behúzódok egy útmenti gyümölcsárus sátra alá.
Veszek egy banánt, majd egy fura gyümölcsöt találok, tehát kipróbálom. A neve nisperos (japán naspolya), nagyon finom édes, lédús, kicsit a sárgabarackra emlékeztet az íze. Fogok még ilyet enni, te is kóstold meg, ha teheted!
Az úttest melletti banduklást egy időre a sínek melletti földutas séta töri meg, ami szép, de a jelenlegi vizes terepnek annyira nem örülök. Szivárvány viszont van gazdagon, mert gyakran esik, de mellette süt a nap is, látok vagy ötöt a délután folyamán.
Este 6:30-kor, a 29. kilométeremnél érek Tomar határába egy folyó partján, de még 1 kilométer a hostel innen, amit a bookingon foglaltam ma estére.
Félúton beugrok a Spárba, majd meg sem állok a nagyon király szállásig, ami a Hostel Tomar nevű hely. 15€ egy éjszakára, de nagyon rendben van, ráadásul a sétálóutca közepén található. Bent ismerős arcokba botlok, akik mind nagyon csodálkoznak, hogy teljesen száraz a ruhám. Őket nyílt terepen verte el ma a jég...
Hogy mennyire volt durva a jégeső, hogy nézett ki az elhagyatott falu felülről, vagy milyen volt a nap legmókásabb kutyája, a videóból megtudhatod!
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
