Hétkor ébreszt a telóm, majd Liam lép be a szobába, hogy keljen fel a banda, mert késő van, ideje indulni. Ő már kész, meg is kajált, felkapja a zsákját és elköszön. Bírom, jó arc.
Tegnap nagyon esős-viharos idő volt, ezért szinte mindenki maradt, nem is nagyon jöttek új arcok. Összehaverkodtunk, mivel már látásból ismertük egymást. Az esti közös főzés is jól sikerült, potom 2,50-ért/fő jutott egy nagy tányér (vega) pörkölt, saláta, bor és desszertnek egy kis sárgadinnye is. Megszámoltuk, összesen 10 nemzetből voltunk jelen a vacsorán. A hosteles csaj szerint eddig 14 volt a legtöbb, de így is elég király ez a szám.
A bornyitós bicskámmal megint én voltam a legmenőbb, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy vigyetek magatokkal dugóhúzós zsebkést!
A reggeli kiadós és finom, lekváros zsemléket eszegetek, meg egy kis kávét, narancsdzsúzt és kukoricapelyhet, majd a lovak közé csapok. Most nem egyedül megyek, csatlakozott hozzám tegnapról 3 arc: egy ausztrál pasas (Peter), egy japán nő (Szori), meg egy német csaj (Kathleen), aki Indiában tanít, nagyon jó fej mindegyik.
Délelőtt tízig sáros, de szép úton ballagunk egy vadregényes folyó mellett, nagyon tetszik, kiváltképp az elmúlt napok aszfaltja után üdítő ez az útvonal. Néha ugyan rákezd az eső, de nem vészes, hamar eláll, épp hogy vizesek leszünk tőle egy kicsit.
Az ötödik kilométer környékén kivezet a jelzés az úttestre. Az eső elállt, így elrakom a dzsekimet, de a hátizsákon fenthagyom a huzatot, jól jön az élénk szín, ha az ember az úton sétál.
A 6. kilométer magasságában érjük el a Casais nevű falucskát, ahol a gyógyszertár előtt kb. 50 méterrel egy rejtett bár van a szociális központban. Itt iszunk egy jó kávét, a pultoslány pedig nagyon örül nekünk. Szerintem ha kiírná, hogy ez egy bár, több vendége lenne, mi is csak a google térképen keresgélve találtunk rá nagy nehezen a helyre.
Itt megszáradok kissé, a meleg tejeskávé pedig felmelegít.
Tíz kilométernél van Calvinos, egy kis falu, az eső elől itt is a helyi bárba menekülök, de nem tart tovább tíz percnél.
Falvak következnek néhány kilométerenként sorban, nagyon kellemes így menni. Elég változatos, az ember így érzi, hogy halad előre. Néha-néha elered az eső, többnyire akkor, amikor egy faluba ér a csapat. Arra gyanakszom, hogy van nekik egy távirányítójuk, amivel elindítják az esőt, ha ember jön a faluba, így intéznek a bárnak forgalmat.
A 14. kilométernél jön egy kis hegymászás, de délután 1-kor már lefelé haladok. Egy kereszteződésben kettőkor a 18. kilométerem felé jelzést látok, miszerint 1 kilométerre balra étterem van, 300 méterre pedig valami pilgrim house. Túl korainak tartjuk a pihenőt, bár a kaja kellene, de letérni nem szeretnénk az útról. 2:30-kor aztán tábla mutat egy bárt, ami valahol Vila Verde és Pereiro közt van, ami olyan, mintha le kellene térni az útról, de a google térképet nézegetve kiderül, hogy valójában irányban van, csak a Camino egy sarokkal elkerüli.
Bevállaljuk és jól tesszük. A tulajjal beszélgetve kiderül, hogy a faluban még pár éve ötszázan laktak, de ez a szám mára 100 alá csökkent. Nem nagyon van itt munkalehetőség, az öregek kihalnak, a fiatalok pedig kivándorolnak a franciákhoz vagy Svájcba dolgozni, ezért van itt olyan sok lepukkant öreg ház. Szomorú.
Egy bő kilométer múlva balra kell lefordulnom, majd egy hosszú, nem forgalmas úton előbb eukaliptusz, majd olivafák közt ballagnom hosszú kilométereken át.
Már 16:20 van, a 24. kilométer környékén korrekt Fatima-Camino táblát lelek az út szélén. Cortica-ba tíz perccel később érkezünk, ahol egy fura várszerű épület után jobbra tér le az út. Még nagyjából 6 kilométer van a mai etapból, a várható érkezés így este 6 felé lesz. Egy bő kilométerrel odébb balra küldenek a jelek egy térköves útra.
Fél hétkor 31 kilométer után érünk be végre Alvaiázere-be. A városka elején SuperMeu élelmiszerbolt van és önkiszolgáló mosoda, innen kb 1,2 kilométerre található az Albergaria Pirenhos albergue, ami közvetlenül a helyi templom mögött van.
Kis tanácskozás után a bevásárlás mellett döntünk, amit kiderül, hogy igen jól tettünk, mert mindenki a bolt felé jön a szállásról, ők nem voltak ilyen rutinosak, ráhúztak még 2,5 kilométert a napra a shopingolással.
A szállás király, a bácsi lelkes, minden extraságot beleragaszt a credencialokba, matricát, felvarrót, zászlót, igazi viaszlecsétet. A szobák 3-4 ágyasak, áruk 11,50€ a reggeli pedig opcionálisan 2,50, de megéri, be is fizetek rá.
Veszek itt felvarrót tőle, egyrészt, hogy segítsek neki, másrészt hogy kisorsoljam itt a blog olvasói között ha hazamegyek majd. Persze kettőt veszek, egy majd felugrik a zsákomra, de szigorúan csak azután, ha sikeresen végigmentem az úton.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
