Későn kelt a brigád, kiélveztük még utoljára a saját ház kényelmét. Kaptunk rendes reggelit és nem kergettek ki minket, úgyhogy sajnos semmi nem motivál minket arra, hogy elhagyjuk a bázist.

Fél hétkor ébredtem, de háromnegyed nyolcig nem indultunk el. A tegnapi negyvenes után ma egy húszas van csak tervben, összesen még így is elég sok lesz, de kicsit lazítani szeretnék.

Ma koránkelősben nyomtuk és végre volt kávéautomata a szálláson, ami működött is. Persze a folyosón átestem az indián csajon, mert míg mindenki szépen két oldalra pakolva készülődött, addig ő a folyosó közepét nézte ki a legalkalmasabb helynek, ráadásul épp az ajtó előtt.

Az éjjelem rettenetesen telt, megettem egy kis tengeri cuccot és teljesen kikészült tőle a gyomrom. A szállás is gagyi, az ajtók nem működnek, egy WC van 20 emberre és a papír is elfogyott még az este. Javi azért foglalta be ezt, mert az app szerint, amit használ, csak 10€ a hely és nincs takarodó.…

Nyolckor indulunk csak, mert Javi mindenkinek tortillát süt reggelire. Ma nagy terveink vannak, bemegyünk majd Gijónban egy nagy sportboltba, mert már szinte mindenkinek kell valmi apróság. Az eső szemetel, úgyhogy feldobom a hátizsákra a huzatot, magamra pedig a dzsekit és az esőgatyát.

A hatkor kelés és a tervezett fél hetes indulás ellenére hétkor még reggeliztünk, mert járt a szálláshoz. Nagyon finom volt és adtak KÁVÉT! Ezért én még két eurót bedobtam kifelé a donativós perselybe.

A már lassan szokásosnak mondható hatkor kelés lassan rutinná válik, csakúgy mint a reggeli vécépapír-keresgélés. Már 6:40-kor megindulok a többiek előtt, mert nem túl fickós a bokám és még túl korai az időpont nekem a reggelihez.