Többféle zarándok bandukol az úton, és nem csak gyalogosan, mint például én. Más lehet az indíttatás, a felszerelés és a jármű is. A lényeg, hogy önerőből teljesítsük a zarándoklatot, de a zsákot nem muszáj a hátunkon cipelni, viheti azt bringa, szamár, egy ló, vagy épp egy ilyen kiskocsi:
Vagány bácsi italtartós szekeret húz
Én meg csak ballagok bele a vakvilágba
A leggyakoribb zarándoktípus Az Úton a magamfajta gyalogos volt, közülük is a legtöbb spirituális vagy sportos indíttatásból kezdte el a zarándoklatot. Én napi 20-40 kilométer között mentem, de a 25 kilométer körüli táv volt az általános naponta. Többnyire reggel 6-7 között indultam, és nagyjából 10 kilós csomag volt közben a hátamon.
A fura eszközzel zarándoklók
A gyalogosok között vannak az élelmesek, akik valami furfangos szerkezet segítségével viszik a cuccukat, nem a hátukon cipelik. A kedvenceim a banyatankos öreglányok voltak, de van az első képen látható speckó kocsis ember, és találkoztam egy franciával, aki saját maga barkácsolta egykerekű sporttalicskával ment. Általában ők is 25 kilométert tesznek meg egy nap. Ezekről a spéci eszközökről itt írok bővebben!
A mezítlábas német atya, egy igazi zarándok
Van egy szűkebb vallásos réteg, aki szintén gyalogol. Ők az igazi zarándokok. Én azért találkoztam jó párral, de ahhoz képest, hogy a Camino eredetileg vallásos zarándoklat volt, manapság már elenyésző a számuk a többiekhez képest. Láttam apácákat, szerzetest, a mezítlábas német atyát (a képen), de voltak sportos fiatalok is, akik folyamatosan imádkozva ballagtak és egy középkorú csoport, aki néha megállva közösen imádkozott.
Terepfutó zarándok
A hardcore sportember a terepfutó zarándok. Ezen nagyon kivoltam, mert terepen menni sem egyszerű hátizsákkal, nem hogy minden nap lefutni egy félmaratont. Ilyen arcok nem voltak sokan, de párral azért találkoztam. Napi 20-25 kilométer között mennek futnak.
Ritka látvány manapság a szamaras zarándok
Két szamaras zarándok is az utamba került májusban. Az elsőt még Saint Jean-ban láttam. Egy pár volt, akik ketten sétáltak a szamarukkal, rajta az összes cuccuk. Sajnáltam, mert a taxiból láttam őket, és esélyem sem volt lefotózni. Szerencsére azonban út közben összefutottam ezzel a fiatal sráccal, aki készségesen megengedte, hogy készítsek róla egy képet.
UPDATE: Kiderült, hogy a neve Roland, és hogy ő is magyar!
Ő napi 20-30 kilométer között megy, nagy könnyebbség, hogy nem cipekedik, csak sétál az állat mellett. Sátorban alszik, csak olyan helyet kell találnia, ahová kikötheti a szamarat, és van neki víz és fű. Ezt errefelé nem nehéz találni, mert mindenhol öntözőcsatornák vannak, a sátorozás már keményebb dió, mert minden útmenti föld általában lekerített magánterület.
Lovas zarándokok
A lovas zarándoklat is ősi dolog. Nem sok ilyennel találkoztam, a lovak "végtermékével" azonban elég sűrűn összefutottunk, úgyhogy biztosan vannak páran. A megtett távjukról nem sokat tudok, de szerintem másfél-kétszer annyi lehet, mint egy gyalogosé naponta. Elég költséges lehet így vándorolni, mert a lovat el kell látni és ápolni is muszáj, nem beszélve a szükséges papírokról, szállításról és az esetlegesen felmerülő állatorvosi költségekről. Meg hát lóbarát szállást is jóval nehezebb találni, alapos szervezést igényel hát az ilyen zarándokút.
Bringás zarándokok
A bicajos zarándokok már jóval többen vannak, elég népszerű dolog így Caminózni. Ők nagyjából 65-80 kilométer között mennek naponta, egyre többen vannak. Aszfalton ez remek móka lehet, de a hegymenetek és a sziklás-köves talaj okozta defektek miatt nem irigyeltem őket. Szállás tekintetében azért nekik is oda kell figyelni, de egyre több hely alkalmazodik a bringások igényeihez.
Sokszor ugyanaz az út van nekik kijelölve, mint a gyalogosoknak, de időnként külön útvonalra vannak terelve. Általában mountainbike-kal mennek, de láttam Camping bicajos zarándokot is, sőt, egyszer egy hölgy egy sima régi női vázas nagymamabicajjal ment.
Itt még bírja a kiskutya
Vannak még a kutyás és a macskás(!) zarándokok. Kutyásak akadnak páran, többel is találkoztam. A kis falvakban érik őket atrocitások a helyi házőrző ebek részéről, amik általában nincsenek sem megkötve sem bezárva, szabadon kóricálnak a falvakban. Az emberekkel nem törődnek, de a "konkurenciának" érthető módon nem örülnek. Nem minden albergue fogad ilyen vándorokat, ezért érdemes alaposan és jó előre tájékozódni, ha kutyával mennénk Caminózni. Láttam orosz csajokat, akik egy kis Westie-vel mentek, akit a nap második felében már cipelni kellett, de volt egy angol hölgy, aki egy nagyon jó fej németjuhásszal zarándokolt.
A macskás zarándokot a csajok mesélték, én magam nem láttam ilyet. A lényeg az volt, hogy a hátizsákja tetején valaki egy csóresz macskát vitt magával. Szerintem ez egyrészt hülyeség, másrészt meg állatkínzás is, mivel biztosan nem tesz jót a fenevadnak, hogy valaki napokon át a tűző napon egy egyébként területéhez ragaszkodó állatot hurcol.
A turisták
Rájuk haragudtam nagyon, mert valami poénná vagy kirándulgatásá silányítják ezt a zarándoklatot. Nálam ugyanis a zarándok fogalma annyit takar, hogy a saját holmiját cipelve mások segítsége nélkül önerőből jut el az út végéig. Ők sajnos nem így mennek.
Camino turisták - Tőlük nagyon kivoltam. Ők azok - a többnyire német és amerikai - emberek, akik kifizetnek egy halom pénzt (fejenként kb. egymillió forintnak megfelelő összeget) egy utazási irodának, ami mintegy társas utazásként végigviszi őket a Caminón. A cuccaikat futárral viszik általában bazinagy utazókofferekben, a szervező cég pedig minden falu végén frissítővel várja őket egy furgonban, ahol le is heveredhetnek, ha úgy tartja kedvük. Ha elfáradnak, akkor pedig a kocsi viszi őket tovább.
A frissítő lakóbusz a falu végén
A legbosszantóbb az, hogy nem csak idősebb emberek vannak közöttük, de huszon-harmincéves erős fiatalok is mennek így. Aztán, bár az alberguék legtöbbjében ki van írva, hogy turistákat nem fogadnak, ők mégis befoglalják a helyeket az alberguékben, pedig szerintem inkább egy hotelben lenne a helyük ilyen formán.
Így elveszik a helyeket a kevésbbé tehetős valódi zarándokok elől. Ismertetőjelük, hogy hátizsák nélkül mennek, ezáltal minimum másfélszer gyorsabban, mint aki cipeli is a holmiját.
Ez a srác hegynek fel ment olyan gyorsan az E-bike-kal, hogy nem bírtam lefotózni
Elektromos bringások - Ezt meg szimplán nem értem. Gyakorlatilag egy motorral (mert a kerékpár, amit motor hajt, az szerintem bizony nem más, mint egy segédmotorkerékpár, más néven motorkerékpár) mennek végig az úton, és még büszkék is rá, majd átveszik a compostelát Santiagóban, mintha ők is biciklisek lennének. Egy hazai celebcsaj is büszkén mesélte valami bulvárlapban, hogy végigjárta a Caminót így, egy elektromos bringával, és hogy ez micsoda teljesítmény! Szerintem inkább szomorú.
További hasznos El Camino tippek:
A leggyakoribb egészségi problémák és megoldásaik
Postázás, utazás, futár - hogyan, mennyiért?
Portugál Út útinapló Lisszabontól
Ha szereted, amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy szállásra, szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Csatlakozz hozzám Facebook-on, Instagramon és a Youtube-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
