Hajnali 5:30-kor felébredtem, ami kicsit korai volt, hiszen ma csak nagyjából 3 óra lesz az etap. Biztosan nagyon izgatott vagyok, hiszen ma érek majd a 800 kilométeres sétám végére Santiago-ba, legalábbis akkor, ha minden simán megy.
Kényelmesen elkészültem, híreket olvasgattam és ittam egy gépi kávét. Kint a kertben egy macska odajött hozzám, majd a legnagyobb meglepetésemre odahívta a kölykét is. Szeretnek az állatok.
Olivier is magához tért, így háromnegyed hétkor összekaptuk magunkat és "a gázra léptünk".
Cimborám mesélte, hogy a város nevéből adódott anno némi félreértés. Gallul ugyanis a falu neve kb. azt jelenti, hogy "Sok kő", de spanyolul pedig nagyjából azt, hogy "Mosd meg a farkadat!"
Ezért az ősi leírásban történt elírás miatt itt alaposan megmosakodtak a zarándokok. :)
Szürke és borús a reggel, remélem ez változni fog mire Santiago-ba érünk. Jó lenne pár szép felvételt készíteni jó időben.
Negyed nyolckor találtunk egy jó kis bárt, ahol végre toltunk egy-egy rendes kávét és valami reggelit. A Monte do Gozo innen még 2 kilométer, a katedrális onnan még nagyjából további 10 lehet.
Olivier tegnap beszélgetett pár spanyollal, akik azt mondták, hogy tegnap több, mint 1000(!) zarándok ért be Santiago-ba. Ezért azt beszéltük, hogy lehetőleg még a déli mise előtt átvesszük az okleveleinket, mert a legtöbben délutánra érkeznek majd.
Tejfölködben megyünk, nem valószínű, hogy a Megvilágosodás Hegyéről (Monte do Gozo) meglátjuk a katedrálist ma. Elvileg, ha egy zarándokcsoportból valaki itt elsőnek látta meg a katedrálist, és fel is kiáltott, ő lett a csoportban a zarándok király. Ezt mi frankón bebuktuk, így megegyeztünk abban, hogy mindketten eszetlen nagy királyok vagyunk. Ő a frankoké, én meg a hunoké. :)
Aszfaltozott úton haladunk, előbb jobbra a galíciai TV épületét hagyjuk el, majd pár kanyar után egy újabb keresztekkel telerakott kerítést látunk.
Délelőtt 8:30-kor megvilágosodás nélkül álltunk tovább, de lett egy szép pecsétem a kápolnában. Örülök, hogy a megmaradt ételemet nem hagytam ott az albergue konyhájában, mert itt találtam valakit, akinek valószínűleg nagyobb szüksége volt rá. Egy ember aludt a szobor tövében, mellé tettem inkább a zacskót.
Egy kutya már megint hozzám csapódott. Hiába, szeretnek az állatok. Olivier szerint azért, mert biztosan kolbász szagom van. Mit mondjak, egy hónap túrázás után simán megeshet...
A hegyről lefelé egy hatalmas albergue mellett megyünk el. Vagy 30 elhagyatott épületből áll, elvileg még a Pápa látogatására építették, de most tök üresen áll. Útitársam szerint a spanyolok szeretnek nagy dolgokat építeni totál értelmetlenül, ezért van például az országnak számos használaton kívüli vadiúj reptere.
Hamarosan egy autópálya hídján kelünk át, innentől már az út mellett megyünk. Délelőtt 8:50-re érünk a város határához, de innen még kell menni a katedrálisig. Összesen 7,5 kilométert jöttünk ma eddig.
Olivier-rel örülünk
A katedrálishoz 9:55-re érünk, a számláló 11,5 kilométert jelez, vagyis 1 órára azaz 4 kilométerre van a városhatártól, vagyis hasznos volt a füles, tényleg kell ezzel a plusz idővel kalkulálni!
Olivier elkezd poénkodni, hogy milyen király lenne egy rendőrségi pecsétet szerválni. Mondtam neki, hogy csinálhatunk valami botrányt, vagy megkeresünk egy rendőrt és kérünk tőle pecsétet. Egyszer csak észrevettem a helyi őrsöt. Cimborám szabadkozott egy darabig, de nekem sem kellett több, berángattam a rendőrségre.
Sajnos ezért nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen pecsétje van, de valószínűleg csak nekem van fogorvosi és rendőrségi pecsét is a zarándokútlevelemben. :)
A mise délben kezdődik, de táskát tilos a katedrálisba bevinni. A hátsó bejáratnál van egy csomagmegőrző 2,5€-ért, de ha van időnk, a kicsit távolabbi postán ugyanez 2€, vagy a szálláson is lepakolhatunk ingyen. Alberguék itt is vannak már 10€ körül, (az olcsóbbak a külvárosban pl. a Fin de Camino) de lehet hogy jó, ha foglalunk magunknak.
A csajokkal a katedrális előtt
A csajokkal beszéltem, akik 5 perc híján lekésték a muxiai buszta, ezért csak a délutánival tudtak elmenni. Emiatt találkoztunk a templomnál, ahol Zsuzsa nekem adta a keresztlánya által készített medált, amit egész úton viselt és nekem nagyon tetszett! Megható pillanat volt. Utána együtt mentünk a misére.
A katedrálison belül meg lehet érinteni Szent Jakab szobrát is, ami a zarándoklat végét jelenti. Itt is sorban áll az ember vagy 20 percet, de jó érzés így lezárni az utat.
A nagyon király hatalmas füstölőt is belengetik a papok a mise végén. Ezt anno azért csinálták, mert csóresz zarándokoknak a hosszú út után bizony nem volt ibolyaillatuk. Még ha meg is mosakodtak Labacollában, akkoriban nem vittek magukkal több váltás tiszta ruhát. Van ebből egy díszesebb változat is, azt gondolom nagyobb ünnepeken használják.
Ez csak a sor fele
Az iroda, ahol megkapjuk a Compostelát nincs messze, de számoljunk kb 1 órás sorban állással. Minden nap reggel 8-tól este nyolcig van nyitva, érdemes délelőtt menni. A címe: Rúa das Carretas, 33, 15705 Santiago de Compostela
A bent lévő 14 munkahelyen most csak 5 ember dolgozik, 1-1 papír kb. 3-5 perc munka nekik.
Ha kérünk igazolást is a megtett távról 5€- fizetünk, (adnak hozzá egy karton tárolóhengert is ennyiért), anélkül 3€ az ár. Csak maga a Compostela egyébként ingyenes. Én a fullos csomagot kérem, mert nem szeretném összegyűrni a papírokat.
Sorbanállás közben látom, hogy a mezítlábas német atya is megérkezett, megcsinálta ő is. Nagyon örülök (gondolom, ő még jobban), összemosolygunk.
Dolgunk végeztével Olivierrel elmegyünk kajálni a piac melletti halashoz, ahol ismét összefutunk Susan-nal, elröhögcsélünk, majd-megölelgetjük egymást, elköszönünk, és ki-ki megy a dolgára. Nagyon jó emberek ők, kincset találtam személyükben is!
Susan-nel a halasnál
A városba jövet egy király borbélyt látok. Elhatározom, hogy kicsit rendbe szedem magam, mert az egy havi nem borotválkozás és haj nem letúrás eléggé megváltoztatta a fizimiskámat, és viszket is a szakállam és a HAJAM! (Ezen most nagyon röhöghetnek a haverok, akik talán még sosem láttak ezelőtt hajjal a fejemen).
Úgysem voltam még borbélynál, hát miért is ne Santiagoban kezdjem el? Az időpontom egyébként este 9-re szól, de ez itt teljesen normális. A szieszta miatt itt az emberek ugyanis este 8-10-ig is dolgoznak.
Mivel rohadtul ég a gyomrom valamelyik tengeri herkentyűtől, betolok hát egy tonikot. Remélem segít, mert ez így nem lesz fasza.
Sajnos az Óceánig elsétálni már nem lesz időm, ezért bár gyalog terveztem, de odáig most mégis busszal megyek. El akarok égetni valamit a parton, ezt ki nem hagynám semmi pénzért! :)
Erről még lesz egy következő poszt (Muxía nagyon király hely, elmesélem, ahogy egy hegy tetején elégetem az egyik alsógatyámat) illetve készül még néhány karaj kis tippadó bejegyzés, úgymint: kaja, szállások, biztonság, posta stb. amik segítségével sok időt és pénzt lehet spórolni, úgyhogy érdemes még picit figyelemmel kísérni a blogot, ne írkáljak hiába! :)
Pár kép a mai napról:
Előző bejegyzés Következő bejegyzés
Camino del Norte: felkészülés az útra
Portugál Út útinapló Lisszabontól
Ha szereted, amit csinálok és támogatnád az utamat, vagy meghívnál egy szállásra, szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Csatlakozz hozzám Facebook-on, Instagramon és a Youtube-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
