Most negyed nyolckor indultam kényelmesen, miután megreggeliztem. A lábam érezhetően sokkal jobb, ezért ma újra a hátizsákkal megyek, mint egy rendes zarándok.
A szállás nagyon jó volt, bár állítólag a szomszéd szobában volt valami bunyóféle. Hiába, ennyi idegen ember összezárva kis helyeken egy hónapig, bizony megviselhet egyeseket. Fura módon én nagyon könnyen veszem.
Kellemes az idő, sokan pólóban vannak, én azért még magamon hagyom a dzsekit. Van foglalt szállásom, ma a terep sem vészes, szóval nyugodtan és lassan haladok, továbbra is óránként pihenve és nyújtva.
Az autóút melletti járdán sétálok. Észreveszem, hogy látszik a lehelletem, ami fura, mert nemrég majdnem pólóban indultam el. A nap már süt, se szél, se felhők az égen. Ma is nagyon meleg lesz az idő. 8-tól már én is ledobom a dzsekit.
A távolban Ponferrada látszik. Az úton itt vagy 3 irányba mutatnak a nyilak, ami nagyon zavaró. Biztosan egy leleményes vendéglős műve lehet a dolog. Én a bal oldalit választom, az tűnik leginkább hivatalosnak.
Ez az ösvény szép szőlőskertek mellett vezet. Negyed kilencre beérek Campo-ba, ami egy nagyon szép kis falu sok régi és sok romos kőházzal. Párba be is lesek. Imádom ezeket.
Nagyjából 9:00-ra Ponferrada-ba érünk. Van itt minden: vár, szobrok és megannyi szép épület. Olivierrel nemrég összefutottunk, jót dumáltunk. Elmesélte, hogy azért van ennyi romos és elhagyatott épület, mert ez az ország szegényebb része, és sokan elköltöznek innen.
Találtuk ezt a szobrot, de nem értettük mi lehet. Útitársam Olivier, -aki egyébként francia, de a felesége spanyol, ezért bírja a nyelvet- megkérdez egy rendőrt. Ő elmondja, hogy ez egy helyi bácsi volt, amolyan mobil rulettfélével, amin a gyerekek nyertek süteményeket itt ezen a főtéren. Mindenki nagyon szerette, ezért amikor meghalt, szobrot emelt neki a város. Azt hiszem az ő életének volt értelme!
Én a bácsival fotózkodok, a háttérben pedig Olivier épp a rendőrt kérdezi a szoborról
Ez a hely is varázslatos, sok szép épület és részlet van benne, bár a helyiek ezt nem mindig veszik észre.
10-kor felhívom a biztosítót, bejelentem a tegnap este letört szélű fogamat. A hölgy azt igéri, hogy visszahív egy órán belül és szerez fogorvost, mert városban vagyok, azt meg itt könnyű. 1 óra 10 percet vártam a semmire, mert hívott, hogy bocs, de nem sikerült, de megnézi máshol amerre megyek és hív ha tud valamit. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből!
Sebaj, addig is vettem kaját, ettem és blogot írtam, szóval valójában nem vesztegettem az időt. Később egy suli mellett mentem el, és olyat láttam, hogy nem hittem a szememnek! A gyerekek tornaórán görkoriztak!
A városból egy érdekes híd mellett jövök ki. Kicsit aggódtam, mert nem voltak nyilak egy darabig, de szerencsére tartottam az irányt.
Kertvárosi részen megyek keresztül. Itt találom az eddigi legfurább jelzést, ami egy ház alatt küld át. Az "alagútban" lévő graffitik viszont királyak!
A túloldalon egy szép templomot találok. Őszintén szólva egy csúnyább kútnak most jobban örültem volna, mert rettenetesen meleg van, a kulacsban pedig már csak 2 deci langyos vizem maradt. Benyomok egy kis király Brains-t figyelemelterelés gyanánt:
"Pörpassz" :)
Belehúzok kicsit, így 12:10-re Columbrianos-ba érek. Ez sem egy világváros, és itt is mintha ciánoztak volna. Nyitva tartom a szemem, vizet KELL szereznem, nincs mese.
Mákom van, a faluban találok egy pici bárt. Tolok egy kávét, megmosakszom, a fejkendőmet bevizezem és megtöltöm mindkét kulacsomat.
A külterületen keskeny az út, ezek meg itt állandóan tolják neki, nem érzem magam biztonságban. Árnyék nincs sehol, tűz a nap a fejemre.
Nagyon tetszenek ezek a pipacsos búzamezők, bár tavaly Máté cimborámtól megtanultam egy forgatáson, hogy ez a mezőgazdaságban annyira nem király dolog, mert a pipacs valójában gyomnövény.
Pontban 13:00-kor a biztosító hív, minden oké, leszervezte nekem, délután 4-től vár a fogorvos Cacabelosban, a mai végállomásomon. Azt hittem lepetézek, erre abszolút nem számítottam! Végül is bármikor mehetek, a fogkefém (is) mindig nálam van! :)
Egy kis faluban vagyok, találok egy falikutat ivóvíz felirattal. Az az idegesítő fajta, amit folyamatosan nyomva kell tartani hogy működjön, emiatt egy kézzel kell bűvészkedni. Ráadásul vagy 10 bár nyomással jön belőle a víz, ami kiveri a kulacsot a kezemből, ez még Superman arcát is letépné, ha itt akarna inni. Azért ügyesen megoldom a dolgot.
Camponaraya következik, pontosan 13:30 van. A várostáblánál balra rögtön van egy DIA szupermarket, be is megyek valami hideg italért. Jól esik a légkondi, meg a hideg kóla. Ma hívjatok csak Julio-nak! (Juan-t nem találtam) :)
Ez a település nagyobb, sokminden van itt, egymást érik a különféle boltok és éttermek, de nem állok meg, csak megtöltöm a kulacsomat egy kútnál s megmosakszom. Utána szőlősökön vezet keresztül az út, majd egy erdő kezdődik.
Itt egy nagyon király kis helyet találok, idén nyitott, egy kis lakókocsiból árul egy jó fej srác mindenféle kaját és italt korrekt árakon. Volt már Budapesten, állítása szerint nagyon bírta. Ha erre jársz, szerintem érdemes megállni! Itt megpihenek egy kicsit az árnyékban és iszom egy kávét. Facebook oldala is van: La Siesta Food Truck
Kiderült, hogy ma 32 fok van, ami nem piskóta, ráadásul én a tűző napon megyek, Szerencse, hogy nem nyáron jöttem, mert így is megdöglök, akkor meg állítólag nagyjából mindig 40 körül áll a hőmérő.
Még 3 kilométer van hátra Cacabelos-ig, ezt már fél lábon is lenyomom. Ez a város nem is kicsi, sok kis keskeny utcája van, sok a szálláslehetőség, vannak olcsó élelmiszerboltok, éttermek mindenfelé, nagyon tetszik nekem.
Fain graffiti itt is akad. A hídon áthaladva meglátom, hogy a helyiek a folyóban fürdenek. Amint végeztem a feladatokkal visszajövök ide, és én is ezt fogom tenni!
A Municipal albergue a templom mellett csak 5€ és fullos két ágyas szobácskákból áll, el se hiszem! Tiszta új minden, pár ismerős is itt dekkol, mint Steven bá' Kaliforniából, aki egyébként nagy forma, csak kissé túlzásokba esik, mindenkit mindig úgy fogad, mintha ezer éve nem látott családtagja lenne.
Gyorsan fogat mosok, és lelépek a fogdokihoz, aki a városka központjában van, pontosan négyre oda is érek a tervek szerint. Itt minden rendben megy, pikk-pakk rendbehoznak, erről ebben a külön bejegyzésben mesélek!
Irány vissza a szállásra, kajálok, aztán nyomás orvosi utasításra sört lábat hűteni a patakba! :)
Holnapra is forróságot jósolnak, ezért megpróbálok már reggel hat körül elindulni.
A fogorvosos történetet a képre kattintva olvashatod: