2017. május 1.

 Az első nap a legkeményebb, ha innen indul az ember. A táv 27 kilométer, ami nem annyira vészes, de a szintkülönbség 1200 méter felfelé, majd pár száz lefelé.

Vasárnap van, aludtam kábé bruttó 4 órát, majd fél négyes keléssel háromnegyed ötre már a Liszt Ferenc reptéren voltam.

Nem csak ruhák, hátizsák és bakancs kell a Camino-hoz, de szükség van néhány egyéb praktikus holmira, gyógyszerre és krémekre is. 

Összeállt végre: íme a csomagom!

Jelentem ezzel készen is vagyok a pakolással, a hátizsákom összsúlya így pontosan 9 kilogramm, vagyis simán belefértem a tervezett 10 kiló alatti értékbe!

Fizetem a TB-t, és az EU egyik tagállamába utazok. Ezért kiváltom az Uniós TB kártyát, biztos ami biztos, semmibe nem kerül és 3 évig érvényes! Ráadásképpen én eléggé biztonsági játékos vagyok, ezért sosem indulok külföldre biztosítás nélkül.

Sokféle van belőlük sokféle áron, de melyiknek van értelme?

Nem vagyok rossz bőrben, szeretek és szoktam is gyalogolni. Nem szoktam például 1-2(-3-4) megállókra felszállni Budapesten villamosra vagy buszra (gyakran metróra sem), ha épp nem sietős a dolgom és jó az idő. Inkább sétálok, nézelődök és gondolkozom.

Nem árt azonban felkészülni a rám váró napi 25-35 kilométeres túrákra, de nem kell közben megszakadni, lehet élvezni az előkészületeket némi helyi turistáskodással összekötve!

Mint említettem, nekem gyakorlatilag semmi túracuccom nincsen, ezért mindenfélét be kell szereznem a Camino-hoz. Most épp akad némi szabadidőm, ezért alaposan körüljárok minden lehetőséget, hogy a lehető legjobb ár/érték/súly arányú felszerelést rakjam össze, ami megkönnyíti majd a zarándoklatot. 

A három talán legfontosabb felszerelésemről, vagyis a lábbelikről (zokni, bakancs, sportszandál), a túrabotokról, a hálózsákomról és a hátizsákról már írtam ezelőtt, most lássuk a többit.

A Camino-n, bár minden este szállásokon alszom majd, ezek azonban nem felszerelt hotelek lesznek. Matracot és ágyat kapok majd mindenhol, de ágyneműről magamnak kell gondoskodnom. Kell tehát vinnem egy jó hálózsákot, mivel azonban ezt végig cipelnem kell az úton, egyáltalán nem mindegy, hogy milyet választok!

Női, férfi vagy uniszex zsák? Szintetikus vagy tollpihe töltetű? 1, 2, 3 vagy 4 évszakos? Múmia vagy szögletes forma a jobb? Na és milyen méretű kell, milyen hőmérsékletre? Milyen extrákat kaphatok, és milyen árakon?

Mindnek utánajártam!

Mielőtt elhatároztam, hogy elindulok a Camino-ra több hasonló filmet láttam. Ha téged is érdekel a téma, szerintem nézd meg ezeket a filmeket.

Játékfilmek

Az Út (2010)

A Francia út hagyományosan a franciaországi Saint Jean Pied de Port-ból indul (a név jelentése: Szent János a hegyi hágó lábánál), majd szinte rögtön átmegy a Pireneusokon keresztül Spanyolországba, és ott pedig Santiago de Compostela-ig tart. Azért "Francia út" a neve, mert a francia zarándokok ezen az útvonalon mentek Santiago-ba (a Portugál út pedig a portugál zarándokok útvonala). Ez összesen 800 kilométer, ha lemegyünk az óceánig, az pedig még plusz 90 (ami sétálva még további kb. 3 nap), de természetesen nem kötelező ezt az utat járni. Bárhol be lehet csatlakozni, több részletben is meg szokták tenni, én mégis ezt a klasszikus útvonalat választottam. A kis francia falu azonban elég messze van Budapesttől, odajutni sem kevés, (kocsival 2100) kilométer, ami sok idő és nem utolsó sorban sok pénz.

Hacsak nem stoppal megy az ember - vagy stílszerűen gyalog.

Üdvözöllek! Gábor vagyok, szabadúszó marketinges vállalkozó, egy hónap múlva töltöm be a negyvenet. Nem vagyok vallásos, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. A sporthoz és a sportszerekhez eléggé értek, de túrázni nem szoktam.

Már jó ideje gondolkozom a Camino-n, de idén éreztem azt, hogy változtatnom kell, nyomni egy reset-et, és elgondolkodni arról, hogy hogyan tovább itt a "B" oldalon. Most épp adott minden feltétel: megvan az indíttatás, az anyagi lehetőségek, és épp a munka sem fog szorítani a közeljövőben. Tele lett a hócipőm egy kicsit, mert túltoltam a munkát az utóbbi időben, volt bajom gusztustalanul viselkedő megbízóval és inkorrekt üzleti partnerrel, illetve a magánéletem is zűrös volt kicsit az elmúlt években.

Szerencsére az életem egyáltalán nem hétköznapi, rengeteg érdekes dolog történik velem, olyasmik, amikről a legtöbb ember csak álmodik, nincs okom panaszra. Sikeres vagyok a kreatív munkáimban, országosan és világszinten is maradandó és ismert dolgok megalkotásában veszek részt, szerepeltem/készítettem már videoklippeket a legmenőbb bandáknak, sok ismert és érdekes emberrel ápolok baráti kapcsolatot. gyakran adok interjút országos rádiókban és tévékben stb. mégis úgy érzem, hogy sok volt már a jóból. A sok pörgéstől és folyamatos koncentrálástól kicsit kiégtem és nagyon elfáradtam.

Ráadásul édesapám 45 éves volt, mikor egy alattomos betegség miatt eltávozott közülünk. Tőle örököltem a kalandvágyamat, a "nincs lehetetlen" életfelfogást, általa ismertem meg rengeteg különleges helyet a világban és sok sport alapját is megtanította nekem és a testvéreimnek. Ő mégis úgy ment el, hogy bizony jócskán maradt még a bakancslistáján olyan dolog, amit nem tudott megélni...

Ezért úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem érdemes halogatni. Ezért kiszakadok kicsit a megszokott életemből, tanulok egy kis türelmet, toleranciát és átgondolom az életem dolgait egy kiadós séta közben. Remélem, hogy kicsit fizikálisan is összekapom majd magam a végére. Ha sikerül, az win-win szitu lesz.