A Camino Húngaro negyedik reggele egy tatai kemping pici faházában ért minket. Tartottunk tőle, hogy nem lesz zavartalan az éjszaka, mert sok fiatal gólyatáborozott a helyen, de vagy a remek füldugóimnak, vagy a fáradtságomak köszönhetően nagyon jót aludtam.

A Camino Húngaro harmadik reggelén kellemes meleg, de azért egyelőre nem túl forró időben indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük a tegnap kihagyott templomot és szerezzünk valami reggelit, mielőtt átsétálunk Tatára.

Reggel Zsámbékon minden simán ment, mert megszáradtak az előző este kimosott és kicentrifugált ruhák és a közeli boltban mindent be tudtam szerezni egy reggelihez. Az eső csepergett, amikor reggel hétkor a boltból ballagtam vissza a szálláshoz, de nem tűnt vészesnek, reméltem, hogy indulásig majd…

A Camino Húngaro első napjának reggelén Budapesten a Clark Ádám tértől indulunk el utunkra Viktor cimborámmal. A megbeszéltek szerint a Lánchíd pesti oldalánál találkozunk, majd együtt átballagunk a hídon élvezve a reggeli Budapestet és a Dunát. Az időjárás tökéletes, szépen süt a nap. Most örülök…

A hazai zarándokutakon többféle jelzést is láthatunk, vannak szabványos turistajelek, azaz sárga kagyló a fehér téglalapban, kerek matricák és nyilak is. 

Eljött hát ez a nap is, Viktor cimborámmal (aki régebben olvasóm volt, majd együtt mentünk a Vérkörre, ahol  összebarátkoztunk és túratársakká is váltunk) elhatároztuk, hogy az idei évben végigjárjuk a legrégebbi hazai Camino útvonalat, a Camino Húngarót.