December nyolcadikára, egy szép napos vasárnapra esett az idei Mikulás túra, amit a hazai Szent Jakab Út első szakaszára szervez minden évben a Szent Jakab Baráti Kör. Idén meghívást kaptam rá, hogy segítsek be egy kicsit a szervezésbe, mint aféle botcsinálta túravezető. Szívesen vállaltam a feladatot.

A csapat a Normafán gyülekezett reggel 9:30-tól, majd tízkor nekivágtunk a 12,7 kilométeres távnak, ami a pátyi Cukorborsó vendéglőig tartott.

Ez a "Magyar Camino" első napjának nagyjából a fele, mert ez a szakasz Zsámbékig tart. Páran megbeszéltük, hogy ha belefér, visszafelé is gyalog jövünk majd.

A gyülekezőnél Csilla kérésére megnyitottam zugkönyvesboltomat, ahol a frissen megjelent Szent Jakab utas útikönyvet vehették meg az érdeklődők. Büszke vagyok rá, mert egy fejezettel (a felszerelésekkel kapcsolatossal) én is hozzájárulhattam ehhez a remek kis könyvhöz:

Az időjárás kegyes volt hozzánk, sütött a nap, kellemesen langyos volt a hőmérséklet és nem volt sáros az út. Az első pihenőt a makkosmáriai templomnál tartottuk.

Itt sor került a már hagyományos szaloncukor körre, aminél mindenki hozott magával otthonról cukorkát (khm, persze azért volt olyan is, aki nem, de kaptam) körbe álltunk, majd a mellette jobbra állónak kedvesen és jó szívvel átnyújtotta azt.

A következő etap vége a Budakeszi végénél lévő MOL kút volt, ahol kávészünet és némi "sminkigazítás" után bevettük magunkat az erdőbe, Gyönyörű volt a táj, könnyű a terep és a létrák sem voltak vészesek.

Nagyjából negyed háromra kényelmesen odaértünk a vendéglőhöz, ahová a csapat nagyobbik része bement, egy kisebb rész a cukrászdát vette célba, mi heten pedig, "a kemény mag" viszont pár perc pihenő után elindult visszafelé.

a visszaút

Jó tempóval haladtunk, az erdőben pedig olyan szerencsések voltunk, hogy kétszer is láthattunk muflonokat egészen közelről. 

Persze ránk esteledett, hiszen ilyenkor már négy környékén sötétedik, de a hó fehérsége miatt egész jól lehetett látni, szóval nem tévedtünk el. Én vittem fejlámpát is a múlt heti Vérkörből okulva, ahol nagy hasznát vettem az éjszakai erdőben, de enélkül is el lehetett volna boldogulni azért.

Ötkor pedig már kellemesen fáradtan ültünk a normafai buszon, visszafelé tartva a belvárosba. Remek kis nap volt, jövőre is elmegyek, azok is élvezték, akik még nem voltak ilyen túrán, vagy nem szoktak nagyobb távokat gyalogolni.

Pár fotó a napról (galéria)

Csatlakozz hozzám Facebookon ide kattintva!

Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:

 Ha tetszett, nyomd meg a gombot!