Hétkor kelek, majd kihasználom a hostel nyújtotta ingyen kávét és a csoda fürdőt, jól esik a forró zuhany. A mosott ruháim szárazak, elrámolok és elindulok, ma 23 kilométer az adag, de nem tudom, hogy milyen terepen. Negyed tízkor már a második kilométeren is túl ballagtam a határban.
Az idő tökély, süt a nap, de (még) nincs dög meleg és enyhe szellő fújdogál. Kis tanyák közt megyek, itt-ott kecskék és birkák legelnek, vagy épp egy bácsika locsolja a veteményt.
Marhára örülök magamnak, amikor (szerencsére) jelzést vesztek és ránézek a térképre. Ekkor kiderül, hogy az ellentétes irányba mentem eddig, ami azért nem tűnt fel, mert a Fishermen's Trail-ről jöttem tegnap, és ma nem északra, hanem véletlenül délre indultam a Történelmi Úton.
Na mindegy, fő, hogy kiderült, ez a bő egy óra jó lesz bemelegítésnek. Ha már visszamentem a városba, gyorsan vettem egy joghurtitalt meg egy kis kakaót a boltban, le is húztam mindkettőt a főtéren.
Bosszantó, hogy mindkét dolog műanyag flakonban van, elteszem őket, majd ha találok szelektív kukát akkor kidobom. Negyed 11-kor már a városka jó oldala mellett ballagok, így lesz egy korai indulásból kései. Gyönyörű dimbes-dombos a táj, az ég pedig kicsit felhős, pont annyira, hogy ne legyen melegem.
Egy nagyobbacska marhacsorda mellett megyek el, úgy néznek rám, mint akik még nem láttak erre embert. A hatalmas bika a háttérből figyel, de nyugodt, csak fekszik és kérődzik. Háromnegyed tizenegykor már a szomszédos hegy tetejéről intek búcsút Cercal-nak.
Még csak 3 kilométert mentem a jó úton (összesen hetet), tehát mostantól még egy huszas lesz az etap. Ha jól nyomom, 4-5 között odaérhetek. Az se baj, ha lassabban haladok, mert fél kilencig világos van, bőven ráérek tehát. Délben az út harmadánál járok, amikor bal oldalon a völgyben megpillantok egy tavat. Szép nagy és felé vezet az út, ennek külön örülök.
Elvileg valahol erre lesz egy kocsmaszerűség a túra honlapja szerint, de az is lehet, hogy a másik irányból számított nyolcasnál van, ez nem derült ki. Mindegy, bárhol is lesz, ott tuti megpihenek, mert ha itt van az is a 12. kilométerem, ha pedig ott lesz, az meg már a huszadik lesz, nagyon rám fog férni egy kis pihenés. A tó túloldalára egy úttesten jutok, ami a part mellett halad. A partnál balra visz az út, be a bozótosba, ami miatt kissé csalódott vagyok, azt hittem a parton fogok majd haladni.
A bozótosban aztán szembetalálkoztam egy túrázó sráccal, így háromnegyed egykor ő volt az első gyalogos, akit láttam. Egy óra után aztán még 2*2 ember jött pakkal a hátán szembe, ekkor a tizedik kilométernél voltam (plusz a reggeli 4 ugyebár) ami csaknem félút. Itt már a jel egy aszfaltútra hozott ki, ami eddig nem nagyon volt jellemző az elmúlt napokban. Nem is megyek sokat rajta, nagyjából 500 méter múlva lefordít róla a jel.
Elvileg innen még 13 kilométerre van Vale Seco, ami ha így haladok és nem állok meg, akkor még 3 óra séta lesz. Gyönyörű dombok közt sétálok, több elhagyatott házzal. Itt aztán kattogtatom a fotókat, mert imádom a mezőkön magányosan álló fákat, itt pedig bőven akad belőlük: Kettő előtt pár perccel ismét úttestre fordulok, elvben még egy tízes van hátra. Úgy 200 méter múlva le is kanyarodok és kellemesen csalódok, az itteni tábla ugyanis nem tízet, hanem nyolc és felet mutat.
Eléggé süt már a nap és bár reggel naptejeztem, most jobbnak látom a csősállal is védeni a sapka mellett a tarkómat és a füleimet. Szerintem divatot teremtek, úgy festek mintha Mari néni baseballsapkában menne a piacra:
Egy pár házból álló települést látok (Vale das Éguas), alighanem itt kell lennie a bárnak, mert ez van 8 kilométerre a céltól. Attól tartok csak, hogy zárva lesz, mert még csak 2 óra van.
Szerencsére tévedek és az igazi jó falusi kocsma nyitva várja a vendégeket. Előtte csak pickupok állnak, bent pedig emberek kajálnak.
Hibátlan, kikérem a sör-kávé kombót, majd lerúgom a csukát és elterülök a teraszon. Egy fél órát ejtőzök, majd megtanulom, hogy hogyan készül a parafadugó.
Azt hittem, hogy ledarálják vagy ilyesmi, de szó sincs róla, ilyen egyszerű a dolog: Mint kiderül, a falu túlvégén is van egy bár, valószínűleg azért csodálkoztak rajtam, mert a túristák szemből jönnek és abba a bárba mennek be, nem ide.
Én nem bánom, mert sokkal jobban szeretek helyi arcokkal vegyülni, meg ezek a helyek sokkal olcsóbbak és jobbak általában a túristahelyeknél. Plusz ott nem tudtam volna meg a dugók titkát és valószínűleg 1,70-nél többe került volna ez a kör.
A városon kívül hamarosan egy "Terra Verde", azaz Zöld Föld feliratú táblát látok, ami sátorhellyel kecsegtet! Bár a tábla régi, felvillanyoz, hátha mázlim lesz és lesz olcsó szállásom ma is. Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy az úton keresztül van húzva egy villanypásztor, ami hallhatóan működik. Meglepődök, de nincs mit tenni, leakasztom és átmegyek rajta. Remélem békés állatokat tart vissza.
Bandukolok hát az úton tovább, nézelődök, de egyelőre jószágnak semmi nyoma. Találok viszont két fának támasztott Zündapp motort, az egyik már az enyészeté, a másik talán még működik. Kár értük, kedvelem a régi motorokat.
Hamarosan észreveszem, hogy itt bizony disznókat tartanak, ugyanis mindenfelé malacok mászkálnak a területen, de velem egyáltalán nem foglalkoznak. A jel elvezet mellettük, majd egy tóhoz érek, ahol viszont tehenek legelnek. A gond csak az, hogy egy darab pici borjú van velük, az meg pont az út kellős közepén álldogál, ráadásul a bikával és az anyjával együtt. Köszi, basszus, ezt kihagynám, nem szeretnék félreértésbe keveredni a faterral, szóval inkább lemegyek a tó partjára és ott kerülöm ki a csapatot az út helyett. Kicsit vizes, ingoványos, de nem baj, a bakim ismét jól vizsgázik.
Egyébként nagyon fura ez a hely, olyan érzésem van, mintha a szavannán lennék, nem csodálkoznék nagyon, ha valamelyik bokor mögül kisétálna egy zsiráf. Újabb elektromos kapuhoz érek, ezek szerint nem lesz több útonálló állat. Átkelek rajta, gondosan visszacsukom és megyek tovább. A szomszédos hegy tetején szélmalmokat látok, arra vezet az út. Valami panzióféle van mellette.
Itt véget ér a vadon, kimegyek az úttestre, majd ballagok rajta 2-300 métert. Nagyjából 2 kilométer lehet hátra, esetleg három, de nem baj, jól bírom. Egy kapun kell bemenni, majd házak mellett ballagok egy keveset. Egyszer csak meglátom a táblát, amit kerestem, rajta a "Terra Verde" felirattal, egy telefonszámmal és azzal, hogy 200 méterre van. Felhívom hát, kiderül hogy van ágya, 20€ egy éjszakára. Na ez sokkal jobban hangzik, mint a 80, ami ezen a környéken gyakori, úgyhogy elfogadom.
Egy bibi van, a tulaj nincs otthon, mert orvosnál van Santiago do Cacém-ben, de elmondja hol a kulcs, meg a vendégház úgyis nyitva, menjek csak, majd jön. Okés. Azért kicsit meglepődök, hogy egy sólyom a házőrző, de vannak aranyos kiskecskék, barátságos macska és egy nagy kedves öreg kutya is.
A vendégház hibátlan, egy emeletes ágy van benne, ezért kérdezgette hát annyira, hogy hány főre kell szállás, mert csak 2 van itt összesen. Gyorsan kimosok, kiteregetek, fürdök, kajálok. Több, mint egy óra is eltelik, mire befut a vendéglátóm a kislányával.
Dumálunk pár percet, aztan megyünk a dolgunkra. Csak a pénzt felejtettük el, ezért átkologok hozzájuk, majd ledőlök pihenni. Holnap véget ér a Rota Vicentina, jön egy újabb érdekes rész fel gyalog Lisszabonig, aztán a Portugál Camino.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
