Reggel nyolckor kelek, nem könnyű rávenni magamat, hogy kimásszak a jó meleg hálózsákomból. Az éjjel volt eső is kétszer, de nem volt gond, jól bírta a sátor, simán átaludtam. Elslattyogtam a kemping fürdőjébe, ahol szomorúan meg kellett, hogy állapítsam, hogy errefelé nem divat az ülőke.
Megmosakodtam, majd visszafelé megkérdeztem a portán, hogy hol tudnék inni egy kávét? A hölgy az étteremre mutat, mondom, okés, de az zárva van. Nem baj, mondja, kinyitom neked. Így megy ez. Ittam egy kávét ami meglepően finom volt, majd utána még egyet. A falon gitár lóg, hátul snookerasztalok és flipper, meg különféle oldschool árkád videójátékok sorakoznak, de sajna ki vannak kapcsolva. Megállapítottam, hogy ezt a mosdó dolgot kicsit elkapkodtam, mert itt van ülőke is. A pakolással nem kapkodok, hogy leszáradjon az eső maradéka a sátorról. Szépen sikerül is, a maradékot letörölgetem, mielőtt elcsomagolom, hogy ne penészedjen be az anyag.
Tízkor indulok, a kemping bejáratánál nyitom meg a Rota honlapját, hogy megnézzem a térképen azt, hogy egyáltalán hová megyek ma. Nem örülök a látványnak, mert ez fogad:
Sebaj, guglizok egyet, majd megállapítom, hogy visszafelé kell haladnom amíg nem találok egy jelet, nagyjából a tegnapi étteremig.
Úgy másfél kilométert mehettem a kempingtől, ami a város másik szélét jelenti, amikor meglátom a tegnapi kereszteződést, rajta a 15 kilométeres jelet a mai városka, Cercal nevével. Remek!
Tanyák közt vezet az út, de kellemes az idő, nincs se meleg, se hideg és gyorsan lehet haladni. A földút most jól esik nagyon a több napi embert próbáló homok után, de a látvány persze nem valami ütős az Óceánhoz képest.
Minden tanyánál van minimum 2, de inkább 3-4 kutya, ami meg akar enni, de szerencsére vagy meg vannak kötve, vagy kerítés mögött balhéznak. Azért örülök, hogy nem maradt résnyire nyitva egyik kertajtó sem.
Egyszer csak megpillantok egy táblát, miszerint egy rendkívül forgalmas úton fogok hamarosan átkelni. Nem nagyon értem, mert megállok inni és addig is csak egy rozoga pickup jött arra, de hát kinek mi a forgalmas.
Továbbra is kisebb-nagyobb tanyák közt haladok, néha 1-2 ló vagy egy csapat birka néz velem szembe. A kertekben itt-ott narancs- és citromfák vannak, fura ez nekem, hogy itt ezek úgy teremnek, mint otthon az alma.
Újra megjelennek a paratölgyek is a lehántott törzsükkel, épp azokat nézegetem, amikor majd 7 kilométernél, azaz nagyjából fél úton két hátizsákos "kolléganő" köszön rám. Most esik le, hogy eddig senkivel nem találkoztam és természetesen ők sem arra jönnek, amerre én.
A 9. kilométernél véget ér az egyszerű banduklás, mert egy nagyjából kilométeres emelkedő következik. Elő a botokkal, legyünk túl rajta, megtolom kicsit. Hamar fel is érek a tetőre. Itt ismét eukaliptuszok erdejében ballagok, ahol rájövök, hogy a reggel evett 2 banán talán nem volt elegendő, úgyhogy megiszom a 2 napja szerzett energiazselét.
Elvileg citrom ízű koffeines cucc, ami valójában olyan sz@r, mintha citromos kávélikőrt innék. Nem lett a kedvencem. A lefeléút kellemes, dimbes-dombos, nem sok minden történik, csak pár pocsolyát kell kikerülnöm. Megállok kicsit, hogy ne érjem utól az esőfelhőket, amiket a szél szerencsére egész nap elfelé visz tőlem, pont arra, amerre megyek. Előbányászok egy proteinszeletet, majd meglátom, hogy ez meg citromos csokis ízű. Úgy fest ez a nap a citromé lesz. Ez nem volt rossz egyébként, nyomokban tényleg emlékeztetett az íze a sütire.
Arrébb szembe jön még két ember az eukaliptuszok közt és ezzel ennyi is a nap mérlege, nem látok több túrázót. Hamarosan meglátom Cercal-t egy dombtetőről, nem lehet már messze.
Kisebb-nagyobb tanyák közt megyek, itt is jó sok kutya van, de itt sem jön ki egyik sem. A faluba 2:15 körül érek be, de olyan, mintha ciánoztak volna, csend van és sehol egy lélek.
A főtere viszont él, be is ülök hát egy kiskocsmába, ahol potom 2€ a kávé és egy (nagy) sör. Látszik, hogy már nem a parton vagyok. Gyors guglizás után rájövök, hogy a mai után nem bírnék még huszonpár kilométert a következő városig, úgyhogy itt lesz a nap vége. A szállások itt drágák, mert kevés van, ezért buszt keresgélek valami felkapottabb helyre. Sajna nem találok visszafelé, a következő település pedig 20+ kilométerre van, azt ma már nem vállalom be. Marad tehát a drágább, de jól felszerelt szállás, ahol van konyha is.
Tegnap úgyis spóroltam a kempinggel, így átlagban jó vagyok. A tulaj nincs bent, felhívom, mondja hogy 5 perc és itt van kocsival. Megjön, fiatal srác, beenged, majd közli, hogy sajnos a közös hálóval valami gond van, így ugyanazért a pénzért egy privát kétágyas szobát ad saját fürdővel, csak ne használjam a másik ágyat.
Na mondom, okés, nagy duzzogva elfogadom. Gyors fürdés, mosás, majd irány "vadászni", ha már van konyha, ki kell használni! Keresd a hibát:
Egy király mikrós tőkehalas kaját sikerül lőnöm, ezt eszem zsemlével és paradicsommal, aztán leöblítem egy kis csümölcslével.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
