Reggel háromnegyed hétre időzítettem az ébresztőt, ma korán szeretnék indulni. Gyors reggeli (a tegnapi vacsi másik fele) után nyolckor ez sikerül is. Egy huszas, plusz esetleg ha nagyon jól.megy, akkor a következő 18 kilométeres etap a mai terv, de nem minden áron, csak ha nagyon úgy érzem, nem akarok lesérülni.
Kifelé a szomszéd utcán ballagok, a szállásom valóban a túraút mellett a városka szélén van. Az út sima, gyorsan haladok.
Az utolsó házak melletti legelőre épp akkor futnak ki nagy boldogan a kecskék, mikor odaérek, aranyosak, van köztük egy csomó gida is.
Hamarosan a kikötőhöz érek, itt munkások épp a Rota jelzéseit festik fel. A jelzés szerint 3,5 kilométerre van a város, ahonnan jöttem, pedig maximum másfelet gyalogoltam eddig.
Biztosan a központtól számítják a távot. Odaköszönök, mosolyogva intenek, majd az egyik utánam szól, hogy ugye van sapkám, mert kelleni fog! Mutatom, hogy igen, itt van a kezemben, épp készültem felvenni még mielőtt a szeles partra érek. Jó fej.
Kiérek a partra, megint elámulok. Hatalmas hullámok vannak, de a szél szerencsére nem erős, a dzsekim viszont marad, mert még korán van, nincs melegem alatta.
Gyönyörű vad partokon haladok, meg-megállok nézelődni vagy fotózni, nem tudok betelni a látvánnyal. Az ösvény mély homok, nehéz és lassú benne a járás és nagyon mellette sem lehet menni a növényzettől. A túrabotok valamit segítenek, de érzem, hogy jobban fáradok.
Hamarosan egy nagy parkolóhoz érek, itt több lakóautó áll, a bennük lakó szörfös arcok meg csak dumálgatnak meg labdáznak, gondolom most nem ideális nekik az idő. A part itt különösen szép, sok fajárda vezet ki a rajta kialakított kilátópontokra.
Továbbra is sokat kell a homokban menni, nehezen haladok. Itt már sokkal lazább a jelölés, nem bajlódtak a festegetéssel. A parkoló végén tábla jelzi, hogy menj egyenesen a homokos úton 3 kilométert, amíg nem találsz megint egy jelet, majd később is jön hasonló másféllel.
Van, hogy egy-egy kereszteződésnél elbizonytalanodok, ilyenkor a túrabakancsos lábnyomok irányát figyelem, ez általában beválik.
Egyszer csak meglátok egy erődöt, mellette pedig ott figyel egy egész évben nyitva tartó étterem. Sok a helyi bent, így biztosan jó a hely, beülök, hogy pótoljam az elmaradt reggeli kávét. Jól esik a pihenés.
Az étterem után levisz a jel a strandra, ahol egy hosszú és csodás homokos parton megyek egy jódarabig. Lesétálok a vizes homokhoz, mert az jó kemény, jól lehet rajta haladni. Viszont nem árt figyelni, 1-2 alkalommal meg kellett iramodnom a kitörő hullámok elől, de jó móka volt.
A strand után megint elvisz a partról a jel, szeles, hűvös az idő, de pont jó a dzsekiben menni. Egyszer csak megpillantom a városkát, egy vízáfolyáson kell átmenni hozzá, de nem nagy ügy, alig folyik benne valami. Egy komolyabb eső után viszont kihívás lehet ez a feladat.
Porto Covo-ban van egy kemping, jól látszik a házak fölé magasodó hatalmas víztorony a ráfestett logóval, oda megyek ma aludni. Jó az idő, van kedvem hozzá és fontos, hogy spóroljak, mert nagyon kevés a pénzem. A kemping jópofa, bár inkább a lakóautósoknak kedvez, a sátorhelyek mind a kerítés mellett vannak kijelölve. Rajtam kívül egy srác van sátorral, ő a Zöldfoki Szigetekről jött és már egy hete itt dekkol. Pacsizunk egyet, sátrat verek, zuhanyzok és mosok gyorsan, majd elmegyek a városkába körülnézni és vacsit szerezni.
Pár kép még a mai napról:
Nem sokkal később a kemping éttermében fogyasztom el a finom sajtos-sonkás zsemléket paradicsommal, joghurttal. Korán fekszem, de reggel nem fogok kapkodni.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
