Reggel 9 körül ébredek, rengeteget alszom amióta gyaloglok. A szállást délig kell elhagyni, úgyhogy bőven ráérek, amúgy is csepereg az eső. Reggelire összedobok egy omlettet a tulajtól kapott tojásból és a tegnap vásárolt baconnal felhígítom, plusz a hűtőben talált zöldségekből is kerül bele egy kevés. Utána lefojtom egy jó joghurtos müzlis gyümölcskeverékkel meg egy kávéval, alig bírok megmozdulni.
A városból gyönyörű dűnéken át vezet ki az út, majd nem sokkal később felvisz a jelzés egy kis aszfaltos út mellé. Ez most nem gond, mert esik az az apró szemű idegesítő eső és a parton a nagy széllel együtt már nagyon zavaró, de itt kicsit távolabb az út mentén egészen viselhető a dolog.
Hamarosan egy kis halászfaluhoz érkezem, amin nagyon hamar keresztül érek.
A kikötője felé mutatnak a jelek, ahol a parton tárolt halászhajók és egyéb eszközök közt kell keresztülmennen a kis hídig, ami a domboldali lépcsőkhöz vezet.
A hídon feliratot látok, ami 4 főben maximálja az egyszerre átkelők számát. EztEmegértem, mert kicsit ingatag a híd, de azért tart, utána a lépcsők viszont nem esnek annyira jól a térdemnek. Egy kis fennsíkra érek, a szél is felerősödik.
Sziklás vad partszakaszok váltogatják egymást, ezzel az esős idővel együtt még durvábbnak tűnnek. Bokros részen egy kerítés mellett vezet az ösvény, a bokroknak kifejezetten örülök, mert jól fogják a szelet. Hátranézve látok valakit egy élénk színű sapkában lassan közeledni, úgy fest nem csak én vagyok ma a délről jövő renitens.
Egy jelöletlen kereszteződésnél megállok nézelődni, hogy kitaláljam, merre tovább, mire az előbb látott srác odaér mellém. Köszönünk, kezet fogunk, majd előveszi a zsebéből a szőlőzsíromat, amit észre sem vettem, hogy néhány kilométerrel ezelőtt kirántottam a zsebemből a telefonommal. Megköszönöm neki, aztán ballagunk tovább.
Ő kicsit gyorsabb, mint én, úgyhogy szépen lassan eltűnik előlem. Azt vettem észre, hogy tényleg egyre többen vannak az úton, ma is legalább húsz ember jött szembe, többségében (általában külföldi) párok. Az eső eseget, de a ruháim szó szerint állják a sarat, az új bakancsom is hibátlanul teljesít. Kívül vizes, belül meleg és száraz.
Megpillantok a távolban egy világítótornyot. Nagyon megörülök neki, mert általában ahol torony van, ott a közelben többnyire van valami kis kocsma vagy étterem is, nekem pedig így félút és háromnegyed kettő tájékán igen jól esne egy kis üldögélés meg egy forró kávé valami száraz helyen.
Közelebb érve azonban sajnos rá kell, hogy ébredjek, hogy van egy bár mellette, de sajnos nincs nyitva, úgyhogy ballagok tovább bízva a szerencsénben. A toronnyal szemben egy aszfaltos út indul egy falu felé, de a jel tovább visz a parttal párhuzamosan. Kanyarog a bozótosban, majd egyszer csak egy házikó mellett egy aszfaltos útra lépek, jöttem vagy 6-700 métert.
Az itt kihelyezett tábla szerint 12 kilométert jöttem, azaz valóban félúton lehetek. Elnézek jobbra, hát nem ott van a torony maximum 2-300 méterre? Besétálok a Cavaleiro nevű falucskába bízva abban, hogy találok majd valami jó kis helyi kávézót. Sikerül is, éppen ott van a sarkon, ahol a jel elfordul a part felé, de sajnos így negyed háromkor nincs nyitva.
Sebaj, legalább az eső elállt. Gyorsan ránézek a Bookingra és foglalok egy ígéretes kis szállást, ami potom 13€ reggelivel. Kíváncsi leszek, bár ennyi pénzért nem várhatok semmi extrát. Már ott tartunk, hogy ki-kisüt a nap, a jelzés pedig újra kivezet a partra.
Visszanézve jól látszik a falu túlsó végénél álló világítótorony. Innentől az időjárással nincs sok gondom, lassan le is kerül a poncsó meg a kamásli, majd megállok enni egy kis gyümölcsöt és energiaszeletet.
A partok innentől (is) gyönyörűek, viszont a sok homokon innentől lassú és nehézkes a haladás, bár legalább a teteje vizes, ettől kissé talán keményebb a talaj, ami jó dolog. Kis idő múlva erdőbe fordít a jelzés ami iifejezetten felüdülés a lábaimnak a puha homok után. Nem örülhetek neki túl sokáig, az erdőből eukaliptuszos bozótos, majd újra homokdűnék válnak.
Kissé fura, hogy mindenhol a könnyen leszakadó partazakaszokra figyelmeztetnek a táblák, majd az útvonal pontosan ezeknek a túllógó szirteknek a szélén vezet végig. Egy kanyar után fellélegzek, mert egy kis kikötő tűnik fel, ami végre szilárdabb felületű utakat sejtet.
Így is lett: innentől a földúton haladok egészen a városka strandjáig. Itt a jel a parton vinne tovább, én mégis jobbra fordulok egy fából épült járdára ami bevezet a településre, ahol a szállásom található. A körforgalomnál bemegyek a helyi Mini Mercadoba, ahol feltankolok zsemléből, egy narancsot és egy banánt veszek holnapra, illetve 1-1 tálca 1 eurós sonka és sajt ugrik a kosárba, majd egy sör is kerül estére, 5€ a kár.
Innen már 2 perc alatt eljutok a a szállásra, ami egy youth hostel, az ára csak 12€ és ebben a reggeli is benne van. Nem várok semmit ennyiért, de meglepően kultúrált a hely.
Ráadásul tiszta luxus: egyedül vagyok a négy ágyas szobában! Gyors kaja, mosás, fürdés, aztán kicsit ledőlök pihenni, de szinte rögtön el is elszundítok.
A videó előtt egy számomra fontos kérdés, kérlek szavazz:
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
