Páran a srácok közül ma inkább pihennek egy napot a Norte után Santiagoban, mert tegnap bulizgattak kicsit. Én viszont megyek tovább, mert úgy döntöttem, hogy inkább majd az út legvégén dekkolok le pihenni az óceán partján.
A katedrális előtt a földön megreggelizek, fotózgatok párat, majd iszok egy jó kávét a sarki bárban a zarándokiroda utcájánál a rendőrséggel szemben. Észre sem veszem és már majdnem dél van, amikor végre elindulok.
Sebaj, ma nem hajt a tatár. Már a városból kifelé vezető út is csodás, nagyon tetszik nekem. Az első oszlopon látjhatjuk, hogy nagyjából 90 kilométerre van Fisterra (vagy Finisterra, mindkettő helyes egyébként, de a helyiek a Fisterra nevet használják, ez is van mindenhol kiírva), szóval 3 nap alatt simán odaérünk. A Camino jól ki van jelölve, vannak festések és oszlopok is rendesen. Ennek örülök, mert a könyvem csak Santiagoig szólt.
Kifelé menet nincsen nehéz dolgunk, mert csak el kell indulnunk a katedrális előtti térről a zarándokiroda utcája felé, de nem kell oda befordulni, hanem tovább kell menni egyenesen a térképen látható irányba. Az utca végétől pedig ismét csak a már megszokott jelzéseket kell követnünk.
Csodaszép erdei utakon megyek, patakokon átívelő hidakon át. Ez a rész tényleg mesés, már sajnálom, hogy nem jöttem erre tavaly, amikor a Francia Úton voltam. Ezen a szakaszon úgy látom, hogy többen is sátoroznak itt-ott, van, aki rejtőzködik, de olyan is akad, aki csak simán az út mellett lakik.
Fél háromkor megállok egy kóla-kávé kombóra A Portela de Villestro nevű kis település mellett egy étterem teraszán. Kapok hozzá egy tányér mogyorót meg szotyit, ami meglep, lehet, hogy ma meccs van?
Perceken belül befut az anerikai Dani is. Ledobja magát, szó nélkül elveszi a kóláspoharamat, viszkit önt bele műanyag flakonból, majd rátölt egy kis kólát, de csak a színe miatt. Rendel egy tál paprikát, ami errefelé híres, hogy kipróbálja. Ez nagyon mókásra sikerül, a helyiek meg is mosolyogják, amikor beleszalad 1-1 erősbe. Hiába, Texas az Texas. Elmeséli, hogy a dán lány hívta nemrég, hogy ő már odaért a szállásra és befoglalt egy hatágyas szobát nekünk, úgyhogy semmi vész.
Közben elered az eső is, de mi fedett helyen kibekkeljük. Egy darabig az úttest mellett kell menni, de szerencsére nem tart túl sokáig és van rendes járda. Utána viszont újra erdei út következik. Egyszer csak az erdőben ismerős, mégis ismeretlen zene üti meg a fülem. Kiderül, hogy egy házban ordít az Informer spanyol változata.
Egy tehenészet mellett aztán megállunk szendvicsezni. Itt látok először Oreo tehenet, amiről nem hittem el, de tényleg létezik. Nem túl jó minőségű ez a képem, de beszédes:
Az úttesten sétálva csodaszép Maceira nevű hídhoz érünk, mellette folyik a Tembre folyó egy kis vízeséssel és kastéllyal. Itt elidőzök kicsit, jó hallgatni a parton ülve a víz csobogását. Ilyen a hely (a hidas):
A falu után hamarosan a folyó partján folytatjuk az utat, de sajna nem tart sokáig, iparterület következik. A negreirai szálláshoz este nyolcra érünk, ahol egy kedves mexikói ember fogad gitárral a kezében a sörcsap mögött. Máris szimpatikus! Kicsengetjük a 12€-t fejenként, majd - ha már itt a csap - gyorsan legurítunk 1-1 hideg seritalt is a megérkezés okozta nagy ijedtségre 2,80-ért.
Összedobunk ketten egy mosásra, mert már nem nagyon van idő tökölni kézzel, plusz nem is száradna meg reggelig. Itt ez elég drága, 4€ fejenként, ezért most mosom ki a nadrágomat is, hogy legyen értelme a dolognak.
Költés:
Szállás 12€
Sör 2,80€
Kávézás 5,50€
Mosás 4€
Szumma 24,30€ < 30€ azaz rendben vagyok ma.
Csatlakozz hozzám Facebook-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
