Reggel hatkor kelés, hétkor pedig indulás szokás szerint. Susan-nal elbúcsúztunk egymástól, lehet, hogy még összefutunk később, sosem lehet tudni.
Reggel szépen sütött a nap, de nagyon fújt a szél. Emiatt aztán a héjkabátomat összehúztam magamon, nyakamban a csősál, fejemen sapka volt, de nem fáztam, a dzseki tette a dolgát, pedig alatta csak egy póló volt rajtam.
Eddig nem jutott eszembe zenét hallgatni, mert olyan sok behatás ért mindenfelől, de most a szeles idő miatt úgysem hallottam mást, mint zúgást meg fütyülést, úgyhogy a fülest a helyére dugtam, majd elindítottam ezt a számot:
Azt hiszem vagy ettől a zenétől, vagy az egyedülléttől végre elindultak a gondolataim, velük együtt pedig a lábaim.
A dimbes-dombos környék kellemes terep volt, jól lehetett haladni, a zene szólt, az agyam pörgött, a kilométerek gyorsan fogytak.
Volt pár meredekebb lejtő, majd erősebb emelkedő, de szerencsére nem volt hosszú egyik sem. A szeles idő sem zavart túlzottan, mert mellette sütött a nap. Ilyenkor vigyázni kell, mert könnyen leéghet az ember, mert a hűsítő szellő miatt nem érzi erősnek a napot.
Találtam néhány kőrakást az út mellett, ezek mindig megrendítenek. Látva az rajtuk lévő üzeneteket, és az elvesztett szerettek képeit, mindig ráébredek, hogy nincs túl sok bajom nekem ezen a földön.
Észre se vettem, és beértem a király nevű "Torres del Rio" városkába. A főutcán találtam egy boltot, ami végre rendes szupermarket volt, nem a szokásos turistacsapda. (Aminek kagyló van a tábláján, meg peregrino felirat, az a zarándokokra specializált kisbolt. Hátránya, hogy drágább, előnye, hogy általában lehet benne vízhólyagtapaszt meg térdszorítót kapni)
A helyiek is itt vették a napi betevőt, tehát biztosan jó bolt. Rá is raboltam hamar némi gyümölcsre, paradicsomra, paprikára és sonkára meg baguette-re.
A nem messze álló templomban begyűjtöttem a városka pecsétjét, majd nekivetkőztem és bekentem magamat napolajjal. Elállt a szél és ezzel jó meleg idő lett.
A városból kiérve egy kis patak hídja és egy kápolna mellett egy kedves kis pihenőhelyet találtam. Egy fa árnyékában padok asztallal és egy ivóvizes kút állt, gondoltam hát itt az idő megenni amit a városban vásároltam.
Mire megebédeltem, ki is pihentem magam, így újult erővel indultam el Logrono felé. Még készítettem pár fotót a távoli városról, meg egy igazi gyík túristáról, akinek saját bevallása alapján azért kellett a kép, hogy a haverjai otthon elhiggyék hogy itt van.
Ki is léptem kissé, mert nem akartam megint szállás után futkosni, és még fájtak a lábaim az előző napi 40 kilométer miatt, ezért már nagyon le akartam venni a bakancsot.
Furcsa módon azonban a hátizsákot már észre se veszem, úgy néz ki, hogy nagyjából ez a 6 nap cipelés kellett, hogy a szervezetem hozzászokjon a terheléshez.
A városba beérve a nagyon szép hídon átkelve megtaláltam az alberguét. Beléptem az ajtón, mögöttem egy másodperc késéssel pedig egy pár jött be utánam.
Az ember ránk nézett, majd rám mutatott, hogy sajnos az enyém az utolsó hely, nekik már nem jutott. Negyed hármat jelzett az óra. Kimerülten kicsengettem a 7€-t, majd leültem levenni a bakimat, mikor egy ismerős hang rámköszönt! Hát a székely barátaim is épp itt dekkoltak, mint kiderült, busszal jöttek ide a fájós térd miatt, így tudtak megelőzni. Nagyon örültem nekik.
Letusoltam, átöltöztem, gondoltam harapok valamit. A konyhába érve a csajok rántottával vártak nekem is terítve, friss baguette, saláta és hazai sült szalonna volt hozzá. Könnyek gyűltek a szemembe.
Miután megettük, ittunk egy jó kávét és ledekkoltunk az udvarra, ahol egy nagyon király medencében lehetett lábat áztatni. A hideg víz nagyon jót tett a fáradt lábaimnak, közben pedig az aranyat érő masszázslasztimat is bevetettem. Kár, hogy nincs mindenhol ilyen.
Mivel a telefontöltőm előző nap kipurcant, plusz a videózáshoz használt kis tripodom is előbb bipoddá- majd monopoddá vált, mert letört 2 lába, ezeket pótolnom kellett. Elszaladtam hát, megvettem mindkettőt egy telefonos boltban összesen 17€-ért, illetve a közeli Simply marketben a holnapi szendvicsnek való is bekerült a szatyromba.
Az utcán nagy élet volt, a város pedig nagyon hangulatos. Épp focimeccsen pörögtek az emberek, ezért mindenki izgatott volt, ment a hangoskodás és a röhögcsélés. Nagyon bejött nekem ez így: egy élhető szép város benne élni tudó emberekkel.
A szállás amúgy egész kultúrált volt itt is, nincs okom panaszra.
