Üdvözöllek! Gábor vagyok, szabadúszó marketinges vállalkozó, egy hónap múlva töltöm be a negyvenet. Nem vagyok vallásos, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. A sporthoz és a sportszerekhez eléggé értek, de túrázni nem szoktam.
Már jó ideje gondolkozom a Camino-n, de idén éreztem azt, hogy változtatnom kell, nyomni egy reset-et, és elgondolkodni arról, hogy hogyan tovább itt a "B" oldalon. Most épp adott minden feltétel: megvan az indíttatás, az anyagi lehetőségek, és épp a munka sem fog szorítani a közeljövőben. Tele lett a hócipőm egy kicsit, mert túltoltam a munkát az utóbbi időben, volt bajom gusztustalanul viselkedő megbízóval és inkorrekt üzleti partnerrel, illetve a magánéletem is zűrös volt kicsit az elmúlt években.
Szerencsére az életem egyáltalán nem hétköznapi, rengeteg érdekes dolog történik velem, olyasmik, amikről a legtöbb ember csak álmodik, nincs okom panaszra. Sikeres vagyok a kreatív munkáimban, országosan és világszinten is maradandó és ismert dolgok megalkotásában veszek részt, szerepeltem/készítettem már videoklippeket a legmenőbb bandáknak, sok ismert és érdekes emberrel ápolok baráti kapcsolatot. gyakran adok interjút országos rádiókban és tévékben stb. mégis úgy érzem, hogy sok volt már a jóból. A sok pörgéstől és folyamatos koncentrálástól kicsit kiégtem és nagyon elfáradtam.
Ráadásul édesapám 45 éves volt, mikor egy alattomos betegség miatt eltávozott közülünk. Tőle örököltem a kalandvágyamat, a "nincs lehetetlen" életfelfogást, általa ismertem meg rengeteg különleges helyet a világban és sok sport alapját is megtanította nekem és a testvéreimnek. Ő mégis úgy ment el, hogy bizony jócskán maradt még a bakancslistáján olyan dolog, amit nem tudott megélni...
Ezért úgy gondolom, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem érdemes halogatni. Ezért kiszakadok kicsit a megszokott életemből, tanulok egy kis türelmet, toleranciát és átgondolom az életem dolgait egy kiadós séta közben. Remélem, hogy kicsit fizikálisan is összekapom majd magam a végére. Ha sikerül, az win-win szitu lesz.
Azt olvastam, hogy az az ideális, ha az ember májusban vagy szeptemberben vállal rá a túrára, ekkor a legjobbak hozzá a körülmények. Ezért eldöntöttem: az április végi születésnapom után rögtön elmegyek és végigjárom a Caminót, legalábbis akkor, ha a sors és a nem túl jó bal térdem is úgy akarja!
Először a portugál úton gondolkoztam, ott is a parton vezető zarándoklat volt számomra érdekes, mert imádom a Nagy Vizet. Utána olvasgatva azonban rájöttem, hogy annak az első fele nem túl kiépített. Mivel kevesen járják ezt a részt, ezért jelzéseknek és szállásoknak is meglehetősen híján van Lisszabontól egészen Portóig, illetve sokat megy az ember "sima" aszfaltúton, ezért ezt elengedtem, és inkább a sokkal populárisabb - ezáltal jobban kijelölt és alberguék-kel (zarándokszállások) is bővebben ellátott és látványban is változatosabb - utat választottam.
Ami fontos: bár egész tűrhető a fizikumom, van egy kis pocakom, a bal térdem ropog, a jobb bokámban pedig volt egy részleges szalagszakadás. Hab a torán, hogy néhány hete eltörtem az egyik lábujjamat, remélem az indulásig meggyógyul teljesen.
Nem rendelkezem túrázós tapasztalatokkal és felszerelésekkel sem (ahogy gondolom sokan mások sem, akik nekiindulnak Az Útnak), ezért fel kell vérteznem magamat a tudással, és be kell szereznem gyakorlatilag mindent, ami ehhez az embert próbáló kalandhoz szükséges lehet. Izgalmas feladatnak ígérkezik!
Az előkészületekről, edzésről, jegyvásárlásokról és minden egyébről, ami az én utammal kapcsolatos, leírok ide minden általam fontosnak gondolt részletet. Remélem másoknak is hasznos lesz!
Közkívánatra elkészült Facebook oldalam, kövess ott is, ha nem szeretnél lemaradni a friss posztokról!
Ez is érdekelhet:
Az északi út, Camino del Norte
A megfelelő bakancs kiválasztása
Az utazás megtervezése és költségei
Egy kis matek, vagyis mennyit költ az ember összesen az El Camino alatt?
Köszi, ha megnyomod!
