Hajnalban ébredtem. Egy srác kiment a klotyóra, az ajtót nyitvahagytam, majd visszafelé sem csukta be. Rászóltam, hogy menjen vissza, mert az udvarról dőlt be a hideg.
Aztán valakinek az ébresztője harsant fel fél hatkor a sarokban lévő konnektornál, míg a delikvens a szoba túlsó sarkában aludt. Frankó. Mivel a vízóra a szobában van, akárhányszor valaki bármit megnyitott az óra kattogni kezdett, úgyhogy innentől annyi volt az alvásnak. Sebaj.
Reggelire megettem a tegnapi LIDL-ben vásárolt csokis croissant-okat egy kis lekvárral, majd ittam mellé egy nescafét. Közben az éjjeli ajtós ember is felébredt és micsoda meglepetés, franciául kezdett el beszélni! Szerintem ki kellene írni francia nyelven az ajtók használatának főbb előnyeit és lépéseit, mert eddigi útjaim során olyan 80%-ban ők voltak, akik nem tudták ezt a remek nyílászárót rendeltetésszerűen használni.
A parti útra vissza kell ma tévednem. Elvben innen egy régi vasúti sín vezet oda, ami a templom környékéről indul, úgyhogy azt kell meglelnem.
Sikerül, pontosan a templommal szemközt van az állomás, elindulok hát a sínek helyén. Egy tök egyenes földút van itt, csak a régi oszlopok, meg az itt-ott látható talpfák és ottfelejtett síndarabok miatt tudom, hogy ez egykor egy vasúti pálya volt.
Egyenesen ballagok, majd 11,5 kilométernél egy városkába érek (Amorim), ahol tartom az irányt. A templom után jobbra fordulok, majd mögötte balra Aver-o-Mar felé, ez az út vezet egyenesen az Óceánhoz.
Fél tizenegykor egy autópálya feletti hídról meg is pillantom, az illatát is érzem. Ha minden jól megy, akkor tényleg odaérhetek 11 körül. Addig viszont valahol megállok pihenni, mert már tizenhármat mentem és élénken él bennem az egyik parti étterem árazása, ahol a szokásos 1€ helyett 2,60-at számoltak fel egy kóláért.
Betérek egy kis bárba, hogy ennyiért egy kávét, egy kólát és egy nagy sütit kapok. Kicsit lazítok, majd indulok, mert már nagyon szeretnék a parton lenni.
Szinte pontosan 15 kilométernél, háromnegyed tizenkettőkor kiérek a fajárdára. Nagy az öröm, jó itt lenni. Indulok tovább, de csak nagyon lassan, nyugiban bámészkodva.
Egy táblánál azt látom, hogy Porto innen 46 kilométerre van. Én ma 17-et mentem, tegnap meg 34-35 között, szóval eszerint nem buktam olyan sokat a kerülővel.
Fapallókon nagyon könnyen és gyorsan haladok, ha ez így megy végig, két nap alatt Santiagóban leszek. Már rá voltam készülve a homokon ballagásra, mint mikor véletlenül megtaláltam Európa leghosszabb strandját, de itt szó sincs erről.
Fél kettőkor aszfaltra terel a nyíl, ami a parttal párhuzamosan halad, elkerülve egy foci- és (talán) egy golfpályát. Eddig 21,5 kilométert mentem, ma még legalább egy tízest tervezek. Innentől nem túl izgalmas fóliasátrak mellett haladok, pár zarándok van látótávolságban, de nem zavaró az embermennyiség.
Kettő körül aztán körbesasoltam a neten és Fão lett a kiszemelt végállomásom mára. Van ott egy király Ifjúsági Szálló (Pousada de Juventude) amik eddig is beváltak, reggelivel, medencével14€ körül. Pompás.
Alberguereklámot találok, ami Apúliában van. Nekem ez ma túl közeli, de beteszem ide, hátha valakinek jól jön majd.
Apúliába 2:20-ra érek be. Itt rögtön van egy nyilvános WC, majd egy sarokra egy infótábla van térképpel a gyönyörű templom mellett. Most 26 kilométert mutat a számlálóm, ideje lesz pihenni egyet megint, de annyira nem érzem, hogy fáradt lennék. Majd ha látok valami jó árnyékos helyet, akkor megállok.
Kifelé kockaköves út vezet, majd erdeire vált, de nagyon hamar odaérek Fão-ba, úgyhogy a pihenés kiszáll mára. Három van még csak, szerintem ilyen gyorsan még sosem értem a szállásra, pláne ha 30 kilométert mentem.
Hamarosan meglátom az apácát előttem, akivel a bakancsokról beszélgettünk Portóban. Most veszem észre, hogy Fjällräven hátizsákkal nyomja.
A szállásom a Camino mellett van, a templom mögött. Sajna kiderül, hogy bár a medencében van víz, mégsem lehet használni, majd csak júniustól.
Bepecózok, két német pasas van velem, az egyikkel már találkoztam ma a boltban. Gyorsan lepakolok, aztán elindulok a másfél kilométerre lévő LIDL áruházba vacsit és másnapi kaját szerezni.
Itt intézek némi péksütit holnapra, szerencsére a kedvenc vaníliás fánkom akcióban van. Utána meglesem a közeli lejáratú 30-50% akciós pultot, ez nagy kedvencem. Olcsó itt minden, éneg úgyis egy napon belül megeszem. Lett innen joghurtom és egy tálca bacon fillérekért.
Este betolom a mikrós wok tésztát egy kis extra sült baconnel, egy fél kiló akciós epret és egy olcsó sört. Aztán az egészet lefojtom a mézes görög joghurttal. Az egész kb. 4,5€ volt, de nagyon finom és bőséges, jobb, mint egy zarándokmenü.
Ha már itt vagyok, körbesétálom a kisvárost még naplemente előtt, legalább lemozgom kicsit a kajámat. A partja nagyon szép, rögtön a szállás mellett ki lehet sétálni. Mire visszatérek kiderült, hogy ezzel meg a vásárlással azért egy hatost még rápakoltam kilométerben a mai harmincra.
Mikor ledőlök, kedves német szobatársaimnak semmi jele, pedig elég késő van. Sebaj, majdcsak megjönnek, de remélem nem lesznek totál részegek.
Video:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
