Hat előtt sikerült ma az ébredés, finom reggelit csináltunk lágytojással, joghurttal, virslivel, majd lefojtottuk egy kis automatás kávéval. Készítettünk szendvicseket, majd 7:10-kor start: irány Belorado!
Kifelé a városból még sütött a nap valamennyire, szép napnak ígérkezett a mai. Az út mellett egy házon ezt a gyönyörű rácsot láttam, itt még a betörésvédelem is stílusos:
Ezután egy hídon át mentem, ami a semmi felett húzódott (gondolom most szárazabb az idő, ezért nem él a patak), majd az autóút mellett haladtam az ösvényen tovább.
Hűvös, de szép fátyolfelhős idő volt. Azt vettem észre, hogy az út mentén feltűnt pár zöld és fehér nyíl, ami később bal felé mutatott egy kereszteződésnél, de nekem egyenesen vezetett az út tovább. Figyelni kell, néha a kisebb (útvonalon kívül eső) falvaknál is előfordul "véletlenül" 1-2 kamu nyíl ami a település felé mutat, így próbálva arra terelni egy kis extra turisztikai bevételt.
Unalmas, de könnyű kavicsos földúton ballagtam az első falu felé. A Granon nevű kis település előtt disznószagot éreztem végre. Már kezdtem aggódni, hogy itt ahol a sonkával Dunát lehet rekeszteni, egy hét alatt sem találkoztam malacokkal.
Furcsának tűnt a falvakban a sok üresnek kinéző közvilágítási lámpa. Aztán közelebbről megnézve kiderül, hogy valójában a régi kandelláberek át vannak alakítva modern ledessé. Így megőrizték a szép régi stílust, de egyben energiatakarékossá is tették. Ami viszont elég para szerintem, azok a templomi ledes gyertyák, amik felkapcsolódnak, ha az ember bedob 10-20 centet. Értem én, hogy tűzvédelmileg frankó, mégis elég illúzióromboló.
Donativo (azaz adományos alapon működő) albergue is található a faluban a főutcán, de nem volt nagy élet körülötte. Gondolom főszezonban azért többen szállnak meg itt is mint most.
Gyakoriak errefelé ezek a fura gumifüggönyök, amik gondolom a legyeket igyekszenek kint tartani. Minden esetre elég változatos belőlük a felhozatal.
A városka végén van egy nagyon jól kitalált kilátóterasz van pihenőhelyekkel, alóla dimbes-dombos területen hangulatos út kanyarog tovább.
Sűrűn vannak ezen a szakaszon a falvak, gyorsnak tűnik a haladás. Ráadásul emiatt egy kulacs is bőven elég, van hol töltögetni, így vagy fél kiló súllyal kevesebbet kell cipelni.
Nagy kedvenceim ezek a banyatankos öreglányok. Ők ugyan nem küldik tovább kocsival a pakkjukat, cipelik rendesen maguknak ahogy illik, de okosan. Nagy terepkerekű tömör gumis szerkezettel húzzák-tolják a túrazsákjukat, és igen jó tempót mennek így, nem sokkal utánam szoktak megérkezni a következő szállásra. (A különböző zarándokokról itt olvashatsz)
Pontban délben befutottam Beloradoba. Az albergue nyitásáig még várni kellett egy bő fél órát, de nem volt gond, elpihengettünk addig a többiekkel együtt a teraszon. A városka szép, de nagyon kicsi, nincs benne nagy élet.
A városvezetés azonban itt is nagyon okos: rájöttek arra, hogy kis befektetéssel is érdekessé lehet tenni a városkát és turisztikai értéket lehet neki adni. Nem kell más hozzá, mint sok igényes tematikus graffiti (amikre a helyi kis hülyegyerekek nem tag-elnek rá, mert eltörik kezüket-lábukat) és az óvárost körülölelő utcácskákban híres emberek, sportolók, színészek kéz-és lábnyomai. Így az ember nem csak végigrohan a főtéren, de sétálgatva nézelődik. Mi is igy tettünk, meg is leltük például Martin Sheen és fia, Emilio Estevez által otthagyott lenyomatokat!
Nem maradhatott el a kötelező napi bevásárlás ma sem. Szerváltam másnapra fánkot reggelire és szendvicsnek valót, plusz vittem 1-1 sört a hölgyeknek és magamnak, meg egy üveg bort a vacsorához. Emellett még egy jó szardíniakonzerv is bekerült a kosárba holnapra.
A szállásunk egy tetőtéri szobában volt. Szép kényelmes ház, jó nagy közösségi térrel, gitárokkal. Errefelé amúgy is gyakori a gitár, mint a ház tartozéka, amit használhat bárki. Egy amerikai csaj el is kapta rögtön, és atomjókat nyomott rajta a teraszon.
Ma este hagytuk magunkat rábeszélni a főtt ételre. A kaja az alberguében nagyon finom volt, a hollandok (akik a házat üzemeltetik) tényleg ízletes fogásokat hoztak össze. Választható volt lasagne, tőkehal, pörkölt, olasz tészta, a végén pedig desszert gyanánt a vaníliakrém (ami inkább sodó egy keksszel a tetején) vagy jégkrém. Én pastát ettem, utána tőkehalat és vanília krémet, nagyon jól esett. Mostanában kívánom a halat, biztosan oka van.
