Ma meleg lesz elvileg, plusz megint 30 felett megyek a gazdaságosság jegyében, ezért hatkor kelek Az emberek már pakolásznak ezerrel, negyed hétkor már mindenki ébren van.
Készítek egy zabkását banánnal, majd beruházok 2 automatás kávéra összesen 90 centért, egy tejesre, ami nagyon híg és egy presszóra, ezután pedig összeöntöm egy pohárba őket. Így már rendben van a mennyiség és a minőség is.
Hétkor megint az utolsók közt indulok, úgy tűnik, hogy tök mindegy, hogy mikor kelek fel. A faluból egy darabig az út mellett visz a jel, majd lekanyarodik balra a tegnapról már ismert földutakra.
Hűvös van, dzsekiben nyomom, de nem lesz ez sokáig így. Zambujal 4 kilométerre van, az elején jobb oldalon egy újnak látszó alberguét látok.
A főtere nagyon szép a templommal és a fákkal. A következő falunál ( 8:45, Fonte Coberta, 6km) sátrat látok, úgy fest, hogy bárki alhat benne, olyan, mint egy kis menedék zarándokok számára. A falu túlvégén két asztal van padokkal, kifejezetten a Caminózók számára építve. Ideális hely a (második) reggelihez.
A híd előtt aztán balra visz a jel, itt patakparton, csodás dombok közt bandukolok. Kezd meleg lenni, de az árnyékban még hűvös van, ezért fent tartom a dzsekimet, csak a szellőzőit nyitom ki a hónom alatt.
Poco falucska határában a hídon épp kecskék kelnek át. Nem messze innen ismét asztalok vannak az út szélén, ami ideális a (harmadik) reggelihez. Innen emelkedni kezd az út, vége a patakparton ballagós jó világnak.
Szerencsére nem sokáig, mert ismét a völgybe vezet az ösvény, aztán megint a dombok közé visz, nem nehéz a terep. Rengeteg bringás jön szemből, szombat van, ilyenkor ráérnek csapatni.
Bár a hegymenetben páran alig kapnak közülük levegőt, mégis mindegyik köszön és jó utat kíván. Nagyon tetszik ez nekem. Percre pontosan 10:30-kor érek be Conímbrigába. A számláló szerint 11,4 kilométert mentem eddig, pont jó táv az első pihenőre.
Kis hegymászás után rögtön a városka elején egy nagyon klassz kávézó vár hatalmas terasszal. Ideális hely a (negyedik) reggelihez.
A város szélén megy tovább a jelzés, szóval ha megpihennél, nem nagyon érdemes másik helyre várni. A helyi albergue sincs messze innen, hamarosan ki is van táblázva a kertvárosi részen, csak a Caminót kell követni.
Forgalommentes aszfaltúton ballagok, sok behatás nem ér. Már meleg van, de egész viselhető, igaz hogy leszedtem a nadrágszárakat és bekentem magam naptejjel.
Negyed egykor a 15,5. kilométeremnél érkezem meg Orelhudo határához. Nagy nyugi van itt is, de az egyik ház aljában Mini mercado üzemel, a nénike int, hogy menjek be. Pont jókor, mert reggel befaltam a banánomat úgyhogy most pótolom. A Cernache nevű városba fél óra múlva érek be, már félúton túl vagyok, ez itt a 18. kilométer. Fura zene szól az egyébként szép kisvárosban a villanyoszlopokra szerelt hangszórókból, valamilyen portugál pop. Az emberek pedig takarítanak ezerrel, mossák az ablakokat, ajtókat a főutcán, készülnek valamilyen ünnepre szerintem.
A falu közepén aztán aktív nyálcsorgatásba kezdek, amikor meglátom ezt a gyönyörű régi Fordot. Errefelé sok régi autó van, jópárat közülük nagyon szépen rendbe raktak a tulajdonosaik.
A határban aztán ismét földútra fordulok, ami a fák közé vezet Nem bánom, kifejezetten jól esik az ányékban menni a tűző napsütés után. Fél háromra ballagok be Palheira szélére, innentől egy órán át házak között ballagok. Fél négykor pillantom meg a várost az Alto de Santa Clara nevű magaslatról, ekkor már 25 kilométeren túl vagyok.
Az albergue pedig majdnem a folyónál van, mint kiderül még ezen az oldalon, szóval valójában nem is Coimbrában, hanem Santa Clarában. Lehet, hogy emiatt is olcsó, már ha tényleg létezik.
Intermarché Super van az út mellett nem messze a céltól, úgyhogy kihasználom a lehetőséget, bár Aldi is van közelebb. Be is ruházok egy hatos tojásra (3 vacsira, 2 reggelire, 1 főzve elvitelre ebédre) egy kis olcsó sajtra, zsemlére, banánra és paradicsomra. Kerül még egy kisüveges töltött olivabogyó, meg egy joghurt, plusz a pultból kérek két vékony szelet bacont a tojások alá. 10€ a kár, de ez 2 napi kaja, szóval rendben van.
A szállás a Camino mellett van, a templom után a híd irányába, kis tábla jelzi.
Egyházi, így a csajok horkolás nélkül maradnak, mert külön emelet jár nekik. Mi srácok hárman vagyunk, de tudom, hogy az egyikünk (aki nem én vagyok), horkol nagyon, de sebaj, füldugóval elmegy a dolog.
Gyorsan bevetem magam a konyhába, hogy ne éjjelre kajáljak be. Agyalok, hogy maradjak-e egy napot, mert a város elvben nagyon rendben van és a szállás ára sem vészes. Plusz holnap van a születésnapom, ezt kaphatnám ajándékba magamtól, de még eldöntöm reggelig.
VIDEO:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
