Reggel hétkor magamtól kelek. Gyorsan összekapom magam, mert ma is bő 20-30 kilométer vár rám Lisszabonig, ahol "kiveszek" egy városnézős napot a Portugál Camino előtt. A konyhában minden van, így forralok egy kis vizet, majd készítek vele zabkását banánnal reggelire. Kávét majd út közben szerzek valahol, itt ezzel biztosan nem lesz gond.
Még az este lefoglaltam magamnak egy ágyat a lisszaboni ifjúsági szálláson, nem bízom a véletlenre a dolgot. Lisszabont szeretik a túristák, ezért úgy gondolom, hogy könnyen megtelhetnek az olcsóbb helyek és esetleg lecsúszhatok róluk, ha nem intézkedek előre.
A nevük errefelé "Pousada de Juventude", ez egy nemzetközi lánc, ami tagságival valamivel olcsóbb. Nekem van, még régebben kiváltottam egyet, hátha kell, még elég sokat fogok jönni-menni errefelé (UPDATE: Nem nagyon kell egyébként, ha Bookingon foglalunk, vagy zarándokigazolvánnyal megyünk akkor simán beengednek tagsági nélkül is.)
Több katamarán is megy át Lisszabonba kb. húszpercenként, ezek a városközponthoz viszonylag közel kötnek ki a Cais do Sodré nevű állomáson, az áruk pedig nincs 3€, ami szerintem nagyon barátinak mondható.
Én a Seixal-ból induló hajót néztem ki, ez innen kb. 5-6 óra kényelmes séta lehet (a Google térkép szerint, az úttest mellett gyalogolva, mert nincs kijelölt túraút) vagyis délutánra ott lehetek, ráadásul a szállás is viszonylag közel van a kikötőhöz.
A hostellel szemben van egy remek kávézó, ahol beviszem a testembe a mai első koffeinlöketemet. Nem időzök sokat itt, inkább megállok majd többször a nap folyamán, nem tervezek megszakadni a tegnapi menet után.
A városka határában felballagok a hegyre. Nem túl impozáns a környék, lakótelepek és lepukkantabb házikók közt vezet kifelé a Google térkép.
Egyszer csak kedves kis ösvényre fordulok, az alja itt-ott köves. Az idő szép, jól esik menni, de kicsit azért aggódok. Ez ugyanis nem partszakasz és nem is kijelölt túraösvéby, szóval lehet, hogy itt-ott már előfordulhatnak kutyák, akiknek szokatlan egy mászkáló idegen. Végül azonban ez az aggodalmam alaptalannak bizonyul.
A 2,5 kilométernél egy Grelhal nevű picike településre érek, ahol kiderül egy tábláról, hogy eddig a régi római úton jöttem, ezért volt kikövezve.
3,4 km a főút melletti széles sávon. Jó odafigyelni, mert itt úgy fest, hogy vagy az út közepén autóznak, vagy a padkán, a zenehallgatás szóba sem jöhet. Gyönyörű környék, szép birtokok vannak mindenfelé.
6,6km, fél 11, lefordulok egy mellékútra a hegy felé. Kisebb a forgalom, de jóval keskenyebb az út, nem jó rajta menni. Természetesem most is, mint mindig az út bal szélén megyek, a forgalommal szemben, ahogy azt a KRESZ előírja, élénk színű felsőben.
11:00 hegytetőre érek, ahol egy pici de szép régi templom áll. Kilenc kilométernél járok, ami azt jelenti, hogy lassan félúton leszek, ez a hegy pedig kimerített rendesen, így a következő bárnál megállok pihenni és kicsit nyújtani. A völgy felé vezet az út, ahol sok ház látszik, szóval jók az esélyek egy kis koffeinbevitelre. Negyedkor megpillantom a távolban Lisszabont, tök jó, nincs annyira messze.
A GPS szerint fél kettőre leszek ott, de azt is mondja, hogy több kávézó is útba esik, szóval én háromra saccolom bambulással, fotózással együtt. Találok is egy pici kis bárt, 2,40-ért eszem egy hatalmas péksütit, tolok rá egy tejeskávét meg egy kis sört. Csak összehasonlításnak: tegnap a parton 2,60 volt egy dobozos kóla...
Egy fél óra pihi így délben pont jól jött, most irány tovább, inkább Lisszabonban lenne jó ma többet nézelődni jó sokáig megyek a falu végi házak, quinták közt, ami ugyan farmot jelent, de jelen esetben inkább szép házakat nagy kerttel, medencével. Mosolygok, mert sok helyen van 3 méteres beton vagy lemezkerítés szögesdróttal a tetején, dög nagy kutyákkal, közben meg a kocsikat kint hagyják az út szélén a bolt alőtt járó motorral, benne a telefonjuk, meg a táskájuk az ülésen.
Csak ámulok, hogy itt még a falu végi ezredik utcának is milyen szép táblája van. A házak lepukkantak, ember alig jár erre, mégis megadják a módját. Egy óra van, piszkosul süt a nap. Olyan melegem van, hogy eszembe jut a Rota Vicentina első napjain látott koszos medence a felirattal, meg az, hogy most kosz ide vagy oda, biztosan bevállalnám a csobbanást.
Lepukkantabb környéken ballagok, sok az elhagyott, romos épület. Mondjuk azt bírom, hogy a lakótelep közepén ott maradt 1-2 kertes házikó, a tyúkok meg az utcán mászkálnak. Az utolsó hetest Coina határában megint egy főút széles padkáján kezdem meg.
A település szélén beugrok egy szendvicsezőbe és próbaképpen beruházok egy sülthúsos szenyába. Ez nem egy nagy durranás, mert egy kettévágott zsemlében van egy szelet hús, de ízletes és jól is esik.
A főút mellett kell tovább sétálnom ismét, de nem vészes, mert elég széles errefelé a padka. Épp a térképet nézem, ami egy jobbra fordulást mutat egy körforgalomban, amikor egy hatalmas dörrenést hallok, majd felnézve ezt tapasztalom:
Egy kamion felborult előttem a körforgalomban, de szerencsére nem.sérült meg senki.
Seixtal határában már örvendezek, bár még mennem kell jócskán a kikötőig, már a célegyenesben érzem magam. Nyitott boltot látok, ezért beugrok és veszek két joghurtitalt, egy gyümölcslevet és egy fél kilós jó illatú epret 1€-ért, amit a következő 300 méteren be is falok.
Észreveszek egy önkiszolgáló mosodát, de úgy döntök, hogy majd inkább Lisszabonban mosok, mert ott is vannak ilyenek, én meg nem akarok itt sztriptízelni a térfigyelő kamerák alatt.
A kikötőhöz közel találok egy szelektív kukát, így kidobom a joghurtos flakonokat, az eper dobozát és az üdítősdobozt, szerencse, hogy nem kell tovább hurcolnom ezeket.
A hajójegy nem vészes, csak 2,90€ és tíz perc múlva, 5:50-kor indul a következő. Addig leteszem a pakkot és kinyújtózom kicsit a váróban.
Csapja neki rendesen, hamar odaérünk, mindössze egy negyed óra az út. Bekapcsolom a GPS-t, hogy megkeressem a mai (és a holnapi) szállást, majd rádugom a telómat a powerbankra. Mivel egész nap térképet kellett rajta néznem, eléggé lemerült.
Annyira azért nincs közel a szálló, még vagy egy órát ballagok, de örülök. Már csak azt remélem, hogy a mosodával is ilyen mákom lesz!
Video:
Előző nap Következő napom, Lisszabon, a Portugál Camino eleje
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
