Az éjjel hűvös volt és szeles, de ki lehetett bírni a sátorban a 7 fokot. Amit elcsesztem az az, hogy nem zártam le a szellőzőt, így biztosan vesztettem egy kis hőt) de sebaj, a hibákból tanulunk. 8:30-ig aludtam, itt amúgy is tök sötét van 7-ig, meg ki kellett pihennem a tegnapi lisszaboni hosteles 2-3 órás alvásomat.
Nem siettem a táborbontással, elmentem a mosdóba egy reggeli generálra, átöltöztem, leszedtem a száraz ruhát és a törölközőt a kötélről, majd elrámoltam a sátrat. Sajnos a mai célállomásról nem jön ide olcsón busz, ezért az a tervem, hogy itt hagyom a sátrat felállítva és este visszajövök füstbe ment. Pedig jó lett volna az a minusz 3-4 kiló a hátamon, amit az itthagyott cuccokkal nyerhettem volna.
Szerencsére itt a melegvíz tényleg meleg, így készítettem egy zabkását meg egy kávét, majd elindultam a buszhoz. Az egyik kocsmában megkérdeztem, hogy hol a megálló, mire a csaj elmondta, hogy úgy 150 méterre az étterem előtt álljak ki az út szélére, akkor felvesz a busz. Nem csodálkoztam, mert a spanyoloknál is így megy ez. 10:30-ra értem az étterem elé, ahol egy helyi fiúcska már álldogállt, ebből gondoltam, hogy jó helyen járok. Öt perc múlva meg is jött a busz, háromnegyedkor pedig már a tegnapi kávézó előtt álltam Vila do Bispo-ban.
Beugrottam a helyi Lidl-be, ahol vettem egy fél literes joghurtitalt meg egy literes málnás vizet, ezek a flakonok jól fognak jönni később) illetve egy kis gyümölcspürét, amit még otthon szerettem meg, de itt SOKKAL több ízben kapható. Errefelé nem tökölnek a bankkártyás fizetésnél úgy, mint a Spanyoloknál, simán kifizethetem a 3 eurót.
Fura látni az akciós plakátot, itt "kicsit" más a napi betevő, mint otthon. A faluból kifelé benézek egy jelet, de a Google maps-on látható elhelyezkedésem és a túra hivatalos útvonalán látható térkép váltogatásával meglelem a jó utat így végül kis kitérővel kijutok a faluból.
A határban egy pásztor legeltet, elég nagy kutyákkal, amitől kissé ideges leszek először, de végül nem volt para a dolog, nem foglalkoztak velem. Utána erdős területek következnek, könnyen járható földutakkal, egyszer-egyszer szembejövő túrázókkal. Az Óceán felé tartok, de nagyjából 7 kilométernél elfordul a part felől az ösvény és egy erősebb lejtő, majd hegymenet következik. Ezután az autóúton átkelve indulok tovább.
Az út mellett romos ház áll, ami egy kis tóra néz, el.is gondolkodok rajta, hogy milyen jó kis hely lenne ez, mégis hagyták tönkremenni. A tábla szerint 13,5km van még hátra a mai célomig, de 4km múlva is lesz valami. Ha az a valami egy falu, akkor biztosan megjutalmazom magamat egy kávéval és szerzek egy kis zöldséget a vacsorámhoz, mert azt tegnap sajnos totál elfelejtettem.
Eukaliptuszerdőben megyek, jó az illata, nagyon szeretem. Hamarosan egy kis tóhoz érek, ami nagyon tetszik, főleg a közepén álló kis sziget miatt, ahol már el is képzelem a sátramat. Az álmodozásból kiránt az egyre erősödő ugatás, egy romos gazdaságot látok négy jó nagy kutyával, kerítés meg sehol. Szerencsére az ebek meg vannak kötve, így nem kell aggódnom a nadrágom épségéért. Nem messze meglátom a falut, előtte kis hétvégi házakkal. Az egyik előtt kis asztalon házi lekvárt árulnak becsületkasszásan. Szeretem, de nehéz lenne, ezért kihagyom.
A falucska (Pedralva) elején egy hibátlan kiülős éttermet lelek, ahol egy halom olasz beszélget (=kiabál) az udvaron. Leülök, kinyújtózok és rendelek egy sör-kávé kombót, kerül, amibe kerül (5,80€, elég sok)
Utána megmosakszom, majd feltöltöm a kulacsot és kimosom a joghurtos flakont meg előszedem a banánt és a narancsot, meg egy fánkot ebédre. Persze ezeket már út közben fogyasztom el.
A település végén a postánál találok is egy remek kis nyilvános sütögető helyet padokkal, mellette ivókúttal, meg is eszem a jó gyümölcsöt pár perc alatt.
A határban ballagva aztán egy medenceszerűségre leszek figyelmes jobb oldalon, ahol egy tábla invitál minden túrázót, hogy csobbanjon egyet. Bár a víz nem túl hívogató (=tiszta), azért nagyon jó fej dolog ez az embertől. Bár lehet, hogy csak így eteti a krokodiljait...
Errefelé sok ilyen fura alul lehántott és beszámozott törzsű fa van. Elég érdekesen néznek ki, Rózsától megtudtam, hogy ezek a paratölgyek, amiknek a kérgéből a parafát készítik és úgy fest, hogy errefelé ez a biznisz nagyon megy.
Az út mellett egyszer csak egy tehéncsordát látok, van velük egy jó nagy bika és sok kis boci is. A tehenek alapvetően békés állatok, de ha kölykük van, akkor meg tudnak bolondulni. Odafigyelek hát, de eléggé rajta vannak az úton. Köszönök a pásztornak, aki jó fej, együtt sétálunk egy darabon. Ő is megerősíti a dolgot a borjakkal, jobb olyankor nem túl közel menni.
Egy darabig ballagok az úton, könnyű a terep, szép az idő. Negyed ötkor vagyok a 8. kilométernél, vagyis ha minden jól megy, akkor nagyjából fél hétre leszek Carrapateirában. Az utolsó etapnál hegyet mászok, elég meredek, de nem hosszú az út felfelé. A magasban eukaliptuszerdők ismerős illata fogad, a nagy szélben kopognak és nyikorognak az összeütődő vékony magas fák.
A hegy tetején csodás látvány fogad, imádom. Már látom a falut, kíváncsi leszek, hogy hol fogok aludni ma. Be is érek, majd rögtön rákeresek telefonon a lehetőségekre, de csalódnom kell.
Kevés drága szállás van csak, mert a falu pici, a strandja viszont nagy és ideális szörfös hely. Sebaj, bár látom, hogy teltházas, mégis bemegyek az egyetlen hostelbe, ahol kérek egy tippet, hogy hol szálljak meg.
A tulaj át is vezet rögtön a szomszédos panzióba, a Casa Oliviába, ahol egy öreg néni (maga Olivia) ad egy szobát öreg bútorokkal, de saját fürdővel és használható nagy közös konyhával 30(!)€-ért.
Nincs mit tenni, ez van. Leszaladok a boltba, veszek 6 tojást, zöldséget, sonkát meg kenyeret és rittyentek egy jó rántottát vacsira.
Videó:
Ez is érdekelhet:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Segíts, ha megteheted!
Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:
