Hatkor ébresztettek a telók egyszerre a kempinges faházban. Szerencsére az eső már elállt, remélem így is marad, bár mára egész napra elég esős időjárást jósoltak. 

Az éjszakát mégis ágyon töltöttem, mert az amerikai pár együtt aludt és felajánlották a megmaradt ágyukat. Bár reggel hatkor keltünk, már majdnem hét volt, mire elindultunk, ment a tökölés ezerrel. Minél nagyobb a csorda, annál nehezebben mozdul, de annál szórakoztatóbb is. Reggel 7:10-kor hagytuk…

Reggel 6:40-kor magamtól ébredek, majd nagyon hamar, 7-kor csapom neki az úton. Ez az első, hogy látom a napfelkeltét idén. Este még egy olasznak adtam egy vízhólyagtapaszt (ezzel neki segítettem), meg egy rettenetesen hangosan szipogó spanyolnak 2 pézsét, (ezzel pedig magamnak segítettem) aztán…

Már egy teljes napja nem volt rajtam a bakancsom és a zsák is tök könnyűnek tűnik. Vagy jót tett a pihi, vagy az éjjel kiraboltak. Este fél 11-kor hallgathattam, ahogy a szomszéd fülkében pár nagyokos csaj arról röhögcsél, hogy: "Fú, ennek a Caminónak aztán mennyi megfejtése és filozófiai tanulsága…

Úgy döntöttem, hogy mivel tegnap nagyjából dupláztam a szokott távot, ezért ma tartok egy pihenőnapot és felfedezem Santander városát. Nem lesz rizsa, csak képek.

Negyed nyolckor már Santona főutcáján ittam az este vásárolt joghurtitalt. Nem aludtam túl sokáig, mert a sirályok elég hangosan visítanak errefelé. Itt amúgy minden a fociról szól, a főtéren is - amire az ablakom nézett - vagy 15 laszti és vagy 100 gyerek pattogott egész este.

Reggel 6:40-kor (bahh de korán van!) felébredtem, majd 7:30-kor már indultunk is a kis csapattal. Reggelit - vagyis egy boltot - kellett szereznünk, mert errefelé aztán semmi, de semmi nincs.