Ma reggel egységesen 6:30-kor kelt fel a nép. Egy azaz 1 darab klotyó volt összesen a jelen lévő összesen kb. 25-30 faszira, szóval nem sok jóval kecsegtetett az ügy. Mivel itt sincs rendes konyha, ezért terveim szerint mikrós omlett fogok készíteni reggelire életemben először.

Reggel 6:45-kor már az egész szállás élt, úgyhogy én is életre kelek. Egy csodálatos zabkásával indítom a napot, mert bár van reggeli, de ez a tegnap estéről megmaradt pirított bagettet és némi lekvárt jelent, attól meg már az első sarkon összeesnék.

Hétkor kel mindenki nagyjából egyszerre. Reggelire gyorsan tolok egy kis zabkását, meg a hűtőben talált joghurtot, ez épp elég is lesz.

Fél hétkor több telefon ébresztője is megszólalt egyszerre a szobában. A reggeli zöld lekvár volt, amit ha csukott szemmel ettem nagyon finomnak tűnt. Tamás elszaladt, ma nagyobb távot tervezett be mint én, mert jövő hét végén repül és oda kell érnie időben, nem ér rá tökölni.

Reggel pontban 7:00-kor vendéglátóink gregorián énekkel ébresztettek halkan.... Aztán belelógott a kezem a bilibe. Hospitalerónk berontott a szobába, majd érces hangon felkiáltott, hogy ideje felkelni srácok, és felcsapta a villanyt.

Az éjszaka jól telt, bár elég rövid volt, mert pár francia a "Nem vagy egyedül!" mondatot úgy értelmezi, hogy az tök jó, mert ha ketten vagyunk lehet hangosan beszélgetni hatkor, nem számít, hogy további 16 ember még az igazak álmát alussza. Van egy csaj, akinek szerintem nincs lábfeje, vagy talán…

Hét-fél nyolckor kel a csapat, nagy itt a szigor, hétig alvás van, nincs mese! Kapunk egy kis reggelit a tegnap befizetett 4€ összegért, amitől éppenséggel nem megyünk a falnak, de hidegindításra éppen elég. Jól aludtunk, a sok ember ellenére egyáltalán nem volt horkolás, amit nem is értek.