Reggel háromnegyed nyolckor indulok, csináltam szenyát és rendesen meg is reggeliztem. Az ablakon kinézve ködöt látok, ezért felrakom a zsákomra az esővédő huzatot.
Ezt jól teszem, mert a ködös völgy felé mutatnak a nyilak. Az út megint erdőn át vezet, a nap süt be a ködön keresztül oldalról, csodás látvány.
Újra összefutunk a mezítlábas atyával, összemosolygunk, köszönünk, és megyünk tovább. Remélem Santiago-ban is látom majd, nagyon szurkolok neki. Még jófajta bakancsban sem könnyű a terep, anélkül pedig igen durva lehet.
Az öreg Steven is mellém szegődik, dumálunk kicsit. Kiderül, hogy nem is gyökér, csak figyelmetlen. Tegnap leesett neki, hogy az orrom alá bagózott, és most bocsánatot kért miatta, nagyon korrekt a pali. Elmeséli, hogy ha hazamegy, elkezdi szervezni a japán Camino-t, amit 2 év múlva fog megcsinálni. Az oka, hogy egy "hangyányit" hosszabb, mint ez a mostani, az ugyanis kb. 3 és fél hónapig tartó út lesz.
Egy épülő autópálya fölötti hídon megyünk át, impozáns látvány, készítek is róla egy képet. Elég sok az ember, hangosak is, ez eléggé zavar most.
Kicsit arrébb végre találok egy király bárt, ahol reggel kilenckor végre beviszem a testembe az első kávémat. Elpakolom közben a táskáról a huzatot, meg a kabátomat is, majd -mivel itt kb. mindenki megáll én meg nem tökölök- végre nyugiban folytatom az utat.
Terveim szerint ma egy huszi lett volna az adag, így holnapra Santiago is egy kényelmes huszasra maradt volna. Kaptam viszont egy fülest, ami fenekestül felforgatta a terveimet. Santiago-ban ugyanis van egy mise a zarándokoknak pontosan délben. (én nem vagyok vallásos, de ezt semmiképp nem hagynám ki, mégpedig a megérkezésem napján szeretnék részesülni az élményben) A térkép pedig 20 kilométerre csak a város határát jelöli, onnan még 5 kilométert kell befelé menni a katedrálishoz. Az összesen 25, vagyis több, mint 6 óra, azaz fél 6 előtt kellene indulnom. Ezért ma inkább tovább megyek egy kicsit, biztos ami biztos, hogy holnap lazán odaérjek.
Egyszer csak Olivier köszön rám, jót röhögünk, hogy megint összefutunk, aztán együtt megyünk tovább. Számolgatás után foglalunk egy szállást, amitől a santiagoi katedrális csak kb 12 kilométerre esik.
Eukaliptusz erdőkön át megyünk egész nap, nem nagyon történik semmi különös. Ezek a fák nagyon magasak és egyenesek, a törzsükről hámlik le a kérgük. Az illatuk is jó, nem túl erős.
Egyszer csak egy újabb elágazáshoz érünk, a két irányból mi azt választjuk, ami átmegy az út alatt, hogy a várhatóan szebbik ösvényen menjünk. Ez a szebb út tart is vagy 200 méteren át, kiderül, hogy csak egy mini kitérő egy kis templomhoz az egész, aztán visszatérve becsatlakozik a másik útba.
Marketing level 1000: egy albergue reklámját találjuk az út mellett. Van itt a térkép mögé beépített tv, zene és spanyol magyarázó duma mozgásérzékelővel. Nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk? Inkább sírunk.
Arzúa-ba 12:45-re érünk, picike a falu, emiatt 1-2 perc alatt átérünk rajta.
Közben megint szembejön a nő, akit már több napon láttam szembe jönni. Épp kb. egy órája meséltem Olivier-nek, hogy szerintem van egy ilyen nő, és nem csak hallucinálom. Mikor meglátom, most kapok az alkalmon, azonnal le is szólítom. Kiderül, hogy francia, ezért útitársam megkérdezi, hogy miért jön midig szemből. Kiderül, hogy egy csoporttal van, de mivel nem bír többet mint napi 20km, ő előremegy ennyit a céltól kocsival és visszafelé sétál oda, ahol a többiek megszállnak. Erre Olivier csak ennyit mond: "A franciák furák!"
Pedruso előtt elkanyarodunk még a városon kívül, mert nem itt szállunk meg, így felesleges a városon át kerülni. Jelzik is a nyilak, hogy merre menjen aki a városba tart, és merre aki tovább akar menni. Most 12:55 az idő.
Negyed háromig csak erdők váltakoztak, majd egy erősebb emelkedő jött. Egyébként a lejtése nem lett volna vészes, de most a nagy meleg miatt nehéz volt felmászni rá.
Háromnegyed háromkor elértünk a Santiago-t jelző kőhöz, itt készítettünk egymásról 1-1 képet. Pár száz méterre innen található a santiagoi reptér, mellette vezet az út. A város széle még elvben 12km innen.
15:30 Albergue Labacolla: Eddig ez a legdrágább szállás, 12€/fő (nem számítva a Saint Jean-ban töltött éjszakát és a Los Arcos-ban töltött 24€/fős borzasztó panziót)
A kissé kaotikus kialakítású helyen egyébként minden van, külön királyság a minden ágy mellé szerelt konnektor és a díjmentesen használható értékmegőrző szekrényke.
Gyors zuhany és mosás után elhaladunk inni egy jól megérdemelt hideg korsó sört, mert megígértük magunknak. Becsúszik mellé egy jó paella is. Ha minden jól megy, holnap innen már simán beérünk a déli misére Santiagoba. Izgalmas lesz.
Pár kép a mai napról: