Reggel 7:20-kor indulok, szendvicsgyártás és reggelizés után. A szálláson nincs kávé (még egy nyomorult automata sem), ezért el kell jutnom élve egy bárig.
Az egyik bakancsom sajnos vizes lett belül és nem száradt meg, ezért gyorsan újságot tömök bele, felakasztom a táskámra, és remélem, hogy még a hegymenet előtt kiszárad, mert azt nem vállalnám szandálban. Ugyanis ma 600 méteres szintkülönbség lesz az egyik 6 kilométeres szakaszon.
Még a fa is bedől a kanyarban
Ismét az autóúton kell menni, de most nem olyan vészes, mert szinte egyáltalán nincs forgalom.
Reggel 8:00-ra kiérek Ruitelán-ba, itt is jó nagy autópályahidak vannak. Egyutcás kis falu, de újabbak az épületek, mint a legtöbb hasonlóban errefelé.
8:15 Las Herrerías: itt nem vagyok boldog, mert a tegnapi hangos fiatal csapat épp elém kanyarodik ki egy szállóból. Meg is állok inkább nyújtani, meg elrakom a dzsekimet, hátha lemaradok tőlük. Teszek muzsikát is a fülembe, biztos ami biztos.
A falun belül a tábla ráirányít balra egy kis mellékútra, azon megyek tovább. A tehenészet mellett fain kis kertet, majd álomfát találok.
Nem sokkal arrébb pedig egy igazi hippitanya van, biztos, hogy közük van az álomfához. Itt az ablakban donativo árulják a gyümölcsöt becsületkasszás módon. Veszek is hamar egy banánt és egy narancsot, meg készítek pár képet. Különösen az óra tetszik nagyon.
A település végén indul a hegymenet. A bakim még vizes, szóval lassan megyek, odafigyelve minden lépésemre. Ha itt kimegy a bokám, akkor marad a busz Santiago-ba, azt pedig nem szeretném.
Kis idő múlva az út elágazik, a bicajosoknak jobbra megy tovább az aszfalton, míg a magamfajta gyalogbékák mehetnek az erdei ösvényre.
Egy rövid lapos szakasz után jön egy köves emelkedő, ami most olyan nekem fájós bokával, mint az elefánt: f@szán néz ki, de annyira most nem kellene. Lassan, óvatosan azért persze legyőzöm.
Oldalról király páfrányok lógnak be az ösvény felé. Úgy tűnik nekem, hogy az összes erre zarándokló zarándok lóra itt jött rá a szükség, mert nagyon sok akna van. Mondjuk megértem, én is majd besz@rok. :)
Lehet, hogy ha a ló segge lejjebb van, mint a mellkasa, automatikusan elindul a folyamat?
Egy faluba érkezek, La Faba a neve, 10:00 van. Az aszfalt első méterén lenyújtom a bokámat. Ömlik a fejemről az izzadtság, itt biztosan pihenek egyet, és remélem meg is mosakszom valahol. Szerencsére így lett, egy jó kávé is került, úgyhogy újult erővel folytatom a hegymászást.
Biztos ami biztos bekenem a karom naptejjel, és a bokámat is beborogatom, a nedves bakiba pedig friss újságot teszek.
Rásasolok a térképemre, konstatálom, hogy azért ma még bőven lesz meló, főleg, ha összejön a tervezett 33 kilométer Triacastela-ig. Fura, hogy már eléggé a végén kell kinyitni.
Egyszer csak nagy kolompolást hallok, odanézek, látom, hogy a szomszéd ház alól kijön pár tehén, meg egy szamár, majd elindulnak a munkahelyükre. :) Errefelé ugyanis a házak alatti garázsokban tehenek parkolnak kocsik helyett.
Újabb erdei út jön, kavicsos ez is, ezért óvatosan mászok felfelé. Hamarosan ismét kezdetét veszi a tolatva hegymászás,olyan szép a táj. Pár király tehén is útba esik.
Délelőtt 11:00: újabb falu. Épp időben az óránkénti nyújtáshoz. Ez tényleg faluként is funkcionál, mert masszív trágyaszag van, és mindenfelé traktorok parkolnak.
Tovább mászok felfelé, a látvány a magassággal együtt lesz egyre csodásabb. Háromnegyed 12-kor érek Galícia határába, a következő kő szerint már csak 160 kilométer van hátra. El sem hiszem, hogy már 640-et jöttem eddig.
Dél körül a hegy tetején vízszintes az út. Kellemesen haladok, az idő is kegyes, mert a napot most felhők takarják.
A bokám is jól viselkedik, ha így folytatja, visszakapja a megtisztelő "Jobb boka" nevet.
Kisvártatva néhány útonálLÓba botlok, kicsit félve megyek el mögöttük. Az egyik meg is suhint a farkával, ahogy a legyeket hajkurássza. Nem suhintok neki hasonlóképpen vissza! :)
Cebreiro-ba negyed egyre érek. Elkezdi az eső, de megúszom, gyorsan felkapom a bakimat, a táskára pedig felteszem a huzatot. Csak egy gyors zápor, de jól eláztatott volna.
Ez egy kelta falu, a házak kőből vannak, nagyon hangulatos. Sokan eddig jöttek ma, én továbbindulok.
A lefelé vezető út is csodás, a hegyek között tekereg a szép ösvény, a panoráma pedig páratlan.
Negyed kettőkor Linares-be érek. Ez a hely gyakorlatilag 8 ház meg egy templom, körbenézve 7 traktor parkol, inkább megyek tovább.
A tábla szerint Tricastela még 19 kilométer, az még vagy 4-5 óra nekem. Meglátjuk bírom-e odáig.
Alto do San Roque 1270 méteres csúcsnál áll egy nagyon jó szobor, aki a széllel küzd. Ezt most át tudom érezni, esik az eső is, úgyhogy nem időzök sokat.
13:50 Hospital
Itt még a közlekedési táblák is spécik! :)
Az utcákat beborítja a tehénszar, a szaga belengi az egész falut. Gyorsan megtöltöm a kulacsot, megmosom az arcom és megyek tovább.
Kicsit arrébb találok egy harangtornyot, amiből lelóg egy lánc. Nem húzom meg, pedig nagy a kísértés... Talán "Az Út" című filmben itt harangozott a holland srác.
Alto so Poio 1335 méteres csúcsára érve egy jó kis bárt találok, sokan pihennek meg itt. Tricastela még 14 kilométer, délután 3 van, a lábam bírja még, szóval tovább megyek.
A következő faluba (Fonfría) 15:50-re érek, addig az út az aszfaltos mellett futó földúton vezet. Itt is rengeteg a tehénszar. Modernnek kinéző albergue mellett megyek el,a bejáratánál gyógyszerautomatát látok. Van benne a térdfogótól a naptejen át az izomlazító krémig minden. Jó ötlet.
Rengeteg nagytestű kutya van ezekben a falvakban, de nem kell félni tőlük.
Többnyire alszanak, vagy meg vannak kötve, amelyik meg nincs, az általában le sem szar minket ránk se hederít.
Negyed öt van, és 10 kilométerre vagyok a várostól. Tudom, hogy későn fogok odaérni, de nem aggódok. Valahogy azt érzem, hogy oda kell ma mennem.
Variációk tehénre
Fél 5, Biduedo. A tehénszarfolyam folytatódik. A csajok üzenték tegnap, de azt hittem, hogy túloznak. Hát nem.
A falu végén jobbra elnézve egy bányát látok. A panoráma itt is nagyon szép.
A lefelé vezető út kényelmes, apró kavicsos és nem túl meredek. 17:25 Fillobal község. Az albergue szép és új, eljátszom a gondolattal, hogy itt maradok.
Negyed hétre beérek a célba Triacastela városkába. Ma azért belevertem 35 kilométert a testembe, de a lábam bírta, nincs panasz.
A szállás okés, Oribio a neve. Jó konyhája van, és minden ágynál van külön konnektor. 9€ nem kevés, de most örülök, hogy volt hely ilyen későn.
