Reggel hétkor szokás szerint ma is megvolt az indulás. Kellemes meleg időben kezdtük meg a csajokkal a mai nem rövid -összesen 30 kilométeresre tervezett- szakaszt.
A város szélén egy szép tó mellett vezet el a zarándokút. Vasárnap van, a tűzrakóhelyeknél emberek piknikeznek, gyerekek futkosnak, páran pecáznak, a tóban különféle kacsák és vadludak bandáznak.
Kicsit odébb észrevettünk egy mókust, aki közel ment az emberekhez. Na nekem se kellett sok, odasiettem, majd egy kis gofrit dobtunk a mókus elé hogy modellt álljon. Én telefonnal fél méterről lefotózzam, majd a képpel halálra idegesítsem fotós barátomat Zsófit, akivel konstans mókusfotó versenyben vagyunk. Ez elég jól sikerült is! :)
Nem sokkal később egy öreg zarándok pecsételt a tó mellett. Ő anno szamárral tette meg az utat, úgy néz ki, mint egy varázsló. Jó fej, árul ezt-azt, főleg az errefelé szokásos ajándéktárgyakat. Dobtunk az edényébe egy kis adományt, ő meg nyomatott 1-1 pecsétet az útlevelünkbe.
Kietlen forró szőlősökön át vezetett az út ma, ez a nap nem volt túl szórakoztató. Vízlelőhely és árnyék sem nagyon volt út közben, emiatt eléggé szenvedősen haladtunk, nagyjából minden kis lehetőséget megragadtunk, ha árnyékot találtunk.
Tünde hűsöl kicsit az árnyékban
Hamarosan megleltük az autópálya mellett azt a hosszú kerítést, amire az emberek kereszteket akasztgattak. Ezek többnyire a helyszínen talált ágakból voltak eszkábálva, de Zsuzsa készült erre, a sógora által vörösfenyő kéregből faragott szép kereszteket kötött fel ide.
Elkerültük az autópálya mellett egy kis falut (Ventosa-t), ezzel nyerve kb 1-1,5 kilométert, ami ilyen nehéz napon nagyon sokat számít.
Nem kell mindig szentírásnak venni a nyilakat, érdemes néha a térképre is ránézni és saját döntéseket hozni.
Apropó, térkép! A magammal hozott Rother túrakalauzt egy hét alatt ki sem nyitottam, ellenben a hölgyek vettek egy nagyon hasznos Michelin Camino de Santiago térképet. (A térképekről és a tájékozódásról itt olvashatsz bővebben)
Ez csak a legfontosabb információkat tartalmazza, vagyis egy domborzati térképet távokkal, egy "rendes" térképet és az alberguék elérhetőségeit. Kicsi, könnyű, praktikus, én is vettem hát egyet 7€-ért.
Nagy szenvedve beértünk végre délután fél 4 magasságában Najerába. Ez már elég kései időpont, ilyenkor már az is kétséges, hogy van-e egy darab szabad ágy valahol, nemhogy 3...
A faluban kevés szálláshely van, aggódtunk, hogy mi lesz, de szerencsére a municipal alberguében (ami donativio, vagyis adományért cserében használható, és lent van a folyóparton) még volt 8 szabad ágy.
Egy hatalmas teremben aludtunk együtt vagy 70-80 emberrel, de egyébként teljesen rendben volt a hely. Bár a donativo azt jelenti, hogy mindenki annyit ad, amennyit gondol, azért illik 5-10€ közti összeget bedobni, hogy a hely működni tudjon. Így tettünk mi is.
Mosást is indítottunk közösen 3€-ért, majd az udvaron kiteregettünk a nálam lévő kötélre, mert nem volt több hely a szárítókon. Utána bevettünk egy kis pizzát a parti pizzériában egy-egy pohár sörrel, majd lefeküdtünk aludni.
Bár nehéz nap volt, azért voltak benne jó pillanatok, a folyóparti este pedig kifejezetten kellemesre sikerült!
