Reggel negyed nyolckor indulok. Attól tartottam, hogy később van, de szerencsére csak a többiek indultak viszonylag korán. Az idő szép napos és szélmentes.
A mai táv ismét átlagos lesz, ami jó, mert kicsit fáj a jobb bokám (ami a nevét meghazudtolva valójában most a rosszabb), úgyhogy lassan fogok menni, mint ez a kolléga:
Több falu is útba esik, így csak egy kulacsot viszek, a mínusz fél kilóval igyekszem még jobban kímélni a bokámat.
Egyedül megyek, az angol lánnyal reggel elköszöntünk egymástól. Nem akartam sem feltartani, sem miatta sietni. Kedvem van egy kis muzsikához, még tegnap jutott eszembe ez a szám a madárijesztőnél, úgyhogy betolom:
Eszembe jut, amikor Zsófival őket fotóztuk, talán az utolsó Hegyalján. Pár akkor készült képem Fülöp királyról otthon lóg a falamon, ajándékba megkaptam őket Zsófitól kinyomtatva.
Közben meg is reggelizem, perverz módon újra vettem a gyümölcsös tejből, hátha tudom értelmezni ezt az ördögi italt. :) Szerintem azért kívánom a tejtermékeket, mert kalciumra van szüksége a szervezetemnek.
Délelőtt 8:45-re érek be Hospital de Órbigo-ba. Itt rögtön van egy ivókút és pad a víztorony mellett, ideálisak a körülmények egy pihenőhöz, úgyhogy meg is állok egy kicsit.
Bár kiderült, hogy egész jól figyelmen kívül lehet hagyni az agynak azt a részét, ami a fájdalomra figyelmeztet, azért mégiscsak törődni kell a kiváltó okokkal. Itt minden adott, szóval leülök, lekrémezem a bokám Flector-ral, majd felhúzom az eddig csak cipelt, de sosem használt bokaszorítót. Érezhetően jobb így menni.
Mivel a nap is süt -és úgy fest, hogy ez így is marad egy darabig, bár ezt itt sosem lehet tudni- a táskámra rögzítem a még nedves pólómat és a tegnap kimosott 2 pár zoknit. Ezt így kell itt csinálni, akkor mosunk, amikor jó az idő hozzá. Ha csak egy szettünk koszos, akkor is, mert ha utána 3 napig esik az eső, akkor az a plusz egy váltás ruha is nagyon sokat számít. (A mosássos trükkökről itt írok bővebben)
A városka nagyon szép, van egy hosszú kőhídja, a templomon pedig vagy 4 fészek, benne sok gólyával. Itt egyébként rengeteg van belőlük, nem ritka, hogy egy templomon 4-6 fészek is van egyszerre.
A település végén az út kettéágazik, jobbra 16 kilométerre van Astorga a szomszéd falun át, egyenesen pedig 15-re a főút mellett. Tanácstalanságomat látva egy helyi asszony az egyenes útra mutat, aminek a lábam állapota miatt kifejezetten örülök. Az ösvény a távoli hegyek felé tart, a tetejükön hó látszik. A meleg ruháim pedig a santiago-i postán várják, hogy értük menjek...
Az út egyébként ma sem túl változatos (talán a kerülőút megint lehet, hogy az), de az idő kellemes, a terep sem nehéz, szóval nem panaszkodom.
Astroga előtt egy nagy kereszt van a hegy tetején, fél 12-re érek erre a pontra. Látom, hogy jobbról jönnek a többiek, akik a másik utat választották, innentől újra sokan vagyunk az úton. Remélem, hogy azért lesz szállásom, ma nem tudnék többet menni.
A kereszt után egy lejtőn ereszkedek lefelé. Az alján nagyon menő ivó zarándokos szobor van, mellette egy kút. Alig bírok odamenni kulacsot tölteni, mert annyian fotózzák a cuccot. A víz pedig kell, mert meleg van, a város pedig innen még kb. egy órányi séta.
Út közben beleboltok még egy nagyon király vasúti felüljáróba, amin még lóval is könnyű átmenni. Ami miatt mégsem örülök neki az az, hogy a 2 lépcső helyett összesen még pár száz méter gyaloglással sújt ma, ami semennyire nem hiányzik.
A tetejéről viszont már látom a városkát, egész ígéretesnek tűnik:
Szerencsére könnyen lett szállásom is, 12:45-re értem be a municipal albergue-be, ami 5€ és pompásan felszerelt. Gyorsan kajázok, majd mivel jó az idő egy gyors zuhany-mosás kombó mellett döntök, mielőtt elmegyek kaját venni és várost nézni.
A szállás
Astorga nagyon szép város, engem kicsit a budai Várnegyedre emlékeztet. A helyi "Alonso" csokoládé híres, kínálják is több helyen. Természetesen megkóstoltam, tényleg nem rossz!
Itt van igazi túrabolt is (nem csak a szokásos gagyi sapkás-kitűzős-ajándékos) lehet a spéci Sea to Summit mosószert is kapni, ami nekem nagyon bevált. Viszont rohadt drágán adnak mindent, a Buff csősál, ami mindenhol egységesen 15€ náluk 20€, a térképem, amit 7-8€-ért adnak mindenhol itt 17€(!). Szóval csak akkor érdemes itt vásárolni, ha nagyon kell valami, mert bár drága a bolt, de tényleg minden van!
A helyi túrabolt
A boltban otthagytam 15€-t, ami soknak tűnhet, de ezzel összesen 2 napi kajámat vettem meg. Van benne konzerv mára és holnapra vacsira, egy sajtos tortellini tartalékba, gyümölcs, joghurt, gyümölcslé, felvágott, baguette, két sör és két darab csokis csiga reggelikre. Szóval most már nyugodtan jöhet a világ vége, a zombik, vagy a vasárnapi boltzár.
Astroga főtere
Mivel azért aggaszt a sípcsontomon lévő púp, lefotózom, és elküldöm a képet némi leírással Marcsi barátnőmnek, aki nem mellékesen a világ egyik legjobb sportorvosa, az olimpiai csapattal is ő foglalkozik, és (óriási szerencsémre) velem is. Jön is rögtön a válasz, hogy ne mászkáljak szandálban, csak bakancsban (ez oké, amúgy is bakancsozok), hűtsem, kenjem, pihentessem, ha megyek nyújtsak, masszíroztassak, gyulladáscsökkentő stb. Neki is látok hát a dolgoknak, kezdem mindjárt egy hideg vizes borogatással. Ha már úgyis kell, hát mehet a sör is mellé hűlni! :) (A betegségekről és a megoldásokról itt írok bővebben)
Pár kép a városról:
