Fél hétkor már az előtérben hagyott táskáinkat pakolásztuk a nagyon menő alberguében. A reggeli ezúttal egy gofri, egy péksüti és egy barack volt, amit egy kalciummal öblítettem le.

Reggel hatkor keltünk, majd a full extrás konyhában megettük a bajnokok reggelijét, és megittuk a bajnokok kávéját.

A háromnegyed hatos kelés után rettenetesen lassú pöcsölős készülődés következett. A tegnapi hegymászásos nap mindenkit kifárasztott, ezért ma csak nagyjából 20 kilométert megyünk majd a terveink szerint.

Háromnegyed hatkor az indián csaj rámcseszte a villanyt, mert a szemközti ágyon volt a helye. Igazából nem haragudtam meg rá, hanem felkeltem, így legalább időben elindulhatok. Aztán a csaj leült a közös szekrény elé középre, amiben az én cuccaim is voltak. Biztos ami biztos, néhány zoknit…

A hatos kelés nem sikerült zökkenőmentesen kivitelezni, mint ahogyan a fél nyolcas indulást sem. A szállás előtti padokon reggelizgettünk, majd elindultunk a kis utcákon keresztül a város széle felé.

Fél nyolckor még mindenki reggelizik az eddigi legkirályabb szálláson. Este csak ledőltem az ágyra 8 körül, majd úgy elaludtam, mint a tej. Javi intézett tegnap este telefonon megint szállást mára, ami magánszállás, de 15€ egyáltalán nem vészes összeg érte.

Tegnap Andreas megüzente, hogy ma reggel 6:30-kor indulás van. Azt hittem viccel, mert mára van foglalva szállásunk, plusz odatett a végére egy szmájlit. Az éjjel nem volt túl pihentető, mert bár az ágy kényelmes volt, nagy volt kint az utcazaj, plusz a sirályok is nyomták a visítást ezerrel.