Két Camino (és két pár nullára amortizálódott, eldobott bakancs) után úgy határoztam, hogy ideje lesz egy komolyabb (és vélhetően tartósabb) túrabakancsba beruháznom. De valóban megéri-e a magasabb árat? Tényleg tartósabb és jobban bírja a strapát, mint az előző lábbelim? Beletettem 1500 kilométert homokban, sárban, terepen, sós vizes partokon hogy kiderüljön, mit bír.
Ezelőtt egy olcsóbb Salamon bakival mentem, de sajnos azt tapasztaltam, hogy ezek az egyébként rendkívül kényelmes és relatíve könnyű lábbelik egy út után (kb. 1.000 kilométer) mennek a kukába (elkopott a talpa és kiszakadt a textil része) meg a Gore-Tex sem úgy állja a vizet, ahogy azt én szeretném. Arra jutottam, hogy mivel valószínűleg nem ez lesz az utolsó utam, beruházok egy komolyabb cuccba, így jött a csaknem dupla árú Hanwag baki, annak is a "Canyon" nevű, 45-ös méretű, széles kaptafás változata.
A márkáról
A Hanwag cég története is mókás, olyan németes, az alapsztorija hasonló, mint a Puma és az Adidas cégeké. Aki esetleg nem ismeri, annak elárulom, hogy ahogy a német Adolf "Adi" Dassler (Adidas) és Rudolf Dassler (Puma) konkurens testvérek (itt van róluk egy király film, ami a valós történeten alapul), úgy Hans Wagner (Hanwag) és Lorenz Wagner (Lowa) is testvérek, akik nem gondolták túl a márkaneveiket. Sőt, nekik volt egy harmadik bátyjuk is, Adolf Wagner, aki a ma már nem létező Hochland bakancsmárkát vitte, úgyhogy sikerült űberelniük a Dassler testvéreket, legalábbis a családban lévő lábbelimárkák számában.
Hans Wagner régi cipészcsaládból származik, testvérei és ő is harmadik generációs cipészek, így gyermekkora óta tanulta a szakmát. A vierkircheni Hanwag gyárat 1921-ben alapította meg, miután kitanulta a dupla (gojzer) varrás technikáját, amivel nagyon tartós lábbeliket készíthetett. A cipők azóta is kízárólag kiváló bőrből kézzel készülnek Európában, rendkívül magas minőségi követelményeknek megfelelve, ami ugyebár az árcédulán is meglátszik, de hát valamit valamiért.
Így készül a Hanwag bakancs dupla varrása
Ami nagyon szimpatikus volt nekem, azon túl, hogy európai gyártmányú kézzel készült lábbelit kapok a pénzemért, az volt, hogy a bakancs talpa annak elhasználódása esetén cseréltethető. Így ha vigyázok a felsőrészre, az elkopott talpat a gyártó korrekt áron a gyárba visszaküldve kicseréli, majd új talpbetéttel és fűzővel visszaküldi a bakit, amit így akár évtizedekig is használni tudok majd.
kaptafák minden igényre
A kényelme elsőosztályú, köszönhető a finom anyagoknak és a sokféle kaptafával gyártott bakancsoknak. A Hanwagnál ugyanis nem csak a sztenderd kaptafával dolgoznak, de egyes típusokból választható például széles kaptafás (Wide, ezt választottam én is, így elég volt a 45-ös a 43,5-ös lábamra, nem kellett belőle 46-os méretű ami a normál kaptafánál lett volna kényelmes) illetve a "Bunion" változat, ami a bütykös lábúaknak kényelmes, van keskeny kaptafa és még több más fajta is.
talpkeménység terepviszonyok szerint
A talp keménysége is igen fontos tényező, ugyanis más kell a sziklákra, más a földes utakra és más a hegyekbe. Náluk A-tól D-ig vannak a keménységek jelölve, ahol az "A" a legpuhább talp, ez normál utakra van tervezve, vagyis utazni és kirándulni jó. A "B" már keményebb, ez már nehezebb erdei utakra való, én pedig egy köztes "BA" keménységű talpú Canyon típusú bakit választottam a Portugál Útra, mert ott leginkább könnyű terepen megyek (homok, erdő, földút, aszfalt) és ez annak felel meg. A "C" és a "D" már inkább hegyekre van tervezve, az most nekem nem játszott.
A teszt
Amikor megérkezett a pár (nem volt raktáron a "WIDE", azaz a széles kaptafás változat, így rendelni kellett), már nem sok időm volt hátra az indulásig, úgyhogy rögtön elkezdtem "betörni", vagyis kábé 100 kilométert menni benne az éles bevetés előtt.
TIPP: Ezt a "bejáratást" egyébként nem csak a bakancsra, de minden felszerelésre javaslom (ruhák, hátizsák stb) indulás előtt, hogy még itthon kiderülhessen, ha valami nem kényelmes, esetleg gyári hibás, így van időd tenni ellene és másikat választani vagy kicseréltetni.
Ennél a márkánál viszont nem nagyon van rá szükség -legalábbis százat nem kell benne menni- köszönhetően a finom anyagoknak és a gyártó óriási tapasztalatának, mert egyből kényelmesre gyártják a bakancsokat.
Akcióban (galéria)
A több, mint 1.200 kilométeres úton aztán nem sajnáltam, direkt gyepáltam is, így kapott rendesen mindent, amit csak lehetett. Az elején sziklákat, sós vizet és jó sok homokot vagy 300 kilométeren keresztül a Rota Vicentinán, majd esőt, sarat és végül sok-sok földutat és aszfaltot a Portugál- illetve az Angol Camino kilométerei alatt.
Összességében végig kényelmes volt és a melegben sem volt zavaró (nekem), de szerencsére én alapban nem vagyok izzadós lábú. Ami pedig a lényeg: tökéletesen bírta a vizet, egyszer sem ázott be!
Előtte-utána képek (galéria)
Íme a kisfilm, amiben összefoglalom a véleményemet a lábbeliről:
Összegzés
Én nagyon meg vagyok elégedve ezzel a bakanccsal és örülök, hogy ezzel vágtam neki ennek a nem mindennapi kalandnak. Szerintem beszerzek majd egy keményebb talpút változatot is (mert vannak terveim a jövőre nézve, amiknél erre lesz majd szükség) de további könnyű terepes Caminókra tökéletes lesz ez a darab.
Letakarítva, kivaxolva, fűző kimosva, készen az új kalandokra "potom" 1500 kilométerrel a kasztnijában
További hasznos dolgok:
Csatlakozz hozzám Facebookon, Instagramon és Youtube-on is!
Ha tetszett, nyomd meg a gombot!
