Reggel hétkor már léptem volna ki az ajtón, azon gondolkodva, milyen szép az idő, mikor hatalmas égzengés fogadott.
Visszatolattam, és felszerelkeztem esőre: táskatakaró, esőnadrág, kalap, dzseki. Jó, hogy ezt még a szálláson megtettem, az út mellett sokkal bonyolultabb művelet lett volna.
Előrelátóan magamhoz veszek egy újságot bakancsszárítási okokból majd elinulok Sarría felé. Rövid nap lesz ez, a tegnapi 35 után ma elég lesz a 21 kilométer is, főleg esőben.
Tegnap a helyi boltban beruháztam 1,7€-t egy mini "T" elosztóra, ami sokkal kisebb és könnyebb mint a mostani, ami otthonról van. Fel is ajánlottam az alattam alvó dán hölgynek a régit, de nem kérte, úgyhogy otthagytam a szálláson bedugva.
Látok pár fura fazont esernyővel, jót derülök rajtuk, igazi túrázók! Kicsit aggódok, mert kevesen vagyunk az úton. A sok puhatestű turista valószínűleg buszra szállt, nagyban csökkentve ezzel a délután elérhető szállások számát.
Erdei úton megyünk, az eső csendesedik. A legrosszabb, hogy meleg is van, szépen párolódunk az esőruhákban.
Az út errefelé burkolt, jól lehet rajta menni. Örülök neki, mert esős időben a kavicsos út csúszik.
Az erdőben szürreális art gallery-t találok, akinek az angol tulaja épp a ház mellől jön felfelé pink pizsamanadrágban, egyik kezében egy teáscsészével, a másikban esernyővel. Most bizonyára nagyon otthon érzi magát.
Ezt az út dolgot elkiabáltam, jön a falu után rögtön a vadregényes kavicsos vízmosás.
Az oldalfalakon balra páfrányok jobbra pedig moha, nagyon tetszik nekem.
Innen újra aszfalra kanyarodunk, ami fél 9-re bevezet minket a San Xil nevű településre.
A falu nevében lévő X emlékeztet, hogy Asterix földjén járok. :)
Nagyon érdekes, hogy a házak tetejének többségén itt kő van cserép helyett. Ez ugyanis itt szabadon "terem", tehát kvázi ingyen van. így nem csak a régi, de az újabb épületeken is ez a fajta burkolat látható.
A falu végénél látom, hogy sajnos a durvább időjárás felé tartok. Szerencsére jó a cuccom, és már "csak" 16-17 kilométer van a célig.
Érdekes, hogy meg tud változni itt az ember időhöz és távolsághoz való hozzáállása.
"Csak 4 óra, csak 8 kilométer" Van, aki otthon egy kilométerre is kocsival megy, fél óra várkozástól pedig idegbajt kap. A Camino erre is jó terápia.
Aszfaltról földútra mutat a jelzés, itt elgondolkozom, és majdnem a könnyebbet választom, de mint eddig mindig, most is inkább az eredeti útvonalon megyek tovább.
Csoda a táj, az eső is eláll lassan, gyönyörűek a színek és a fények. Az erdők alját errefelé páfrány borítja, nagyon mutatós.
Kis faluba érek, ahol ledöbbenek, olyan szép látvány a völgyben beállt felhő. Készítek is néhány felvételt róla (ez a kép látható a poszt elején).
Fél 11-re a Furela nevű faluhoz érek, itt újra az aszfalton megyünk. Innék már egy jó meleg italt. Így is teszek, az út mellett van Franco kocsmája, ahol ezúttal szakítva a hagyományokkal a cortado helyett egy jó capuccinot iszom.
A vizet itt villanykapcsolóval lehet megnyitni
Gigantikus kutya jött szembe, a derekam fölé ér a háta. Majd befostam ahogy közeledett, de csak rám nézett, és tovább állt.
Aguiada-ba délre érek, eszem is egy szenyát ebédre, majd rátolok egy Voltarent. A faluban sok romos ház van, készítek pár fotót.
Meseszerű erdei utakon sétálok, nem tudok betelni a gyönyörű tájjal. Szerencsére az eső is elállt, rengeteg fotótémát találok.
Negyed kettőkor értem az eddigi legkirályabb szállásra (Albergue Los Blasones) ami 8€-ba kóstált Sarría óvárosában. Azonnal megkezdtem a szárítás-mosás hadműveletet, mert holnap nem mehetek nedves bakancsban. Rutinosan azért csak 2 pár zoknit mosok ki, egyet meghagyok szárazon biztonsági okokból. Jobb egy napot nem tiszta, de száraz cuccban menni, mint a nedves lábbal a vízhólyagot kockáztatni.
Simán ment minden, a bakimban óránként cserélgettem az újságpapírt (mennyi eszem volt, hogy eltettem reggel!), mindent kimostam, jól kiráztam és kiteregettem szépen. A szállás félig sincs, úgyhogy jól szét lehet rámolni, senkinek nincs útban a cuccom.
Viszont itt is csak 1 konnektor van a kb 30 ágyra egy nyomorult elosztóval, szóval a "T" dugóm és a dupla töltőm megint igen jól jött.
Elmentem bevásárolni, nagyon ennék egy jó rántottát virslivel. A virsli viszont 4 csomag(!) 1€, kisebb kiszerelés nincs, úgyhogy megvettem, egy megy a rántottába, egy reggelire, kettőt meg a hűtőben hagyok, biztosan lesz majd, aki örül neki.
Sarría amúgy nem nagy eresztés a többi városhoz képest, azért megyek egy kört. Alig fotózok párat, szóval annyira nem gáz, hogy esős az idő.
Pár random kép a mai napról: