A korai indulási tervemet keresztülhúzta este 11-re érkező lakótársam, miatta háromnegyed nyolckor léptem csak ki a szállásról.
Emberünk ugyanis úgy horkolt, hogy a füldugó sem segített rajtam. Már azon voltam, hogy kihajítom, ekkor felkapcsoltam a lámpát és láttam, hogy horkolás elleni cuccot visel. Ettől aztán megsajnáltam csóreszt. Mint reggel kiderült (amikor mondtam neki, hogy nem működik a holmi) az orrában is volt valami horkolásgátló. Lehet, hogy ezek nélkül még durvábban tolta volna? Mindenedetre nagyon kedves figura, sajnálkozott nagyon, így utólag örülök, hogy nem vertem agyon az éjjel a túrabotommal. :)
Nagyon meleg lesz ma is, ezért dupla kulacs van nálam, és hosszú ujjú póló a nap ellen, plusz azért is jó, mert be lehet vizezni az ujjait. A mai eszemmel szerintem 2 rövid és egy hosszú helyett 2 hosszúujjúval jönnék inkább ide.
Ismét úttest melletti ténfergés van, az idő már kifejezetten meleg. Reggel 8:10-kor az első faluba, Pieros-ba érek.
"Kérlek hagyj valamennyit a tulajdonosnak is"
A falu végénél az út jobbra tér ki a szőlőskertek felé.
Kis falun megyünk keresztül, itt is sok régi romos épület van. Fura, mert itt több,mint 100.000 ember sétál át minden évben.
A település végénél egy bácsika cseresznyét árul. Egy euróért ad egy zacskóval, nagyon finom, fekete és édes gyümölcs.
Gyönyörű szőlősök között megyünk, nem győzök nézelődni. Egy fiatal csapat nagyon hangos, röhögcsélnek, beszélgetnek, betolok hát egy kis zenét:
A hegytetőről aszfaltozott úton ereszkedünk kényelmesen Puerta del Perdónig. Már 9:35-van, lassan két órája jövök, ideje kicsit nyújtani. Sokan vannak itt, főképp turisták, keresek inkább egy nyugisabb helyet.
Villafranca is imádnivaló a szűk utcákkal, kovácsoltvas erkélykorlátokkal és a rájuk akasztott virágokkal. Egy folyó választja ketté, rajta magas, de keskeny híddal.
A városon kívül egy ideig az úttesten kell haladni, ami nem túl biztonságos érzés.
Előttem egy igazi klasszikus gyökér turista megy esernyővel és pink kistáskával, őelőtte pedig két orosz csaj egy csóró westie-vel, akit délutánonként már rendszerint ölben kell vinniük.
Egy domboldalon egyszer csak fura kékre festett bokrokat találok. A köztük lévő sárga virágokkal kifejezetten érdekesen néznek ki, ráadásul a kék-sárga épp a Camino színei.
Továbbra is az úttest szélén megyünk, de itt már legalább kordon választ el minket a kocsiktól. A terep nem nehéz, hegyek között megyek vízszintes talajon.
Hamarosan utólérek egy bicegő srácot, a járásán látom, hogy ugyanaz a baja a lábának, mint az enyémnek volt.
Kiderül, hogy nem tévedtem. Felajánlok neki egy levél Voltarent, amit nagyon megköszön, de sajnos allergiás rá. Csóreszt nagyon sajnálom, de ha szép lassan halad, akkor megoldja ő is, csak gyógyszer nélkül tovább tart.
Gondolkozom, hogy vajon miért kell minden fél órában brunyálnom? Talán felfázhattam valahol? Aztán rájövök: az út mellett végig egy szép kis patak csobog a fülembe non-stop. :)
Hatalmas autópályahíd alatt megyek át, egy pillanatra megállok inni, jól esik az árnyék.
Úgy 11:00-kor, a 13. kilométerem környékén végre árnya kis útra terel a tábla. Ez is aszfaltos, de csendes és kellemes, Pereje településre visz be.
Terveim szerint itt megmosakszom, kulacsot töltök és előszedek egy szendvicset. Így is tettem. Utána sajnos újra a kordon mögött haladok, és egyre inkább azon jár az eszem, hogy megfürdök valahol a patakban.
Hamarosan egy elhanyagolt pihenőhöz érek. Bár kút itt van, de a csap nincs rajta, az asztalok pedig a tűző napon állnak a gazban. A tábla szerint fél kilométer múlva egy település jön, annyit talán még kibírok.
Pár méterrel arrébb jön a meglepetés, szamócamezőt találok! A gyerekkorom emlékei térnek vissza az ízzel, amikor Mátraházán az erdőben szedtem, vagy apámmal a szlovák hegyekben. Ezt nem hittem volna.
Trabadelo-ban nagyban megy a deszkázás
A falu elején megállok egy kávéra. Negyed egy van, engedélyezek magamnak 10 perc pihenőt.
Kicsit arrébb találtam egy kutat, itt azonnal beneveztem a vizespóló versenyre, plusz beborogattam a bokámat. A hűvös pólónál kevés dolog esett jobban az utóbbi időben.
A falucska határában a bokám szólt, hogy lassítsak, úgyhogy hallgattam rá, plusz befogtam a száját egy kis hideg patakvízzel és egy gyulladáscsökkentő bogyóval.
Picit arrébb újra mázlim van, ismét szamócázok egyet. Szerencsére errefelé nincsenek medvék. Remélem.
A La Portela nevű faluba érve az első kút rossz. A második király, de itt kiderül hogy a "sin garantias sanitarias" nem feltétlenül ihatót jelent...
Én az előző ilyen kútnál (ahol piktogram nem volt, csak felirat) simán megtöltöttem a kulacsom, amit azóta jól be is nyakaltam, szóval csak remélem, hogy nem lesz tőle hasmenésem. Mentségemre legyen szólva, hogy egy néni épp akkor távozott onnan egy teli üveg vízzel. Remélem nem azért vitte haza, mert remekül lemarja a rozsdát a fémről, hanem mert ettől a víztől élt Juan bácsikája anno 120 évig. :)
A "controlada" az király, azt lehet vedelni
A következő település Amvasmestas. Fél három van, jó lenne már odaérni. Ekkor egy kávézóval szemben egy pici "Relax" feliratot látok, ami a patak felé mutat. Lesétálok a lépcsőn, és csoda helyen találom magam, meg is mosakszom a jó hideg és kristálytiszta patakban!
Pontosan 3-kor érkeztem meg a célállomásra, de még vagy 15 percet ballagtam a municipal alberguéig. Itt egy kiírás fogadott, hogy nyugodtan dekkoljon le mindenki, majd később jönnek pecsételni. Elég laza.
A városka amúgy nem nagy, viszont nagyon hosszú. Egy bazinagy völgyhíd alatt lehet bemenni a belvárosba, ami pár boltból, kocsmából, szállásokból és természetesen templomból áll.
Volt, hogy így hívtak régen! :)
A szieszta mindenkinek jár
A csajok közben facebook chat-en küldözgetik a hülyeségeket, jól elröhögcsélünk. Egy bő napra vannak, de a bokám miatt nem hiszem, hogy hamar odaérek hozzájuk. Ma megtanulom tőlük, hogy "Öreg tyúkból fő a jó leves!" :)
Közben helyi ízeket kóstolok, kíváncsi vagyok, vajon ez mi a fene lehet:
Semmi pánik, csak sima kakaó (sajnos)
Azt hiszem, ma mindent megtettem azért, hogy befo§§ak, ettem mosatlan cseresznyét, ittam nem iható kútvizet, majd toltam rá ColaCao-t, egy kis joghurtot, meg egy sört. Ha ezt kibírom, mindent kibírok! :)
