Fél hatkor kelünk, mert fél hetes indulást terveztünk be mára. A dán lány mindenkinek készített szenyát az útra, reggelire pedig zabkását csinált. A kettő együtt potom 2,50€-ból megvolt, mégis tartalmas és finom ételeket ehettünk.

Ma korán indulunk, mert Muxia messze van és szeretnénk ott tartalmas időt tölteni (=forgatni). 6:30-kor már az első nagyon király bárban isszuk a (most figyelj!) CORTADO GRANDE kávét! Hogy ezt miért az utolsó 3 napban kellett megtudnom nem értem, pedig tök egyszerű, dupla eszpresszó kis tejjel.

A csapatból heten együtt vagyunk, toljuk a reggelit a szállás teraszán. Fura, hogy itt egy fullos helyen ahol bár és konyha is van, nem nyitnak ki reggel. Pedig tuti vettünk volna néhány kávét és szendvicset.

Páran a srácok közül ma inkább pihennek egy napot a Norte után Santiagoban, mert tegnap bulizgattak kicsit. Én viszont megyek tovább, mert úgy döntöttem, hogy inkább majd az út legvégén dekkolok le pihenni az óceán partján.

Negyed hétkor már összecuccolva mentem a konyhába a kávémért, mert oda szeretnék érni délelőtt a katedrálishoz. 2,40-ért beverek két cortadot meg egy narancslevet, hozzá pedig eszek egy péksütit banánnal meg egy kis csokit, ezzel a kellő energiabevitel megvolt. Feltöltöm a kulacsot, így 6:40-kor már…

Ma kései startot terveztünk be, emiatt fél kilenckor négyen már a szemközti kávézóban toltuk. Elhatároztuk, hogy nem fogunk a többiekre várni, vagyis a kávé után egyből megindulunk.

Ma nem rohanunk, mert csak egy húszas van tervben, úgyhogy csak nyolckor hagyjuk el a monostort. A világ legkomolyabb sonkás szenyáinak előállítása után ideje kávé után nézni, mert itt sajnos nincsen ilyesmi.