Legtöbbször a telefonommal fotózom túra közben, de időnként elviszem a "rendes" kamerámat is, ami egy Panasonic Lumix G90. Szeretem ha biztonságban van (mert nem olcsó mulatság egy ilyen holmi), de az is fontos, hogy emellett mindig a kezem ügyében legyen, hogy szükség esetén azonnal használni…

Mosonmagyaróvári szállásunk nagyon kellemes volt. A közeli boltból beszereztük a reggelinket, amit az udvari asztalnál fogyasztottunk el. Leszedtük a szárítóról a tiszta és száraz ruháinkat, majd visszamentünk a hídhoz, ahol tegnap lekanyarodtunk a Camino útvonaláról.

Egész éjjel viharok voltak az országban, sok helyen özönvízszerű esővel. Itt is esett és még mindig csepereg, az előrejelzés szerint jó esélyünk van rá, hogy a mai napon bőrig ázunk majd párszor.

Reggel hétkor könnyen felébredünk, mert nem aludtunk túl jól. Helyi adottság: a templom (és a harang) közelsége sokat segít abban, hogy ne aludjunk túl sokáig és túlzottan mélyen.

A Camino Húngaro harmadik reggelén kellemes meleg, de azért egyelőre nem túl forró időben indultunk el a szállásunkról, hogy megnézzük a tegnap kihagyott templomot és szerezzünk valami reggelit, mielőtt átsétálunk Tatára.

A zarándokok egyik fő mumusa az ágyi poloska, ami bármelyik zarándokszálláson kellemetlen meglepetést okozhat. 

A "Camino Arcok" videósorozatom második részében Kocsis Ritával ismerkedhettek meg. Rita gondolt egyet és 2019-ben párjával, Magyar Karesszal zarándokszállást nyitott a Camino Északi Útján Santander mellett, egy Meruelo nevű kis faluban Albergue RiCa néven, erről beszélgettem vele.

Fontos számomra a fenntarthatóság, igyekszem a lehető legtudatosabban élni. Ez nem könnyű feladat a mai világban, de pár egyszerű dologgal és egy minimális odafigyeléssel is sokat tehetünk az élhetőbb környezetért.

Tizenegy van, a tizenötödik kilométeremnél járok Hospital de Brumában. Hűvös van és korán, mikor menjek sokat, ha nem most? Úgy döntök, hogy hajrá tovább, úgyhogy irány Sigüeiro!

Hatkor már felöltözve pakoltam, mert a sok ember a kis térben sajnos semmiképp nem a nyugodt alvás záloga.

Hat előtt ébredek, még bőven alszanak a szobában az emberek. Szép csendesen kiosonok a fejlámpám piros fényét használva a mosdóba, hogy ne zavarjak másokat.

Azt hiszem jól tettem, hogy privát szobába vonultam az este. Ezek a kedves "kollégák" ugyanis már fél hatkor telitüdőből "beszélgetnek", még a csukott ajtón át is hallatszik.

Reggel 6:40-kor úton voltam a santiagoi pályaudvarra, ahonnan elvben 7:40-kor van egy vonatom A Corunába, ami nagyjából fél óra alatt ér majd oda.

A fél hetes laza ébredést reggeli híján gyors negyed nyolcas indulás követte. Jó lenne viszonylag korán odaérni Santiagóba, mert mára 31 fokot mondanak, ami errefelé olyan délután kettő körül tetőzik.

Reggel nem állítottam ébresztőt, aludtam is fél nyolcig simán. Ma egy harmincas a terv, ezzel holnapra már csak 15 maradna, így ki tudonám élvezni a megérkezés napját.

A hatos kelés hibálanul sikerül, de sajna eső kopog az ablakokon. Sebaj, lemegyek kajálni, hátha addig elmúlik.

Hatkor ébredtem, ezúttal tényleg, mert kiderült, hogy egy óra csúszásban voltam az időeltolódás miatt, Tegnap este ezért nyüzsögtek a többiek, mert még egy óráig nem volt takarodó, csak én hittem azt. Az órám/telóm ugyanis még a portugál időre volt beállítva a spanyol helyett, de ma már oké a dolog.

Ma nem kapkodtam el a felkelést, mert nem aludtam túl jól. Fél kilenc is elmúlt, mire elhagytam a szállást, ami egyébként igen király.

Reggel 6:20-kor ébreszt a telefonom a menő saját szobámban. Kimegyek a mosdóba és pikk-pakk elkészülök. Ekkor veszem észre, hogy a 6(!) zuhanyzó mellett 3 pisszoár és 1(!!!) WC van mindössze a 40 ágyas albergue férfiaira. Azt hiszem, itt a tervező nem állt a helyzet magaslatán.

Este sokáig fent voltam, két német szobatársam nem ért vissza 11-ig a délután négyes vacsorájukról. Kértem egy csomagolt reggelit a recepción, mert nem akartam fél kilencig várni a kajára, nem is értem, miért ilyen kései, amikor főleg zarándokok vannak itt szezonban.