Fél hétkor több telefon ébresztője is megszólalt egyszerre a szobában. A reggeli zöld lekvár volt, amit ha csukott szemmel ettem nagyon finomnak tűnt. Tamás elszaladt, ma nagyobb távot tervezett be mint én, mert jövő hét végén repül és oda kell érnie időben, nem ér rá tökölni.

Reggel pontban 7:00-kor vendéglátóink gregorián énekkel ébresztettek halkan.... Aztán belelógott a kezem a bilibe. Hospitalerónk berontott a szobába, majd érces hangon felkiáltott, hogy ideje felkelni srácok, és felcsapta a villanyt.

Az éjszaka jól telt, bár elég rövid volt, mert pár francia a "Nem vagy egyedül!" mondatot úgy értelmezi, hogy az tök jó, mert ha ketten vagyunk lehet hangosan beszélgetni hatkor, nem számít, hogy további 16 ember még az igazak álmát alussza. Van egy csaj, akinek szerintem nincs lábfeje, vagy talán…

Hét-fél nyolckor kel a csapat, nagy itt a szigor, hétig alvás van, nincs mese! Kapunk egy kis reggelit a tegnap befizetett 4€ összegért, amitől éppenséggel nem megyünk a falnak, de hidegindításra éppen elég. Jól aludtunk, a sok ember ellenére egyáltalán nem volt horkolás, amit nem is értek.

Reggel 8:25-kor riadtam meg a szálláson, ami késeinek mondható. Az éjszaka fura volt, mert egy spanyol muki álmában többször kiabálva beszélt. Volt már rosszabb is régen, mikor egy részeg francia a szoba közepére brunyált, szóval ez a mostani eset azért nem akkora para.

Az első reggelen fél hétkor sikerült megriadnom, majd megettem a szerény, de finom reggelit amit a szálláson adtak.

Meglehetősen szerencsésen alakult a reggelem az egyet fizet-kettőt kap reptéri buszozással. Hajnali 2:45-kor frissen-fitten ugrottam ki az ágyból (nem) majd felkaptam a ruháimat, a csomagomat, pár tegnap este elkészített szenyát, majd megindultam a 3:26-ra kiírt éjszakai buszhoz, ami elvben pont 5…

Hamarosan indulok a Nortéra, ezért már nagyjából összeállt a csomagom. Többen kérdeztétek, hogy mit viszek magammal idén jünius-júliusra, ezért csináltam pár fotót és némi leírást a csomagom tartalmáról, a cikk végén  egy letölthető listával!

 Már csak egy hónap volt hátra az indulásig - ezúttal a Camino del Norte, azaz az Északi Út a cél - és mivel tavaly is jó szolgálatomra volt az utasbiztosításom, ezért természetesen idén is megkötöm, nem kockáztatok. Elég sokféle biztosítás van, ezért körültekintőnek kell lennem.

Az "El Camino" legnépszerűbb útvonala a Francia út. Mintegy 800 kilométeres hosszán sok kisebb-nagyobb település van, azokon belül pedig rengeteg különféle zarándokszállás található. Ezek nagyon különböző minőségűek és árúak, ezekre most nem térnék ki, ide kattintva olvashatsz róluk, és láthatsz…

A 2017-es El Camino (Francia út) után elhatároztam, hogy 2018 június közepén belevágok az Északi útba, ami kicsit hosszabb és a terep miatt nehezebb is lesz, mint az első zarándoklatom. El is kezdtem hát a felkészülést és az utazás megszervezését.

Sokféle úton lehet eljutni a spanyolországi Santiago de Compostelába. A legnépszerűbb a Francia út, de nagyon sok másik útvonal is létezik, én magam is többet végigjártam már közülük. Ezek általában kevésbé ismertek, ezáltal nem annyira zsúfoltak, de legalább annyira csodálatosak, mint a leghíresebb…

A felszereléseim nagyobbik része szerencsére tökéletesen bevált az Úthoz, azonban volt pár dolog, ami tönkrement, vagy kiderült, hogy bár használható, de mégsem az igazi. Ezeket szedtem csokorba ebben az év végi bejegyzésben.

Ezt a pár gondolatot az utam végeztével írom le, levonva a következtetéseket és megosztva az Út közben szerzett tapasztalataimat. Szerintem hasznos elolvasni mielőtt belevágnál a Camino-ba, vagy mielőtt olvasnád az útinaplómat (esetleg közvetlenül utána).

A Camino nem olcsó mulatság. Bár gyalogolni nem kerül semmibe, de már az oda- illetve a hazajutás is kemény pénz, még ha a lehető legracionálisabban is intézi azt az ember. A szállás és az étel is pénz (enni pedig bizony rendesen kell egy ilyen fizikai terhelésnél), plusz a szükséges felszerelés…