Hajnali fél ötkor már a Liszt Ferenc reptéren baktatok a csomagommal a terminál felé. A kocsimat a legolcsóbb, legtávolabbi parkolóban hagytam egy hónapra, ez 15.000ft volt, ami épp csak picit több, mintha két taxival mennék. Igaz, hogy a busz jóval olcsóbb, de szívás ilyen korán ekkora pakkal tömegközlekedni, így kivételesen ezt a lehetőséget választottam. A célom ezúttal Svédország, Stockholm, ahonnan majd egy újabb, nagyjából 17 órás vonatúttal érem el az ország legészakibb részén lévő Abisko-t, ahonnan a legismertebb hosszútávú skandináv túraútvonal, a "Kungsleden", azaz a "Királyok útja" indul.

A reptéren minden gyorsan megy, csak egy ember van előttem a poggyászfeladásnál, majd a biztonsági ellenőrzés is lement pár perc alatt. A sok elektromos biz-baszt ki kellett ugyan pakolnom a tálcára (jeladó, kamerák, akkuk, powerbank stb.) de már elő volt minden készítve, így azzal sem ment el sok idő. Bent szokás szerint megtöltöm a szűrős túrázós vizespalackomat a mosdóban, mert nem vagyok hajlandó egy vagyont fizetni palackos ásványvizekért, ami egyrészt felesleges hülyeség, másrészt szennyezi a környezetet, szóval másrészt is hülyeség.

A szokásos kávém most kimaradt, spórolni kell, meg sokan voltak, nem nagyon akaródzott beállni a kávézónál a sorba.
A gépen végig maszkot kell hordani, de nem gáz, mert szinte az egész út alatt úgyis aludtam. Rutinosan nálam van a csősálam, mint szemfedő, a füldugók és a felfújható párnám, szóval egész komfortosra sikerült a dolog. Szokás szerint ablak mellé kértem a helyet, mert így oldalra a falnak dőlve tudok pihenni.

A svéd Skavsta reptér elég kicsike,kábé akkora lehet, mint a Ferihegy 1, nem is nagyon van rajta forgalom. A csomagok emiatt hamar megérkeznek, el is indulok kifelé. A futószalagoknál reklám hirdeti a transzferbuszt, ami 200 koronáért visz be a városba. Ez nagyjából 6.000Ft, annyi, mintha otthon taxiznék, csak ez az út másfél óráig fog tartani. Nem lepődök meg, Párizsban is ez volt, amikor a Francia útra mentem.
A buszjegyeket automatából is meg lehetne venni, de egyik sem működik, viszon a kijárat mellett van egy pénztár, ahol sorba sem kell állni, olyan gyorsan adja a jegyeket a lány. Kilépve táblák mutatják a buszmegálló felé az irányt, el sem lehet téveszteni.
A busz szép, tiszta, mindenkinek jut hely és van rajta biztonsági öv is, amit kötelező használni. Nekem a hónom alatt fér csak el az öv, mert nagyon alacsony az ülés, de nem gáz, ki lehet bírni. Sajnos nem a vezető mögötti oldalra ültem, így elég melegem van, mert éppen ide süt a nap. Pedig kint kellemes 20 fok van ma, amit az otthoni 30-35 fok után kifejezetten imádok.

A transzfer a központi pályaudvarra vitt, ami szuper, mert délután fél hatkor innen indul majd a vonatom. Felderítem a terepet, bedobom a táskámat a megőrzőbe (24 óra 110, 4 óra 70 korona), elszaladok mosdóba (10kr, koedukált, piszoárok ezért nincsenek csak zárható fülkék amik akkorák, mint egy kisebb szoba és a tisztaságukra sem lehet panasz).

Ezután beruházok egy presszókávéba egy fikabröd-del és egy csokival (52kr). A fikabröd az kábé bármilyen édes péksütemény errefelé, úgy látom.

Fáradt vagyok, de nem hagyom ki a várost. Most, hogy tudom, honnan fogok továbbmenni, ráguglizok mi merre van és sétálok egyet. Egy ígéretesnek tűnő kis park felé veszem az irányt, ami egy szigeten van és egy LIDL is van a közelében.

A Lidl-ben 60 koronát (kábé 2000Ft) költök el, ebből 4db lekváros fánk (5,50/db), egy joghurtital, 1 banán, 3 alma és egy nagy meg egy kis üditő jön ki. Ez nem annyira vészes, csak picit drágább, mint otthon. A gyümölcsre meg a joghurtra pedig azért pattantam rá ennyire, mert itthon szinte minden nap eszem ilyesmit, de a túra során ezekhez nem lesz lehetőségem hozzájutni.

"Na ebből nem fogsz kapni haver!"

Errefelé a parkokat rendesen használják az emberek, dél körül sokan kijönnek a munkahelyükről és itt piknikeznek, vagy szundítanak egyet a füvön. Ha már itt, vagyok én is így teszek, megebédelek és leheveredek a fűbe, ahol pihenek egy órát.

Visszaballagok a buszpalyaudvarra, majd elindulok az ellenkező irányba, hogy arrafelé is felfedezzem a várost. Meg is lelem nem messze a helyi Váci utcát, sétálgatok, nézelődöm. Ez a város és a lakói annyira színesek és érdekesek, hogy nem tudok betelni a sok vizuális ingerrel, amik egyszerre aranyosa, szürreálisak és izgalmasak időnként. Jó kis mozi ez.

Találtam néhány karácsonyfadíszt egy ajándékboltban, aminek megörülök, mert hazafelé vinnem kell majd egyet a gödöllői Karácsonyházba, ahol pár éve kezdte el Zsófi barátom gyűjteni a díszeket a világ minden pontjáról a Nemzetek fájára.Vihar jön, ezért visszasietek a pályaudvarra. Még egy bő órám van, de jó így, mert kényelmesen fel tudok készülni az utazásra. Kiveszem a zsákomat a megőrzőből, majd átbaktatok vele a közeli vasúthoz. Itt már egyre több nagy hátizsákos (mármint NAGY hátizsákos) ember gyülekezik, úgyhogy érzem, hogy jó helyen vagyok.

A 17-es vágányról indulunk 17:23-kor. Megtalálom az ülésemet, nagyon kényelmes, asztal is van és természetesen konnektor. Sajnos a jegyem a folyosó mellé szól, de persze jön a szokásos mázlifaktorom: a mellettem ülő csaj egy barátnője mellé ül át, így nem csak az ablak melletti hely lesz az enyém, hanem egyből dupla ülésen terpeszkedhetek.

Indulás előtt a masiniszta bemondja, hogy pár percet még várunk, mert bevár egy késve érkező vonatot, amin van még pár átszálló utas. Ez elég felhasználóbarát, főleg, hogy ez a vonat egy nap csak egyszer megy fel északra, így ha lekési az ember, várhat egy teljes napot a következőre.

Nemsokára elindulunk, a vonaton kényelmesen elvagyok. Átveszem a cipőzoknimat, amiben kényelmesebb utazni ilyenkor, mint a cipőben, amiben a következő hetekben leszek, persze amikor nem alszom épp.

Kiballagok a büfékocsiba, ahol kapok egy jó kávét. Jól esik a meleg ital, nem erős, gondolom azért, mivel errefelé sokat kávéznak. A büfés kedvesen elmondja, hogy a svédeknél ez a kávézás-nasizás gyakori móka, úgy 2-3 óránként tolnak ilyen kávé-süti kombót. Ezt hívják fikának, vagyis "fíííká" ahogy ő mondja. Tudtam, mert ugyanezt mondta Nati barátom is, aki kint élt, de hagyom, hadd mondja el ő is, olyan kedvesen lelkesen magyaráz. Legalább ma is tanultam valamit.

Eléggé elfáradtam, sok volt ma az inger és a jövés-menés, úgyhogy felveszem a pufidzsekimet, felfújom a párnámat és az asztalra dőlve hamar elalszom a vonaton. Pont, mint a szomszéd srác, és nagyjából mindenki más is a kocsiban. Szerintem az emberek többsége túrázni megy fel észak felé.

A következő nap

Előző bejegyzések:

Mi a Kungsleden trail?

Az utazás megszervezése, biztosítás stb.

A felszerelések, kaja, utánpótlás

Ha szereted amit csinálok és belefér, hogy támogatnád a következő utamat, állnád egy szállásomat vagy meghívnál egy szendvicsre, üdítőre, sörre vagy egy kávéra virtuálisan, mostantól megteheted ide-, vagy az alábbi képre kattintva:

Ha tetszett, nyomd meg a gombot!