El Camino kalandok

Camino - Vándortúra - Felszerelés - Teszt - Magazin

Camino del Norte - 0. nap - az utazás

2018. június 15. 06:57 - Pellegrino

Budapest - Santander - Irún

Meglehetősen szerencsésen alakult a reggelem az egyet fizet-kettőt kap reptéri buszozással. Hajnali 2:45-kor frissen-fitten ugrottam ki az ágyból (nem) majd felkaptam a ruháimat, a csomagomat, pár tegnap este elkészített szenyát, majd megindultam a 3:26-ra kiírt éjszakai buszhoz, ami elvben pont 5 perccel a 3:40-es napi első reptéri busz indulása előtt ér a Deák térre.

img_20180611_100247_148.jpg

Eddig rendben is ment minden, megvettem a jegyemet a csoda reptéri BKK járatra (100E). Átfutott az agyamon, hogy talán várnom kellene még egy buszt, mert az négykor van ugyanott, így elsőként én választhattam volna a legkirályabb ülést - persze csak a sofőr után - de végül elvetettem az ötletet. Csodák-csodája volt még egy utolsó ülőhely a 3:40-esen ami engem várt, lehuppantam rá és rettenetesen örültem a szerencsémnek, mert indulásra a busz teljesen tele lett. El is jutott ez a csodás jármű egészen az Astoriáig (vidéki olvasóknak mondom, ez összesen cca. 500 méter), ahol kedves sofőrünk hibátlan angolsággal közölte a zömében külföldi úri közönségnek és atomra beszívott brit legénybúcsús huligánoknak, hogy: "Szorri, busz kaput, mingyá' jön a következő!"

img_20180611_035517.jpg

A csapat leszállt, én pedig ezen a ponton már elkezdtem agyalni, hogy mégiscsak taxi lesz ebből, bár a mérleg nyelve erősen a 900 forintos buszjegy felé billent a hétezres taxiár ellenében. Ekkor befutott a póltló, ami valójában a négyórás busz volt, csak nem vett fel senkit a Deákon, így óriási mákom volt, hogy végül nem maradtam ott. Egyébként a Kálvinon sem nyitott ajtót az ember, csak leszólt, hogy: "Beszél valaki magyarul? Nem tudok senkit felvenni, teljesen tele van a busz!" Felpattantunk rá, megint lett ülés, ráadásul ugyanott, majd épp a 4:30-ra kiértem a reptérre 2 órával a repülő indulása előtt.

img_20180611_101815.jpgTIPP: Mivel nekem fel kellett adnom a hátizsákomat, ezért egy külső huzatba tettem, aminek a cippzárjait egy darab gyorskötözővel zártam össze. Így sem véletlenül-, sem direkt nem nyílik ki út közben.

Pikk-pakk feladtam a pakkot, 4:50-kor pedig már a kávét szürcsöltem bent az éttermi szinten. Természetesen nagyker áron jutottam hozzá, potom 750ft volt a dupla eszpresszó, pedig nem is cibetmacskasz@rból kellett kikotorni a babokat hozzá. Sebaj, ez már csak ilyen repülés előtti rituálé, amióta kávézom még egyszer sem zuhantam le. Utána végre beleolvastam ebbe a király NatGeo számba, ami nagyon érdekel, mert a műanyagok káros hatásait mutatja be. Érdemes elolvasni, megdöbbentő és tanulságos!

img_20180611_054144.jpg

A biztonságiak a bakancsomat se vetették le és a szemük se rebbent, amikor egy tálcát a különböző kamerák kiegészítőivel, akkukkal és memóriakártyákkal töltöttem meg. A gépre ismét sikerült elsőnek felszállni, így a tavalyi után megint lett egy üres gépes fotóm.

img_20180611_060315.jpg

Sajnos egy elég büdös spanyol pasas került mellém, akinek olyan szaga volt, mint nekem lenne 4 nap konstans hegymenetben fürdés nélkül egy 30 kilós hátizsákkal. Lehet, hogy kipróbálom a füldugókat nazálisan, ki tudja, lehet, hogy beválnak. Amikor pakolászik és emelgeti a karjait a helyzet még kevésbé rózsás, ha lenne egy dezodorom tuti odafújnék neki orvul. (Lehet, hogy először öngyújtót is tartanék a spray elé biztos, ami biztos szigorúan fertőtlenítési céllal...)

A nap szava az oxigénálarc, biztosan azért, mert a maszk külföldiül van, azt meg lehet, hogy nem értik a magyarok a repülőn és csak néznek amikor leesik eléjük, hogy ez meg mi?

img_20180611_064346.jpg

A gépen alukáltam kicsit, a fülemben fülhallgatóval, a szememen csősállal és baseball sapkával a fejemen. Úgy nézhettem ki mint egy UFO, de nem számít, a fő hogy minden zajt és fényt ki tudtam zárni.

Büdibával amúgy nincs sok gond, rejtvényt fejt, azalatt pedig nem nagyon emelgeti a karjait.

Egyébként felhoztam egy kulacs vizet, mert az üres kulacsot átengedik a biztonsági ellenőrzésen, utána pedig meg lehet tölteni a mosdóban.

TIPP: Szeretem a nagy szájat (kulacsban is) mert utazás idejére a hátizsákom belsejében utazva nem levegőt szállítok benne, hanem bele lehet pakolni mindenféle védenivaló apróságot. A szelepét hagyd nyitva vagy ne tekerd rá a tetejét csak lazára, hogy a légnyomáskülönbséget ki tudja egyenlíteni!

Meglehetősen aktív ma a levegő, szépen fejlődnek a bárányfelhők. Emiatt aztán olyan az utazás, mintha nem is a levegőben, hanem az M1-esen menne a gép Tatabányánál. Nem zavar, mert bírom az ilyesmit, ellenben már mennék kifelé a mosdóba, de ilyenkor sajnos tilos felállni a helyünkről, és az se segít, hogy az övet is becsatolva kell tartani, ami pont a hólyagomon halad keresztül.

Az út hosszú, meg a lábaim is, mert nem vagyok túl alacsony gyerek. A seggem is fáj ennyi üléstől és még hátra van a 4 órás buszozás. Gondolom pár nap múlva hálát adnék majd ha ülve tölthetnék akár fele ennyi időt is.

A repcsi késett, fél 10 helyett tízkor szállt le további fél óra szenvedést okozva. Újra mázlista vagyok, mert otthon anno még gondolkoztam egy fél 11-es buszon (amit így lekéstem volna) de végül mégis a későbbire foglaltam. Az idő szép borús, 23 fok van és eseget, de nekem nagyon tetszik.

Még mielőtt kijön a pakkom, beszaladok klotyóra és újratöltöm a kulacsot, ki tudja mikor lesz rá lehetőségem megint. Persze utoljára kapom a zsákot, a rajta lévő huzat cippzárját rutinosan összezártam egy gyorskötözővel. Mivel a dzsekim (és a bicska is) benne van, az első autókölcsönzős csajtól kérek egy ollót és kinyitom. Sokkal kedvesebben segít, mint tavaly a francia lány, pedig nála még vettem is egy sütit.

1529004595876.jpg

A távolsági buszhoz be kell mennem a reptéri shuttlebusszal, de ráérek, mert csak fél egykor indul majd Irúnba. A shuttle rögtön a kijárattól jobbra áll meg, félóránként megy (egészkor és félkor) a jegy rá pedig 2,9€ és a buszsofőrnél kell megvenni, nem az Alsa automatából! Az út csak negyed óráig tart a buszpályaudvarig, de mellette van a vasútállomás is, ha valaki vonattal menne inkább tovább.

Tanulhatna a BKK, itt ugyanis egy kiráy polc is van a buszon amire a nagy táskák felférnek egymás fölé, így sokkal több hely marad az utasoknak. A pályaudvarra érkezve konstatáltam, hogy még több, mint másfél órám van a buszomig, úgyhogy két dolgot is elintéztem.

img_20180611_113715.jpg

Átlényegültem vándorrá, azaz összeraktam a kézipoggyászomat a hátizsákommal, amiből kiszedtem a cipőket és a kulacsot kívülre. A kiszolgált külső huzattól pedig elköszöntem, mert túl nagy és nehéz ahhoz, hogy hetekig cipeljem magammal. Aztán jött a legjobb rész: a helyi ittasellátóban bedobtam az első "megérkezős" Cortado-t, azaz eszpresszó kis forró tejjel, pont ahogy szeretem, ráadásul csak 1,2€ volt a kár.

img_20180611_110000.jpg

Mászkáltam egy kicsit, készítettem 1-2 képet, de olyan hamar elrepült az idő, hogy messzire nem jutottam a buszoktól. Sebaj, majd ha visszaérek ide akkor jobban körülsasolok. A pályaudvar gyanúsan kicsi volt, nézelődök ezerrel, hogy vajon honnan fog indulni a buszom?

img_20180611_110720.jpg

Kiderült, hogy itt a föld alatt kell őket keresni! Lehet, hogy tavaly a Francia úton is ezért nem láttam sehol megállókat! A busz Bilbaón keresztül megy Irúnba a -2 szintről, a helyjegyemet már megvettem elővételben a Busbudon. Az indulás helyén ez az irány nincs kiírva, helyette Pamplona látható, szóval a digitális táblát érdemes figyelni.

img_20180611_120443.jpg

Errefelé a távolsági buszok is elég királyak, elfér rajta rendesen az ember, az ülések közt lehajtható karfa van, italtartós asztalka,  hangerőszabályzós fülhallgató-csatlakozó, amivel a tévéket lehet hallgatni, amin időnként a busz aktuális helyzete is látható egy térképen.

1529004484798.jpg

Ámuldozva néztem, hogy milyen gyönyörű tájakon mentünk keresztül és rettenetesen örültem, hogy hamarosan errefelé fogok vándorolni. Ami nekem kb. 2 hét, az a busznak uszkve 4 óra, úgyhogy oda is értünk egy nagyjából 20 perces késéssel Irúnba. Itt aztán összebarátkoztunk Tamással, aki szintén a buszon utazott. Kiderült, hogy két utcára lakik tőlünk Pesten, dolgoztunk egy helyen régen és van egy csomó közös ismerősünk. A világ egy falu.

1529004386825.jpg

A buszmegállóhoz egész közel van egy donativo albergue, ami igazából két lakás egybenyitva a szobákban emeletes ágyakkal. Itt megkaptuk a credencialt (vagyis csak Tamás, nekem volt már egy amit az útikönyvhöz adtak), majd mivel a reggeli is benne van a nem létező díjszabásban bedobtan a dobozba 10 eurót.

FONTOS: A donativo nem azt jelenti, hogy ingyen van. A mi szállásunkat az előző zarándokok fizették, mi pedig lehetővé kell, hogy tegyük, hogy az utánunk jövőknek is legyen hol aludniuk.

Bezúztunk a sarkon lévő boltba, ahol vettünk egy kis gyümölcsöt meg joghurtot. Természetesen nem bírtam ki és vettem némi csokis fánkot is, jó lesz az majd reggel.

img_20180611_172559.jpg

Mentünk egy kört a városkában és felderítettük a reggeli útvonalat, hogy ne akkor kelljen majd keresni, amikor éles bevetésen leszünk. A Norténak ugyanis a Portugálhoz hasonlóan sok helyen két útvonala van, amik néha találkoznak: A "Costa" vagyis a Parti- és a Belső Út, ami a parttól pár kilométerrel beljebb lévő falvakon halad keresztül. Mi amennyit csak lehet a parton szeretnénk majd menni.

1529004433750.jpg

Elcsapattunk egy közeli étterembe, ahol a credencialt felmutatva a 11,5€ árú Menü del Día (napi menü) azonnal 8,50 eurós zarándokmenüvé változott. Finom volt és elég, leves, bárányborda, jégkrém és egy pohár finom vörösbor volt benne az árban, ahogy illik.

Nyelveket errefelé nem nagyon beszélnek, ezért pár alap dolgot nem árt negtanulni spanyolul.

Az alvás jó volt, az ágy kényelmes, ezért - meg persze azért, mert nagyon ki voltam már pukkanva - mire a fejem leért a párnára a seggem már aludt.

Folyt. köv.

Költés:

kávék 5€

szállás 10€

vacsi 8€

bolt 5,5€

 Szumma 28,5€ < 30 vagyis rendben van.

Következő nap

Szólj hozzá!
Címkék: NORTE1

A bejegyzés trackback címe:

https://elcaminofrances.blog.hu/api/trackback/id/tr5514042948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.