Ilyen későn még soha nem indultam, már negyed kilenc van. Nem aggódok, mert bár egy harmincas van Reliegos-ig, előrelátó módon foglaltam szállást még tegnap délután telefonon.
A csajokkal urasan megreggeliztünk, csináltunk szenyát, majd két puszival elbúcsúztunk, ugyanis ők úgy döntöttek, hogy busszal mennek át Leónba. Az eddigi tapasztalatok szerint később úgyis megint találkozunk majd.
Mókásan utaltam a tegnapi visszatérésükre azzal a "kedves" viccel, hogy miért nem jönnek inkább velem gyalog, mert van az a mondás, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj... De csak én nevettem őszintén, nem is értem miért? :)
Az idő kellemesen meleg, a fecskék nyomulnak ezerrel. Úgy tűnik, hogy ma jó időm lesz, ezért jókedvűen ballagok Sahagún széle felé.
A várost egy szép egysávos kőhídon hagyon el, majd jön az elmúlt napokban szokásos unalmas kavicsos autóút melletti földút.
Majdnem pontosan 5 kilométer haladás után ismét alternatív útvonalba botlok. Itt is, ahogy eddig, a bal oldali eredetit választom.
A csajok mesélték, hogy itt ők tegnap az aszfalton mentek, mert ez gyakorlatilag az autópálya szervizútja, nincs nagy forgalom, de sokkal jobb a lábnak.
Óriási vaskos 25-30 centis gyíkok laknak errefelé az árokpartba ásott lyukakban, majd a szívbajt hozzák rám, amikor megriadnak.
A 9. kilométernél kis templom látszik, előtte nagy asztalok padokkal. Kiderült, hogy Bercialos del Real Camino-hoz értem. Remélem hamarosan találok vizet is, mert az egyik kulacs már üres, és mosakodni is jól esne egyet.
Egy fura csőkapu alatt megy az ösvény, a távolban valami telepet látok, biztos ahoz tartozik.
Itt valami mókás figura festhette a nyilakat legutóbb, mert az összes ilyen formájú:
A falucska a szokásos, semmi extra, úgyhogy szinte le sem lassítok, miközben áthaladok rajta.
12,5 kilométer környékén az út mellett van egy elég lepukkant pihenő. A táblája szerint van vízlelőhely is, de valójában sajnos nincsen.
A következő hasonló hely állítólag 8 kilométerre lesz, az nagyjából 1,5-2 óra. Sebaj, egy kulacsom még tele van, egy férfiember testét meg csak akkor érje víz, ha esik. :)
Egyszer csak egy trakesz kanyarodik rá a mellettem lévő szántásra, majd azzal a lendülettel el is kezd dolgozni. Marhára örülök neki, mert a tempója egyezik az enyémmel, ezért végig tolja a port az arcomba. Megállok egy percre, majd kilépek inkább az aszfaltra. Itt már nem zavaró a dolog.
Pontosan délben, a 16. kilométer környékén megpihenek kicsit egy árnyas fa alatt. Megeszem az egyik szendvicsemet, iszom, majd tovább indulok. Számításaim szerint nagyjából félúton lehetek.
Meleg van, az út sem szép, ezért leveszem a táskámról a túrabotokat, benyomok egy kis zenét és rákapcsolok.
Negyed egy: El Burgo Ranero.
Vizet!!! Szerencsére itt már több kút is van az út szélén. Bevizezem a fejkendőmet, a pólóm ujját, megmosakszom, feltöltöm a kulacsokat. Nagyon jól esik. A falu nagyon takaros, a porták rendben vannak tartva, ahogy kell. Többen megállnak itt mára, de én megyek tovább.
Pontban egykor pihenőhelyet találok, víz azonban "természetesen" itt sincs. A táblája szerint a következő 9 kilométerre lesz, az már a mai végcélom, Reliegos térsége.
Az egyik kulacsom füle feladta a harcot, nagyot puffanva esett le a földre. Általánosságban a Decathlonos cuccok beváltak, de a kulacsokról ez nem mondható el. UPDATE: Hazatérve visszavittem a kulacsokat, szó nélkül visszavásárolták őket.
Megint tök egyedül megyek a tűző napon a pusztában, vagy egy órája nem láttam senkit. Balra a fák alatt egy padot pillantok meg, rajta megint a nagydarab ukrán srác húzta a bakancsát, pont, mint két napja. Összemosolygunk, megyek tovább. Már nem tartok tőle, ő is az a fajta kigyúrt forma aki simán felemel 200 kilót, de a terhelést nem bírja, a zord külseje viszont arany szívet takar.
Balra kicsi repülőteret látok füves kifutópályákkal. A táblája szerint van kávézója, én meg majd megdöglök valami hideg italért. Kihaltnak látszik, és be kellene sétálni pár száz métert, hogy kiderítsem, ezért inkább tovább megyek.
25. kilométer, délután negyed három. Villamarco mellett megyek el, itt egy nagyon szép árnyékos pihenőhely van -víz nélkül. A távolban viszont már látom a célt, ez feldob, gyorsítok hát a lépteimen.
Hamarosan egy kis hídon át haladok, ahol ki van írva, hogy Reliegos 3700 méter. Fél három van, ezek szerint fél négy felé ott leszek kényelmes tempóval is.
Simán sikerül, negyed négykor már a tegnap lefoglalt szálláson vagyok. Úgy fest érdemes volt telefonálni, mert nincs már szabad ágy. Az albergue tökély, gyönyörű minden, még relaxációs szoba is van benne. Gyors tusolás után kimosom a mai gönceimet, mert nagyon erős a nap, biztosan hamar megszáradnak, és itt az a tuti ami már tisztán van a zsákodban, ki tudja mit hoz a holnap.
Újra tutira megyek, foglalok gyorsan szállást Leónban. 26 kilométerre van, terveim szerint korán indulok, hogy legyen idő császkálni. Felhívom a számot, mondják hogy oké, amikor mondom a nevet, meg hogy Ungría, a pasas megszólal: "Tud magyarul?" Persze ő nem, csak viccel, de nyomat pár hibátlan magyar szót, jót röhögünk. Minden okés, a mosás megszáradt, irány a kihagyhatatlan Elvis Bár, tolok is pár sört!
Megérte ide elmenni, a tulaj tényleg elmebeteg a szó jó értemében, a kaja kitűnő és a sör is olcsó. Oda is írtam a nevemet az oszlopra a pult mellé.
